Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
12 éve | Herczeg Zoltán | 4 hozzászólás
Időhurok a téren
Milyen mások voltak a nyarak annak idején. Nem, nem a forróságra gondolok, vagy arra, hogy nem kellett naponta többször azt hallgatni a rádió mindössze három csatornájából, hogy így meg úgy vigyázzunk a magas UV sugárzással. Április 4-e előtt már láttuk a vadászgépeket, amint oltári zaj kíséretében Pestszentlőrinc felett megfordulnak. Készülődés a nagy ünnepre. Csodálattal bámultunk a ragyogó, kék ég felé. Az ünnep lezajlott, amit igencsak sajnáltunk, mert ha nem péntekre esett, akkor másnap megint mehettünk iskolába.
13 éve | Mona R. | 4 hozzászólás
A kihalt folyosón sebes léptek kopogása visszhangzott. Késő este volt már, az ügyeletes nővéreken, orvosokon kívül senki sem sétálgatott a kórház épületén belül.
Félhomály borított mindent.
A léptek egyre hangosabbak és türelmetlenebbek lettek, míg végül el nem nyelte a zűrzavaros kétségbeesés néma kiáltása.
Az ajtó halkan nyílt ki, s Szelim bizonytalan lassúsággal az ágyhoz sétált.
A Hold fénye bevilágított az ablakon, így nem volt szükség arra, hogy felkapcsolja a lámpát.
|
|
|
13 éve | Mona R. | 0 hozzászólás
Míg Szelim az életnek mindössze a legapróbb jelét mutatva készülődött estére, addig néhány kilométerrel odébb egy rideg, fehérre meszelt kórházi szobában egy lánynak megrándult a szemhéja. Álmodott.
A szürke, végtelenségbe nyúlóan sűrű köd, mely eddig körülvette lényét, lassan oszlani kezdett. Minden olyan egyszerűnek tűnt. Olyan letisztultnak.
Hol járhatok? – tűnődött el a lány. Megtorpant. Mi történik? Ez hogy lehet? Ebben a pillanatban a fátyol, amely rátelepedett tudatára, hogy megakadályozza a gondolkodásban, most szétszakadva hullott a szertefoszló ködbe.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás