Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | Mona R. | 2 hozzászólás
- Te ki vagy? – Szelim a hangra visszatért a rideg kórházi terembe. Felnézett. Egy álmatag szempár nézett vele farkasszemet.
- Minden rendben van – suttogta Szelim. – Itt vagyok veled.
- Ki vagy? – hangzott el újra a kérdés. Szelim arca elkomorodott.
- Nem emlékszel rám? – Szamanta, amennyire a kötés engedte, megcsóválta a fejét.
- És azt tudod, téged hogy hívnak? – kíváncsiskodott tovább Szelim. Érezte, ahogy egy gombóc nő a torkában. Ismét nemleges választ kapott.
13 éve | Mona R. | 4 hozzászólás
A kihalt folyosón sebes léptek kopogása visszhangzott. Késő este volt már, az ügyeletes nővéreken, orvosokon kívül senki sem sétálgatott a kórház épületén belül.
Félhomály borított mindent.
A léptek egyre hangosabbak és türelmetlenebbek lettek, míg végül el nem nyelte a zűrzavaros kétségbeesés néma kiáltása.
Az ajtó halkan nyílt ki, s Szelim bizonytalan lassúsággal az ágyhoz sétált.
A Hold fénye bevilágított az ablakon, így nem volt szükség arra, hogy felkapcsolja a lámpát.
|
|
|
13 éve | K Angie | 2 hozzászólás
Hogy milyen érzés az ébredés? Hirtelen kinyitod a szemed. Még nem is tudod hol vagy, vagy hogy mi történik, csak megpróbálsz látni, egyre jobban elmúlik a homályosság. Aztán rutinszerűen a telefonhoz kapsz. Kinyomod, mert tudod mi következik,de előtte még visszadőlsz. Már tudod, hogy elkezdődött a nap. Kelned kell, de még érzed az éjszaka nyomait a testeden. Elgémberedett nyak, lassú szívverés, nehezen mozgó, lusta test. Az álom még szinte jelen van. Lassan kezd mozdulni a kar a láb, még nincsenek bejáratva, de idővel érezni kezded a végtagjaidat.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás