Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
9 éve | zsoldos zsóka | 5 hozzászólás
1. rész
Ez időtáj töltötte be az ötödik életévét. Anyja alkoholista volt, és rendszeresen, magára hagyta.
Ezen a napon, sem történt ez másként.
Még álmai mezsgyéjén lépkedett, ez volt az, az egyedüli hely, ahol igazán önfeledt lehetett.
Hrrkrr, hrrkrr, hol halkuló, hol emelkedő ritmusban, aztán átcsap, valami rémisztően hangosba, és ismét halkul, majd újra kezdi elölről…
Ő, pedig, még egy ideig görcsösen kapaszkodik az álomba, mely már szertefoszlani készül, de az a rémes hang erőszakosan beléfurakodik, és visszarántja Őt, a számára, egy cseppet se kívánatos valóságba.
11 éve | zsoldos zsóka | 8 hozzászólás
Kékhírek
Az éjszakai műszakból érkezett. Útközben bevásárolt, mind két keze telepakolva, úgy érezte a háta, majd beszakad. A szatyrok mély, csúf lila barázdát vájva mintázták meg mindkét tenyerét, pedig útközben, lerakva terheit meg-megpihent.
Az ura most is a TV előtt ült. Azzal a bamba, kifejezéstelen tekintettel bámult kifelé a fejéből, amilyenné az évek óta elfogyasztott alkohol formázta a régen oly megnyerőnek hitt arcot.
Üres sörösüvegek hevertek a szőnyegen rendetlen, összevisszaságban.
|
|
12 éve | Tóth Eszter | 5 hozzászólás
Én elhiszem…
Én tényleg elhiszem, hogy nem emlékszel semmire, de azért megnéztem volna az arcod, mikor reggel a tükörben azt a három mély karmolás nyomot nézed a mellkasodon, és azon agyalsz, hogy vajon egy nő volt nálad vagy összebalhéztál egy macskával. De végül is mindegy is, azt hiszem így a legjobb, tudom, hogy ennek így kell lennie. Hisz minek is bonyolítsuk azt, ami egyébként is az?
Én viszont emlékszem…
Emlékszem minden egyes pillanatra, és arra, hogy néztél rám egész este.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás