Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Quod
I.
Limes
Első fejezet
Kinyitom a szemem.A fehér plafont bámulom,mint minden egyes reggel,az utóbbi időben.Semmire sincs kedvem.Felülök az ágyamban és vetek egy pillantást az ablak felé.Azonnal megállapítom,hogy zuhog az eső,és hiába pirkad már,a nap sugarai belevesznek az ég fehér ködébe.Az idő tehát nagyon szomorúnak igérkezik,és az én hangulatom sem különb.A beborult ég tökéletesen tükrözi a lelkiállapotom.
Tekintetem az egyik falra kandikál ahol a Laylaval készített közös képpek díszelegnek.Boldogságot sugároznak .Megtöltik ,a fehér falat színekkel.A nevető arcokat látva újra görcsbe rándul a gyomrom.Felpattanok és a képpekhez rohanok.Megragadom a legszélsőt és teljes erőmből a földhöz vágom.A képet védő üvegbúra darabokra törik.A többi hét fotón is elvégzem ugyanezt a műveletet,egy kivételével.Végigsimítom az ujjaimat az üvegfelületen.Egy percre visszavágyom,oda,arra a sziklára.A halvány ,reggeli fényben tisztán kivehető ,a fotó minden egyes részlete.Laylaval egy szikla peremén ülünk lelógatva lábainkat a végtelen mélységbe.A háttérben ,két fenyőfát leszámítva a táj laposnak és sivárnak tűnik.Ha egy kivülálló személy,aki nem járt azon a helyen,ránézne erre a fényképpre,két vigyorgó arcot leszámítva,nem látna mást csak egy kihalt pusztaságot.De én,aki odafentről szemléltem a dolgokat,teljesen mást látok.Újra érzem,a friss szellőt ami a hajamat cibálja,látom a minuszkurális házakat,hallom a madarak csiripelését.Emlékszem,hogy a nap szikrázóan süttött aznap,bársonyos fénybe vonva a tájat .Olyan volt minden ,akár egy elvont földrészen,távol mindentől és mindenkitől...minden egyes bajtól,és problámától.Aznap igazán szabad voltam.Layla és én ellógtunk a matek óráról ,csak azért mert untuk.Felmásztunk egy kisebb hegycsúcsra,elbújdostunk és rengeteget röhögtünk.Mi voltunk a legbolondabb,legviccesebb és leglazább lányok az egész földön.Az a kép az egyetlen jól sikerült szelfim,és az utolsó is...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás