Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Nem akarom, hogy fájjon.
Itt van az ősz, itt van újra, szele sárgult leveleket fúj az aszfaltra. Felkapja a röppentyűket, s azok vidáman pörögnek a fejem mellett. Messze-messze repülnek, nem is látom, hol érnek földet. Ők is tovarebbennek, a szeptemberrel elköltöznek.
Gázolok az avarban, rugdosom, mint egy kisgyermek: gondtalanul, vadul, mégis szelíd szívvel. Belehemperednék, mint egykor takaródba, de a nyirkos hűvöstől karjaid már nem óvhatnak.
A fa kérge, mint borostás áll, érces, érdes, amint végigsimítok rajta.
9 éve | Nagy Tünde | 5 hozzászólás
Szétszakadt, megviselt emlékek
halvány fényben tündöklő képek,
néhány itt maradt,amit el nem fújt a szél,
mely nem sárgult meg, mint az őszi falevél.
Van, amit nem felejt az ember,
amit el nem sodor a tenger,
jönnek rossz napok, jön az ősz, aztán a tél
de az ember amíg él,folyton csak remél.
Halványul a napfény, nem éget
a hűs szél leveleket tépked,
és mikor eljön a tél, megdermed minden,
megfagy a föld, csendes a természet.
Csend van a szívben, a lélekben
minden ott van az emlékekben,
az a néhány kép, mely még néha felvillan
csak üvegszilánk, ami néha felcsillan.
|
|
|
9 éve | Nagy Tünde | 6 hozzászólás
Néha oly jó lenne csendben élni
A múlt holmijat összetépni
Nem gondolni, hogy mi volt s mi lesz
Hogy a zord világunk velünk mit tesz.
Sétáljunk csendben kézen fogva
Egymás szívét összefonva
Az őszi avarban csak teveled
Alattunk színes falevelek.
Néha oly fölös a szó, mely csaló
Puha kéz kell, simogató
S bár sok a kérdés válasz nélkül
Csendben úszva szívünk békül.
Sok volt a zaj, a hangos szavak
Bosszúból szőtt ádáz harag
Ezért e kis nyugalmat élvezd némán
Ezen a jóleső őszi sétán.
9 éve | Nagy Tünde | 6 hozzászólás
Hideg van,
tovaszállt a nyár,
s ledobta a nap is
izzó mosolyát.
Fáznak a fák
mégis levetkőznek,
s csupasz karjaikkal
intenek az ősznek.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás