Amikor elolvastam először az jutott eszembe talán én rontom a színvonalat, sajnos nincs túl sok önbecsülésem az írás terén, de aztán eszembe jutott, hogy ez egy amatőr írók klubja, ahol segítik egymást az emberek, támogatják, véleményezik az írásaikat. Nekem többek közt a helyesírással vannak gondjaim, próbálom kiküszöbölni de nem mindig sikerül megtalálni a vesszők helyét. Rengeteg segítséget kaptam itt mindig, ezt mégegyszer köszönöm tagtársaimnak. Nos a véleményem a fenti gondolatra az, hogy nem szabad elfelejteni alázatosnak lenni, ez alatt nem azt értem, hogy meghunyászkodni, kisebbnek érezni magunkat, hanem azt, hogy minden emberi kapcsolat legyen az valós, virtuális, lényege, hogy tisztelettel és kiváncsisággal hallgassuk meg a másik fél véleményét, ha pedig nem vagyunk hajlandóak elfogadni a mi véleményünkkel ellentétes álláspontot akkor meg ne kérdezzünk, ne keressük a lehetőséget arra, hogy véleményt alkossanak rólunk vagy az általunk alkotott müveinkről.
Nem sértésképpen de második gondolatom meg ez a kis írásom volt:
Lelkünk bugyrai : Hiúság.
 Fölötte állok mindenkinek. Tudom!  Csak haladok saját kis világomban, felfelé az úton és lenézek rátok, barbár népség. Sajnállak titeket tudatlanok.  Ki máshol ül, mást néz  elítélem , mert nagyságom nem enged másra  törekedni.  Mily magasztos gondolatok születnek elmémben. Kegyetlen világ, nem rajong körül, nem érti szellemem nagyságát.  Az alakom, az a magas sudár, arcom szépsége, büszke nézésem ,oly csodás. Ti nem ezt látjátok? Akkor vakok vagytok, az irigység elhomályosítja ítélő képességetek. 
Sokszor ereszkedtem a por nép közé, próbáltam megértetni mi igaz és való, de csak feldühítettek, arcátlanul ellenkeztek.
 Mondjátok mit ér az a megalkuvás, a szeretet jegyében a megértés? Nem értem! Mindig csak magad lásd, a tiszteletet ne elérd, hanem várd! Ez az én bibliám, s ti nem értitek, ezért mindig kevesebbek lesztek.  Másokat hallgattok, dicsértek, ők semmik hozzám képest.  Hiába próbálkoztok, hiába mondjátok, nem jó mit teszek, tudom, ahogy én csinálom úgy a legtökéletesebb. Azt mondjátok vagyonom kevés, munkám alantas, ízlésem gyenge. Ez nem igaz, csak nem engednek kibontakozni. Nincsenek még megfelelő  körülmények. Eljön az én időm, tudom. Itt ülök és várok rá, addig is elütve az időt, csodálom magam.