A vilagban az en helyem, 

Csupan 5 negyzetmeter.

Lato szemeim tapinto keze 

Nem sokaig er el.

Nem kiser szerencse , csupan oszton

Hogy ne dugjam homokba fejem.

S ne reszkessek ha lecsap villam

Vajon mikor vesztem eletem.

Mert vadasznak szulettem, nem arra hogy preda legyek.

Megtanultam atnezni a kenyszer illuzioja felett.

S mikor szel tamad, vihar dul

Megremeg vagyonod, eleted

Akepp ved az Isten majd,

Hogy hanyszor nyujtottad segito kezed.

Jartam mar fent-lent.

Lattam a rosszat, es ereztem a jot

Volt hogy pehelysulyu erzelem

Szaggatta at a pokhalot.

Talalkoztunk, tudom nem kerted

De megszuletni sem kivansag,

A fold felett jarni az ejszaka szarnyain, 

Tobb , mint maga a szabadsag.

Szobrot faragni a vilag csendjebol

S titkaink odon   falai moge zarni

Emlek viragok szirmai  moge bujva

Johetne barmi......hidd el barmi..

E kepp gondolok rad a maban

Meg a tegnapok holnapjan merengve

Mi mindent megtenne az ember olykor 

Spartai hoskent  a valosaggal szembe.

Utat torunk buszken ,ott ahol mar jartak, 

S hisszuk hogy kovei orzik majd nevunk,

Igy nevet szemunkbe az elet ,hogy tortetunk, 

Azert hogy halhatatlanna legyunk.

Edes szavak keseru cseppjeit,

Szinte meg arcomon erzem.

Kimondatlan szavak csatainak,

Ezer sebjebol verzem.

Hol a bun ered ott ket folyo,

Partjain mint gazdatlan csonak.

Horda hajszolt antiloppa valik,

A tegnapban a holnap.

Kekre festett egszin alatt,

Kardelre hanyt erzelem.

Ha a josziv hangja sirba terel,

Hat legyen ez most vegzetem..

Visszatartja a tenger felett

Lelegzetet a nyari szel

Megkopott kovek sargulo peremen

Csak a hajnali hullam zenel

A legszebb dal , mit termeszet irhat

S kiser a csend huvos suttogasa

Festmenykent roja abrait

Almaim vegtelen marvanyfalara

Ugy venul meg a faradt gondolat

Hogy az ido kozben eszre sem veszi

Emlekeink cukormaza mogott

Az elmulas, pengejet feni.

Mint foldbol magat kitepni akaro

Kerges ven diofa.

Ugy lett emleked szivemben

Multunk kenyszerzubbony lakoja

Mert most van az

Amire azt hittem majd ezutan

Ma minden lehullt konycsepp

Fenylo homokszem csupan

Viszatartja a tenger felett

Lelegzetet most ertem a szel

S a hajnali hullam

Eltuntnek hitt almokrol mesel

Megkopott kovek sargulo peremen

Megcsillan a reggeli feny

Ma ejjel, Te rad..

Misztikus varázslat...Te csodás new land

Hol a hazai szél , csengő hangja, 

Folyton fülemben cseng

Csábit, de nem ámit, rabságba Én itt nem esem

Nem zárhatja be idegen orszag

Buzgó magyar lelkem

Tanít, és büntet, miközben csodákat ígér

Hogy eladd a lelked, egy új, hamis hitért

Mert szépnek látszik kivülről

A gazdagsággal teli élet

De üres , beteges érzelemvilágból

Köszönöm , nem kérek

Temesse életem inkább

Magyar rónaság száraz homokja

En nem leszek álcalény

Egy fényévekre levő.....

       Bar csak ne latna senki

      A multam kepeit, s eletem arnyait

      Tavolba merengo szememben

      Barcsak tudtam volna hamarabb

      Hogy nincs e vilagban helyem.

      Tevedesbol jottem a foldre,

      Csupan elneztek odafont a nevem.

      Vagy azt akarta istenem,

      Hogy rabul ejtsen e koldus szerelem.

      Te rohanva felem intesz,

      Szanalom mi folyton megtor,

      Labaid sietve koveti tekintetem,

      Miert felek meg mindig ettol?