Modernség

És ott maradt hát.

A felfuvallt mellkasok mélyén.

Várt és csak várt,

És ebből idővel megárt.

És már feltört volna,

Megmutatva,

De mégis csiklandozni maradt,

Óh, miért.

A mellkasokból kilépett,

Szilárd gyémántgyűrű lett,

Ez talán szégyen.

Mondaná: ,,Mást nem tehettem.”

És egy fekete bárány mondta el,

Hogy sokadik Brigittának csak a száma kell.

És egy millió ember csókolgatná ezerrel,

És az emberemlékig sem jutnának el.

Nyugalom. Most már itt vagyok.

Mollimementók

1.

Folyosót ringat a szén-izzó világ.

A derekamon felejtetted a kezed.

Megindulnak pályán, s tengelyen az idák.

Amőbák isszák szénsavas léptemet.

2.

Köpenylibbentő vállövek.

Patakban izzó kláris.

Lenyelted helyettem a kulcsot.

Nyithatok vele holnap is.

3.

És leszáll az arkangyal melléje.

És dúl az irodalmi lépegető.

És foszlik a félelem szelleme,

S marad az angyal, az őrzővédő.

Sózott bánatleves

Országúton csoszog,

Balra tőle hurrikánzug,

Jobbra egy fülkagyló.

Mintha itt fenn, a bánat

Múlna, kitárulna.

De fölcsuszamlik az út,

Feltör az emésztőgödör

Könnyed ráncvonása.

Hová tartasz, te zord, te szelíd,

S volt mersz cserbenhagynia

A szaru hártyáinak?

Vörös tetőkéje számtalanszor púpos,

A virítók mind egy kihajlott toboz,

Egy erő hatja át mindenünket.

Lesznek szarkalábak,

Dűnékben összejárnak;

A lényegre taposnak.

A következőkben csak pár érzésvilágot megjelenítő kis, szimbolikus szösszeneteket szeretnék megosztani Veletek, várva a véleményezést és az észrevételeket, vagy csak pár gondolatot...
Különösebb célja nincs neki, inkább csak kíváncsiság, hogy mennyire változhatnak az emberek tárgyakhoz köthető gondolataik (milyen szimólumokat gyárt magának minden más emberi elme - elvileg vannak egyénenként változók is). 
Köszönöm a türelmet/figyelmet! :) 

___________________________________________

1. 

Fény és világosság árad szét a szobában,

mert ki lett cserélve az égö a szívem padlásán. 

Meglazultak a parketták, s felkavarodott a por,

fuldokolva vesződöm, s bolyongok sorsom káoszában. 

Emlékszikrák fel-fel villannak az egyik sarokban,

de az elmúlás hamva elrejti őket előlem újra.