5. fejezet

Trevor

Trevor Scott remegő kézzel vette elő a zsebéből a papírost, amit délután a Harris házban gyűrt oda. Fogalma sem volt, honnan kerülhetett Theresához és vajon észreveszi-e, hogy eltűnt. Nem érdekelte. Tudnia kellett, mi állt benne. Abban biztos volt, hogy az Ő kézírása volt. Senkiével nem tudná összetéveszteni e gyöngybetűket. Hiszen ő tanította írni és olvasni.

Alig várta, hogy véget érjen a műszakja és rohanhasson haza elolvasni.

4. fejezet

A tűzvész

1666-ot írtunk. Londonban a hőség az elmúlt hónapokban elviselhetetlenné vált. Szokatlan volt ez a hidegvérű angolok számára, ahogy a külföldiek neveztek bennünket, de a levegő szinte fojtogatott. Minden melegrekord megdőlt, amit feljegyeztek. Ezért persze nem csak a kánikula volt okolható, hanem a zsúfoltság is, ami akkoriban a városban uralkodott. A házakat minden rendszer nélkül, egymás hegyére-hátára építették, sajnálták a jó anyagot elhasználni, ezért mindent a közeli erdőkben fellelhető fákból tákoltak össze.

3. fejezet

A múlt árnyai

William Taylor pontosan tudta, hol találja őket. Ahogy leszállt az éj, elindult. Végigsétált a város főutcáján, a Hudson utcánál jobbra fordult, majd megtorpant. Még egyszer átgondolta, amire készül, majd ismét megbizonyosodott róla, hogy helyesen teszi. Muszáj. Theresa érdekében. Könnyed mozdulattal leemelte a csatorna fedelét, majd elindult lefelé a létrán. Odalent bekapcsolta az elemlámpáját, beleszagolt a levegőbe. Egy patkány átszaladt a lábán, ami egy újabb fejezetet idézett fel a múltjából. Egy olyan fejezetet, amelyre gondolni sem szeretett.

Theresa Harris teljesen összezavarodott William viselkedésétől. Egész úton hazafelé azon gondolkozott, vajon mit tett, amire a férfinek így kellett reagálnia. Ez csak egy ártatlan csók volt, mégis William úgy viselkedett, mintha valamilyen bűnt követett volna el. Nem értette. Felment a szobájába, felkapcsolta a kis villanyt, majd hosszasan olvasgatta Elisabeth levelét. Titkon ő is vágyott egy ilyen szerelemre, arra, hogy valakihez tartozhasson. Bár tisztában volt vele, hogy jelenleg más és sokkal fontosabb dolga van.

Mielőtt elindult a könyvtárba, ami a szokásos kedd esti programjává vált az elmúlt hetekben, elővette a halottkém jelentését és újra elolvasta: „teljesen kivérzett holttest, a harapás nyomok az artériák környékén ismeretlen eredetű állatra engednek következtetni”. Mit jelent mindez? Mire utalhatott Faye? Nem értette. Lehet, valamilyen állat támadta meg az anyját? Mit titkolhat előle a rendőrség?

Az aktát a táskájába tette és elindult a lépcsőn lefelé.

Bevezetés

Helen Harris beletette a jegyzeteit a táskájába, a laptopját összecsukta és sietve indult a könyvtár kijárata felé. Az órájára nézett, elmúlt kilenc óra. Késésben volt. Ügyetlenül kotorászott a táskájában a telefonja után, mialatt haladt előre a megbeszélt hely felé. Tárcsázta a lánya számát, aki csak a negyedik csengésre vette fel. Már majdnem lerakta a nő.

- Halló, anya? – szólt bele fáradtan. Ilyen későn sosem hívta az anyja