Emlékek törnek rám régről.

Lehoznám a csillagot az égről,

Hozzád visz a sajgó szívem.

Hiszem, hogy lehetsz még enyém.

Sebzett szívem szúr és sajog.

Hiányzol, és ez fáj nagyon.

Veled vágyam messze száll.

Nélküled az idő is megáll.

Velem vagy körbe táncol a fényed.

Tündöklik a hold, fénylő a csillag.

Lángol a lelkünk, szívünk összeér.

Andalító dallam halkan hívogat.

Ha pirkad, nem látom már kedves arcodat.

Szemem vérben úszó könnycsepp-harmat.

nevedhez méltóan megbecsülésben.

Ha fájdalomtól könnyes a szemed,

szorongsz és megfájdul a szíved,

gondolj szeretteidre és jobb világra,

ne Feled, hogy örökséged a büszkeség.

Keresd meg a gyökereid helyét,

a földet, hol őseid leltek életteret.

Foglald el, ez lesz a méltó jutalmadat,

a helyett hol zöld a mező, színes a rét.

egyenes derékkal indulj az útra.

Érzelmek

Tudom Te messze vagy,

utad, már nem tudom merre is vezet?
De nincs perc, mikor nem Rád gondolok!!!

Álmodban Nálad jártam, megtudod,
hisz kis hófehér párnád nedves,

ott csillog fájdalmam könnye.
Bilincsben van a testem,
gondolataimban Nálad járok
A múlt fátylán keresztül

egy csodálatos piros ruhás

tünemény mosolyog rám.

Ülök a szobámban, mely

oly üres és rideg nélküled.

Csak ülök behunyt szemmel

és álmodozok.

Az elmúlt idő csodálatos

élményeinek emlékképei

töltik be énemet.

Te és Én

Éj, felöltötte csillagfoltos,

elnyűtt, köpenyét.
Bársonyos tekintetével

bámul hajnalig.

Bennem ég a vágy.

Érintsd meg szívemet,
Te legyél csak az,

Ki rám talál.

Ébren.. Rólad álmodom
vigyázón átölel karom.

Féltve őrzött kincsem,
ölelve buzgón, szeressél.

Égek a vágytól,

hogy veled legyek.

Eggyé, ha válhatunk végre
új világ születik.

Végleg összetartozunk.

Ez hát sorsom, érzem legbelül.

Ajkunk lágyan ha összeér,
lelkünk örök szerelemről mesél.

Megváltani a világot,

Megváltani a világot,

levenni róla az átkot,

letépni a kemény láncot,

megvalósítani oly sok álmot.

Azt gondolni, jó lesz az Élet,
az ember fia boldogan élhet.

A sok illúzió életre kelhet,

csodálatosan ahogyan hitted!

Szeretnéd, ha szeretnének,

mások nem belőled élnének,

nem vágnák késsel a torkodat,

Magad intéznéd sorsodat.

Csodás életre hiába vársz,

ha nem saját utadon jársz!

Szolgaként ne földön csúszva járj,

Gerinced kihúzva egyenesen állj.

Érzelmek

Tudom Te messze vagy,

utad, már nem tudom merre is vezet?
De nincs perc, mindig nem Rád gondolok!!!

Álmodban Nálad jártam, megtudod,
hisz kis hófehér párnád nedves,

ott csillog fájdalmam könnye.
Bilincsben van a testem,
gondolataimban Nálad járok
A múlt fátylán keresztül

egy csodálatos piros ruhás

tünemény mosolyog rám.

Ülök a szobámban, mely

oly üres és rideg nélküled.

Csak ülök behunyt szemmel

és álmodozok.

Az elmúlt idő csodálatos

élményeinek emlékképei

töltik be énemet.

Az út

Új napot vársz,

hogy új eget láss,

Az életnek mindig van

napos oldala,

csak észre kell venned.

Sokszor előre mész,

de még többször

hátrafelé.

Elkéne döntened az utad!

Merre tovább?

A káoszon át!

Az élet szép,

ha nem vagy egyedül.

Van a kín,

és van remény.

Döntsd el hát!

A tűz, amit örökül kaptál,

lángba borítja szíved.

lehet jó,

lehet könyörtelen fájdalom.

Ez a valóság és az

álom világ.

2012-05-30  Ágota

Fénysugár

Csillagfények játszottak a fák mögött.

Kedvesem holdtündér alakba öltözött.
 Gyöngéd mosollyal titkon rám hajolt.
Tüzes csókja, a szerelem csókja volt.

Napsugár szökött újra az égboltra.

A felhőkből egymástól elszakadva,

esőcseppek sírtak szikrázó csillogással,

játszva a hófehér Gyöngyvirággal.

Egy pillanatra visszajött a tavasz,

a sok szép emlék a csodás varázs.

Ékszerként hordozlak magamban,
tündöklőn izzó drágakő alakban.

Az életnek van napos oldala.

Koldus-nyomorá változott minden.

Sötét lett az élet, a tüzek kihunytak

kibogozhatatlan lett a  fájdalom.

Szemünk a könnytől nedvesen ragyog.

Megtévesztett évek során elvesztek az álmok,

csak hazugságból és csalódásból állunk.

Tervtelenül élünk, már cél sem vezérel,

az életünk, olyan mint zűrös zsibvásár.

Üvölt a csend és némán hallgat az élet ,

játszik csak veled, és később tönkretesz.

A csöndes utakon már a zaj se lázad,

a képviselők rosszul irányítják sorsodat.