Frissen ébredt másnap reggel. Ivott egy kávét, megetette Tigrist,kitakarított, majd elpakolt. Boldog volt, mert végre jó történt vele.

   Éppen ebédhez készülődött, mikor a telefonja sms-t jelzett. "Hiányzol! Peter." Ennyi volt az üzenet. Tessa meglepődött. 'Hiszen ő dobott engem'- gondolta. Újabb hangjelzés, újabb üzenet. " Nem kezdhetnénk újra?" Tessa leült a konyhában. Teljesen összezavarodott, még az étvágya is elment. Szerette még Petert, de  már nem úgy ahogy régen. A bizalom elszállt, képtelen volt

megbocsájtani, hogy az ex fontosabb volt, mint ő, és persze a két év becsapást sem. Ebből már nem kért.

  És most Matt is megjelent az életében, akiben talán megtalálhatja az igazit, akit végre tiszta szívből szerethet. Hanyagolni akarta Petert,mert itt volt Matt, aki vonzotta nagyon, és az új kapcsolat lehetősége. Nem is válaszolt Peter smseire, hátha majd békén hagyja. Bement szobájába keresett valami ruhát, amit este felvehet, de sokáig tanakodott a szekrény előtt állva, majd egy kis fekete ruha mellett döntött. 

  Két órát mutatott a falióra, mikor Tessa felnézett. Kiment a konyhába, hogy felrakjon egy kávét ha már az ebédet kihagyta. Csörgött a telefon. A kijelzőn Peter neve jelent meg. Kinyomta a telefont, nem akart szenvedni. Kikapcsolta hát a telefonját, letette a konyhapultra. Megitta a kávéját. Pedig olyan jól indult a napja, és erre Peter beárnyékolja. Olyan jó lett volna valakivel beszélni, kiönteni a szívét, de mióta elköltözött nem nagyon beszélt senkivel, itt meg nem voltak barátai. Bement a szobájába és olvasni kezdett, volt még ideje estig, hatkor elég ha készülődni kezd. Szeretett olvasni az mindig kikapcsolta. Most sem volt másként falta a könyvet. El is repült az idő hatig.

 Felkelt az ágyról, majd a fürdő felé vette az irányt. Beállt a zuhany alá. Élvezte a legördülő vízcseppeket  a testén, melyek nyugtatóan hatottak rá. Úgy telt az idő, hogy mire kijött a zuhanyzóból és felöltözött, már negyed nyolc volt. 'Az igen! Jól elidőztem!'-állapította meg Tessa. Ahogy ezt kigondolta, csengettek.
- Jövök!- kiabálta és közben szaladt is az ajtóhoz.
- Szia, de korán jöttél- tárta ki az ajtót Tessa. Hidegzuhanyként érte a látvány. Az ajtóban ugyanis nem Matt állt, hanem Peter.Nem akarta beengedni.
- Á, szóval vársz valakit!-Peter hangja ingerülten csengett.
- Semmi közöd hozzá, te szakítottál velem hagyj békén!- vágta a fejéhez.
- Tudom. Nézdd, megbántam, küldtem sms-t, hívtalak, de kikapcsoltad a telefont.
- Nem véletlen. Figyelj! Nem tudom mit akarsz, de menj el! Nincs miről beszélnünk, te már döntöttél és én elfogadtam!- emelte fel Tessa a hangját.
- Igen? Annyira nem viselt meg a szakítás, ha már másnál keresed a boldogságot. Ilyenkor a csajok hetekig sírnak a szobájukban!- kiabált Peter.
- Menj a fenébe!!- csapta rá az ajtót Tessa. Neki dőlt az ajtónak. Sóhajtott. Ránézett a faliórára. Hét negyven. Matt mindjárt itt lesz.
- Engedj be!! Még nem végeztem!!- hallotta meg hirtelen Peter hangját.
- Tűnj el! Megrémítesz- kiabált ki Tessa. Hallotta a távolodó cipő kopogásást, kicsit megnyugodott, majd motorzúgást hallott, és ajtócsapódást.Csengettek. Kinyitotta résnyire az ajtót, Matt volt.
- Szia! Gyere beljebb- köszöntötte a fiút.
- Szia! Köszönöm! Ezt neked hoztam- nyújtott át a lánynak egy szál fehér rózsát.
- Köszönöm , ez kedves tőled! Foglalj helyett a nappaliban, én addig keresek egy vázát- mondta, azzal eltűnt a konyhában.
Még vázába sem rakta a rózsát, mikor dörömbölés rázta meg a lakást. Tessa összerezzent, tudta hogy csak egyvalaki lehet az. Peter.