Talán a sok bor hatására, talán a bennük támadt vágytól, de olyan szenvedéllyel estek egymásnak, amilyet még sosem tapasztaltak. A kikötőn túli tengerparton sétáltak, mivel Péter ragaszkodott hozzá, hogy elkísérje a nőt a hotelig. Sokáig egymás mellett lépkedtek, gyönyörködve a sötét vízfelszínen táncoló holdfényben, majd egy hosszú pillantást váltva a férfi nem bírta tovább, és megcsókolta Juliát. Tudták, hogy milyen gyors tempót diktálnak, ráadásul egyikük sem volt ehhez hozzászokva, mégis a színtiszta testi vonzalomnak nem tudtak ellenállni. Alig ismerték egymást, azonban ezzel foglalkoztak a legkevésbé.

Annyi kiderült Juliáról, hogy titkárnőként dolgozik egy kereskedelmi vállalatnál Londoban, és most éppen a nyaralását tölti Görögországban. Péter számára egyelőre ennyi információ bőven elegendőnek bizonyult. Amúgy sem vágyott komoly kapcsolatra, hiszen nemrég vált el a feleségétől. Pusztán kalandot keresett, ami Julia személyében magától az ölébe hullott. A nő viselkedéséből egyértelművé vált, hogy hasonlóan gondolkodott, mint a férfi. Egyszerűen jól akarta érezni magát az itt töltött ideje alatt.

Csókolózva heveredtek a homokba, miközben a tenger nyaldosta a lábukat, s ruháikat levetve szeretkezni kezdtek. A víz morajlása, a lágy éjszakai szél érintése és a nő domborulatai teljesen magával ragadták Pétert. Közös együttlétük alatt felhágtak a gyönyör legmagasabb csúcsára, melynek végén fáradtan ziháltak egymás mellett, mintha egy maratoni futásból érkeztek volna.

Nem tudták, meddig feküdtek a fövenyen, de végül Péter felsegítette a nőt a földről, majd egymást átkarolva megindultak az épület bejárata felé. Néhány méterrel mögöttük egy férfi alakja bukkant elő a legközelebbi bokor árnyékából, parázsként izzó tekintettel figyelve őket. Szakállas arcát jótékony homály takarta.

A férfi, aki a Petrosz Kapszalisz névre hallgatott, némán bámulta a párost, mígnem eltűntek az épületben. Ezután benyúlt a zsebébe, előhalászva egy doboz cigarettát, majd rágyújtott egy szálra, visszahúzódva az árnyékok közé, mintha sosem létezett volna.

*

Az elkövetkező pár napot is együtt töltötték. Fokozatosan tudtak meg egymásról információkat, mint Péter hobbija, aki gitározott szabadidejében, illetve Julia érdeklődését a fazekasság iránt, melyet évek óta gyakorolt otthonában.

Önfeledten élvezték a fürdőzéseket a parton, átruccanva a Platamonasszal szinte egybeépült Nei Pori településére, aminek homokos partja kilométer hosszan terült el, mágnesként hívogatva a nyaralókat a szezon ideje alatt. Az idő ragyogó volt, gyakran kirándultak a környéken, felsétálva a várba, honnan csodálatos kilátásban lehetett részük, bár később megtudták, hogy néhány nappal ezelőtt gyilkosságot követtek el a romoknál. Péter megborzongott a hír hallatán, de Julia látszólag nem foglalkozott a dologgal, ahogy azok a turisták sem, akik naponta ellátogattak a helyszínre.

Péter évek óta először boldognak érezte magát. Az egyetlen dolog, amit furcsállt, hogy Julia időnként nyomtalanul felszívódott, akár fél napokra is. Még a telefonját sem vette fel ilyenkor, de valahányszor a férfi rákérdezett, a nő gyorsan elterelte a témát, így Péter nem kíváncsiskodott tovább. Nem akarta elrontani a köztük lévő kapcsolatot azzal, hogy olyan dolgokba üti az orrát, ami nem rá tartozik. Ettől függetlenül a kíváncsisága megmaradt.

A negyedik napon úgy döntöttek, hogy részt vesznek egy hajókiránduláson, ellátogatva Skiathosz szigetére. Péter kora hajnalban beült bérelt kocsijába – egy sárga Fiatba -, majd a szállodához hajtott, ahol felvette az egyrészes, virágmintás ruhát viselő Juliát. A nő szépsége ezúttal is lenyűgözte, mintha Aphrodité megtestesülése lett volna.

A délebbre fekvő Volosz kikötőjébe indultak, ahol úgy tervezték, hogy megveszik a jegyet az egyik kompra. Előttük állt az egész nap, lelkesedésük nőttön-nőtt, ahogy telt az idő, s közeledtek a város felé. Péternek – maga sem tudta, miért – az a furcsa érzése támadt, mintha követnék. Az utóbbi időben már nem először fordult elő vele, és már kezdett attól tartani, hogy paranoiássá vált. Nem akart előhozakodni vele a nőnek, nehogy nevetség tárgyává váljon, de valahányszor belenézett a visszapillantóba, mindig felfedezte ugyanazt a kék Fordot. Legalábbis azt hitte, ugyanazt a kocsit látja, noha a rendszámát nem tudta leolvasni, mivel alaposan lemaradva jött utánuk.

Vajon csak képzelődik? Péter nem tudta eldönteni, ezért száműzte baljós gondolatait, és a mellette ülő Juliára koncentrált inkább, aki éppen egy viccesre sikerült spanyolországi utazásáról mesélt. Péter figyelmesen hallgatva vezetett, de gondolatai újra és újra visszatértek a kék Fordra, mely végig ott maradt a nyomukban.