Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Érzelmek

13 éve | Ágota László | 1 hozzászólás

Érzelmek

Tudom Te messze vagy,

utad, már nem tudom merre is vezet?
De nincs perc, mikor nem Rád gondolok!!!

Álmodban Nálad jártam, megtudod,
hisz kis hófehér párnád nedves,

ott csillog fájdalmam könnye.
Bilincsben van a testem,
gondolataimban Nálad járok
A múlt fátylán keresztül

egy csodálatos piros ruhás

tünemény mosolyog rám.

Ülök a szobámban, mely

oly üres és rideg nélküled.

Csak ülök behunyt szemmel

és álmodozok.

Az elmúlt idő csodálatos

élményeinek emlékképei

töltik be énemet.

Ilyenkor, megremeg szívem,

úgy érzem Te itt vagy velem.

Megérintesz, hozzám bújsz.

Egyé válsz velem,

betöltöd egész lényemet.

Ilyenkor mámorító érzés

járja át testemet,

mintha a tündérek világában lennék.

Ölellek, csókollak,

félek, hogy eltűnsz

a messzeség ködfátylában.

Sugárzik belőlünk a boldogság,

az együttlét csodás érzése.

De valahol ehhez

a meseszerű élményhez,

mely oly csodás.

Egy hideg fúvalat érkezik

és minden elmúlik,

újra nagyon messze vagyunk egymástól.

Kinyitom a szemem,

a szomorú valósággal

találom magam szemben.

Nem vagy velem,

szomorúság és üresség vesz körül.

Nagy fájdalom hasít belém.

Nagyon hiányzol.

Címkék: saját vers

Kapcsolódó hírek:

Emlékek.

Mosolyogj bátran magyar,

Te és Én

Megváltani a világot,

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Azt hiszem én minden versedet elolvastam és reagáltam is rá. Most is csak azt tudom mondani hogy gondolatával egyetértek, de a versnyelv többet választékosabb, megfogalmazást igényel. Nem muszáj hosszú verset irni , csak annyit amit egyben tudsz tartani, ami jőn és nem igényli a szavak keresését. Máskülönben tetszik!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben