Köszi András!

Még valami eszembe jutott, amikor megpróbáltam nem csak nagyvonalakban elképzelni, hogy mi is történhetett a háttérben. Arra gondoltam, megírom ezt egy másik szereplő szemszögéből, de ennek csak akkor láttam volna értelmét, ha több olvasója lett volna ennek, a Híradónak. Most csak röviden, vázlatszerűen ide írom:

Az igazgató úr az irodájában tartózkodik, míg tudja, kint mi a helyzet. (Kint a világban és kint a másik teremben.) Egy másik csatorna fejével beszélget telefonon. (Ebből érdekes párbeszéd hozható ki. A lényege, hogy kiderül Misi bácsiról egy-két dolog, többek között, hogy tisztában van azzal a hírigazgató, hogy komoly következményei lettek annak, hogy annak idején vakvágányra tette, de mivel nem tudja visszapozicionálni a munkatársak miatt, ezért elnézi neki, megérti, sőt titokban tartja, hogy Mihály minden egyes alkalommal híreket tartogat a 'zsebében', természetesen valódi híreket ebben a felfordult és nagyon mocskos, vagy az elképzelhetetlen, hír nélküli világban. )
A telefonbeszélgetés közben lép be Mihály az igazgató úr irodájába, aki véget vet a beszélgetésnek, és Mihályra koncentrál, aki leveszi a kabátját és láthatóan kilóg annak mellényzsebéből a Mihály-féle boríték, benne a levélkével. Amíg az igazgató a másikkal beszélt, ő maga is firkálgatott egy papírra, azt a bizonyos papírt készítette el, amit sikerrel belecsempész a másik mellé. (Ennek oka szintén elhangozhat a beszélgetésben.) Mihály ezt nem veszi észre. Hogy miért olyan sürgős az igazgatónak a másik boríték mellé tenni a sajátját, ez egyszerű kérdés. Mert azonnal kezdés, és jól tudja, hogy Mihály erre az alkalomra várt, hogy egyszer ő léphessen színre. Kapóra jött. Megérzi az igazgató mindazt, ami ezek után történik, és amiről szól is a Híradó. Mihály annyira izgatott, amikor már a 'munkatársak' körében van, hogy a legelsőnek kezébe akadt borítékot adja át az igazgatónak, amikor a zsebébe nyúl. (Ő nem tud a Szabályzatról.)
Visszatérve az igazgató úr és a másik főnök beszélgetéséhez, abból az is kiderül, hogy ott is valami hasonló simlisség van a háttérben, amikor nincs hír. Például ők gyártanak egy hamisat, nem létezőt, míg itt arról van szó, hogy magát a hírt gyártják le igaz valójában. A kollégák részben beavatottak ebbe, de valójában ők csak bábok, mind-mind egy-egy emberi tulajdonsággal felszerelve. Az igazgató kiismerte őket, mintegy saját teremtményei, így tudatosan bízta a hírek felolvasását Tóth kisasszonyra. (Mintha mindenki személyiségébe bele látna az igazgató.) Mintha ő nem is igazgató lenne, hanem annál több, egy felső erő, és a többiek mind az ő játékszerei. Valahogy így van ez a világban is.

Szóval röviden és vázlatosan ez lett volna egy másik szemszög.:)

Köszönöm az olvasást nektek is!

Én is rendre javítom a régebbi írásaimat, így a játékra írtakat is. Igaz, azokból a legtöbb kulcsszót ki kell szednem, mert erőltetetten vannak jelen. Te bennehagytad őket, legalábbis kettővel biztosan találkoztam, a csillagszóró és az alapozás szavakkal. Azokon a mondatokon azért érződik, hogy nem biztos, hogy beletetted volna őket, ha nincsenek a megadott szavak.
Az írás egyébként az én feladványomra érkezett, amiben egy pap bűnözővé válását kellett megírni. Azaz hogy hogyan történt. Ha jól emlékszem, ez az írás nyerte azt a kört.
Érdekes lenne látni az eredeti változatot és úgy összehasonlítani.