Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
8 éve | Fábiánfy Tamás | 4 hozzászólás
Elgondolom, vajon mekkorára nőhet egy igazi kifutó...
Az a kifutó amit ezek a színesbe öltözött, mégis színtelen alakok töltenek meg. Vajon tudják e, merre járnak, miként és hogyan haladnak innen oda és onnan ide. Látok alakokat. Sőt. Arcokat is látok, amik az alakokhoz tartoznak!Van mindenük ami nekem is, mégis valami furcsa bennük. Egy mozgó massza, melybe hol becsatlakozok, hol kiválok, kerülgetek és lavírozok kedvemre. Előzök és utánzok, olykor grimaszolok és várom hogy a szürkén legyen egy kis szín.
8 éve | Fábiánfy Tamás | 6 hozzászólás
Haldoklok. Be kell vallanom magamnak is az igazsagot, hogy bizony minden igyekezetem ellenere, minden abrandbol epitett, s amitassal tapasztott fal es bastya, melyeket vedelmemre emeltem, mostanra romokban hever csupasz labaim elott. A sajat kapuimat dongettem gigaszi kosokkal, de szemem a remeny homalyositotta el, s nem lattam a veszedelmet mely vegul pusztulasom okozoja lett. Azt kivanom barcsak zuhannek az elmem mellyseges szakadekaba ahonnan ellensegem lesett ram, s vegul elszantan mindenre letaszitotta csillagom, s itt hagyott elpusztulni. Nem tehettem semmit.
|
|
|
12 éve | Harangozó Zoltán | 1 hozzászólás
Reggelek
Reggelente csak nézlek halkan, az álmokat elkergette már a felkelő nap a novemberi ködön túl. Nyugodt vagy, s szép. Néha megráncolod szemöldököd, amikor a kis pocaklakónk megmozdul odabent, ő is szendereg. Édes csend van.
Valahonnan mélyről elkezdenek szivárogni a mindennapok gondolatai. Pénzről, munkáról, álmokról, kettőnk jövőjéről, és még valamiről. Egy félelemről, ami mindig bennem van, szokott marni, szokott feszíteni, elnyomni és csavarni, mint egy rongyot.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás