Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
7 éve | Emilly Palton | 9 hozzászólás
A karosszékben, keresztbe tett lábakkal, ölében egy nyitott könyvvel ül. Kattint, világosság, szív, tüdőz, kifúj. Füst gomolyog körülötte, és ő csak ül és néz. Néz előre, a nagy semmibe, mintha megannyi világ tárná ki kapuját. Néz, mintha ezernyi színben pompázna a rég nem látott tóparti ház, mely lepkeszárnyon emelkedik fel, fel egészen a piros ég felé. Néz, mintha csak a ház egyetlen bedeszkázott ablakán keresztül látná a rózsákat, ahogy töviseik hívják édes szerelemre.
11 éve | Tövisi Eszter | 12 hozzászólás
A vidéki ember tudja, miért jó vidéken lakni. A béke, a nyugalom, a jó levegő, a sok növény olyan dolgok, amikről egy városi, szmogban és zajban nevelkedett, illetve – élő ember csak álmodozhat. Mondom is mindig: a vidéki élet megfizethetetlen. Különösen a csend. Különösen hétvégén.
Egyenesen paradicsomi állapot volt a múltkori kellemes, kora nyári délután, amikor a vasárnapi ebédtől elnehezült pillákkal kifeküdtem a függőágyba, és élveztem a madárcsicsergős csendet. Egészen kettő percig.
|
|
|
12 éve | Horváth István | 8 hozzászólás
Ott,
bús mattra kopott
karfán az ing,
álmot sóhajt és meging
(megint…)
A megnyúlt lusta árnyak
csak várnak… várnak.
A nehéz csöndköntös,
mint kísértet jár:
Néma kincs… selyem-ár.
Szónak sincs helye már…
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás