NEMZEDÉKEK BALLADÁJA

 

 

                    Motto:”…az igazság lázadást követtel…De Kitől?”

                                                                                 II. János-Pál

 

 

 

 

 

 

 

Késett a vonat. Sokat. Az állomásról taxival ment a kolozsvári Diakóniai  Központba, remélte, hogy eléri az előadás kezdetét. Egy holland vendég lelkész tartott előadássorozatot a házasságról és barátságról. "A  világosság és sötétség" címmel. Belépett a főkapun. Nyilak jelezték a gyűléstermet, az előadás színhelyét. Az ajtóban megállt. Hallgatózott. Enyhe morajlás hallatszott, mint általában

előadások előtt . Ismerősök találkoznak , szót váltanak és elbeszélgetnek csendben. Egyszerre lépett be az előadóval.  Magas , szikár szőke férfi volt,rövidre nyírt rőt szakállal. Körül nézett, de oly hírtelen, hogy nem látott ismerős arcokat, csak a közelében egy üres széket a sor szélén. Leült. Néma csend lett. Az előadást az Intézet igazgatója nyitotta meg, majd a holland lépett az emelvényhez. Kellemes mély hangja volt. Angolul beszélt, lágy akcentussal. Attól tartott, hogy erőt vesz rajta a fáradtság, de nem így történt. Lenyűgöző volt az előadás. Pattanásig feszült idegzettel figyelt, hogy egy szót se mulasszon el.

     Szünetben ismertették a három nap programját és a portán lehetett kikérni az elszállásolási szobák kulcsát. Egy fiatal mezőségi lelkésszel került egy szobába. Közepes magasságú barna férfi volt, kerek arcú, vékony selymes bajusszal, sportosan nyírva. Minden mozdulatán látszott a mértéktartás, a jól neveltség.

 Nem volt kedve kószálni a városban ,hisz szemerkélni kezdett az eső. A nyitott ablakon a város lüktető zajával beáramlott a langyos nyári eső illata. Mindketten maradtak. Aztán a fiatalabbik minden áron beszélgetésbe szeretett volna kezdeni ,megkérdezte , hogy mi a véleménye az előadásról,mert szerinte szinte lehetetlen,hogy valaki meggondolatlan házasságba sodródjon hitetlennel, hisz arra való az azt megelőző idő, hogy megismerje,mert egy házasságba mégsem ugrik fejest az ember.

- Nézd, én rendkívüli figyelemmel  kísértem minden szavát. Úgy éreztem nekem szól. Megdöbbentő hasonlatosságot éreztem sok esetben.

- Te nagyon fiatal vagy,de majd élettapasztalataid során rájössz , hogy a házasság éltető vérének négy összetevője van és nagyon jól kibontakozott az előadásból a szexus,az érosz,a fília,és ágápé ötvöződése,mert bármelyik hiányzik baj van a házassággal. Olyan a szexus a házasságban,mint az autógyertya az  autóban,kicsi alkatrész,de nélküle nem mozdul előre a kocsi. Az érosz a testi szerelem lelkibb oldala. Fájdalom és szerelem különös keveréke. Tetszel nekem , vágyom utánad, jó veled lennem amikor szerelmes esti órákban összevillan a szemünk. A fília inkább baráti szeretet,szeretlek mert segítőtársam vagy. Együtt élünk és dolgozunk. Egy irányba nézünk a világra, embertársainkra. E szeretet nélkül önmagába zárt,önző a házasság. A szexus, az érosz és a fília mindig értékelő: szeretlek mert ..., s ennek a természetes folytatása.... olyan vagy amilyennek megismertelek.

- Érezhetted,hogy az előadó szerint is az agapé az értékelő szeretet fogja össze, vagyis  úgy szeretlek ahogy vagy. Téged adott Isten, hogy szeresselek, azért akkor is szeretlek,ha nem vagy szeretetre méltó. Megalkuvásként hangtik,de hányszor tapasztaljuk az életben. Mert a szerelem magától fellobban, de el is hamvad hamar. Csak a szeretet szép harca révén őrizhető meg egy életen át.

- Bizony, leélünk egy életet és sok esetben nagyon későn jövünk rá , hogy valamit menthetetlenül elrontottunk és már hiábavaló az önvád,mert menthetetlen. Nagyon mélyen, régi időkből kell kezdenem, hogy érthető legyen a szinte érthetetlen. Visszamenőleg a nagycsaládunkban szinte   senki sem szerelemből ment férjhez. Nem szeretnélek untatni de az idők során annyira felhalmozódott bennem minden, hogy megkönnyebbülés lenne mindent kibeszélni.

- Dehogyis,épp ellenkezőleg - biztatta a fiatal lelkész -  ha úgy gondolod,hogy jót tesz,csak bátran,örömmel hallgatlak és majd a végén megbeszéljük.

 

 

Alkonyodott. A nap elenyésző utolsó sugara még vörösre festette a lomhán úszó néhány felhőt. Egyes megfigyelések szerint a vörösben nyugvó nap szelet jelent, de erre egyikük sem gondolt most különösebben.

- Mari a nagyanyám volt. Tizenöt évesen kellett férjhez mennie. Apai parancsra. Pedig Sepsi György a jelek szerint nem akaratos ember volt, csak számító, s lehetséges ,hogy nem tűrte az ellenkezést. Marit szerette, mert a nyárádmentiekre emlékeztette , de a számításaiban nem volt megalkuvás .

- Vészi Ágnessel kötött házassága is hirtelen történt . Úgy tűnt, szerelem első látásra . Ágnes birtokos szülők gyermeke volt . Amolyan kurta nemes. Magukénak mondták a teljes magyarbölkényi birtokot. A Görgényi havasok déli vonulatán meglapuló kis román falvak mind béreseik voltak. Egyke lány volt. És lélekben is egyedül. Nem voltak barátnői, hozzájuk csak nagyon ritkán jártak vendégségbe, mert a Vésziek fukarságukról voltak ismeretesek. Ágnes a közeli városban tanult német iskolában, de az elemi után tovább már nem gondolt Vészi Gergely,mert kellett a munkaerő,ha nem a mezőn akkor a ház körül. Az idő pénz és pénzre mindig szükség van.

- Azon a farsangon töltötte a húszadik évét, amikor nagy nehezen az apja beleegyezett, hogy a nagyvárosi rokonok meghívására ott tölthet három hetet. És ott a farsangi bálon ismerte meg Sepsi Györgyöt.  Adonisz alkatú szőke legény volt. Békességet, megnyugvást sugárzó kék szemébe lopva nézett Ágnes és magával ragadta tüzes tánc ritmusa, hangja, beszéd modora. Harmadik találkozásuk alkalmával Ágnes úgy terelte a szót, hogy meghívhassa látogatóba Magyarbőlkénybe. Eddig csak egyetlen osztálytársa látogatta meg, de az is ráunt a hegyen fel, hegyen le erdőszéli nehéz útra. Günthernek hívták és soha többet nem ment vendégségbe hozzájuk,pedig az is szemre való szászrégeni szász fenegyerek volt.

- Sepsi György állta szavát és nyárelőn meglátogatta Ágnest a minden útvonalaktól félreeső kis faluban. Szívélyesen fogadták s ő is igyekezett tetszelegni. Igyekezett ott léte alatt hasznosnak mutatkozni. Szorgoskodott az istállóban a tehenek és lovak között. Kaszált, kapált, aratott s észre sem vette  ,hogy telik az idő. Esténként kisétáltak Ágnessel a falu széli  cserjésbe ,vagy csak ültek és beszélgettek a filagóriában. Tiszta ózondús levegő töltötte be a nyári estet ,tücskök cirpelése és fészkükre térő madarak élénk zenéjével volt tele a határ.

- Mikor haza készült Sepsi György,Vészi Gergely visszatartotta és kérte legyen segítségére egy szekér rakomány gabona malomba szállításánál,mert a béresekben nem bízik meg s György nagy segítségére lenne. A malom messze volt, három falun kellett átmenni. Közben elbeszélgettek. Inkább György volt a bőbeszédű társalgó. Gergely csak bólogatott,néha egyszavas válaszokat eleresztett, de figyelmesen hallgatta, szinte tanulmányozta vendégét.

- Az év Karácsonyán Sepsi György feleségül vette Vészi Ágnest. Minden jómód mellett nem volt héthatárra szóló lakodalom, csak a legközelebbi rokonság múlatott Vészi Gergely mindent felülmúló fösvénységéből kifolyólag. Csupán a számítások nem alakultak kellő képen. Mint ahogy a mondás szerint is,két dudás nem fér meg egy kocsmában, hát itt sem talált a szó. Idők múltán György nem kezdte elviselni, hogy őt az apósa igazgassa és fennhangon parancsoljon neki. Már-már azon gondolkodott hogy összecsomagol és várandós asszonyával elköltözik. Aztán egy napon a család csodálkozására ebéd után az após egy kancsó óbort hozatott a pincéből és leült a vővel szemben a körülmények megbeszéléseként poharazgatni. És ravaszkás mosollyal az arcán,úgy a harmadik pohárnál azt mondta:

-Vejem uram azzal dicsekedett,hogy megunva a föld rabjának lenni,mesterséget tanult.

- Igen - válaszolt György

- És molnár lett.

- úgy van.

- Akkor kössünk egy alkut. Én  a lányom hozományaként megvásárolom vejemuramnak a marosfelfalusi malmot,úgy hírlik eladó, és ennek fejében vejemuram kötelezi magát,hogy az én gabonámat vámmentesen őrli és a hombárba visszaszállíttatja.

- Úgy legyen - szólt György megnyugodva,hogy jó üzletet kötött

 

 

- András születése után Ágnes nagy beteg lett és csak tíz év múlva eshetett ismét teherbe. Akkor született Mari,aztán két év múlva Anna és végül István. A gyermekek még Felfaluban születtek,de azután annyira jól jövedelmezett a malom,hogy Sepsi György még egyet vett a város közelében és egyet bérelt a város Mezőségi kijáratától nem messze. És beköltöztek a városszéli malom udvarházába. Ágnesnek régi álma teljesült,hisz visszajött oda ahol iskolába járt. Tetszett a város és magányos pillanataiban azon volt,hogy gyermekeit taníttassa,mert meg van rá a mód,a lehetőség. András fejlett,verekedős, délceg,lehunyt szemeivel már-már látta benne a daliás kadétot. Feltétlenül tiszti pályára adja. A többiekkel majd később,mert még aprók,még nem lehet látni,hogy mire képesek.

    A kis település érdekes volt. A város vonzáskörébe jutott, tőle a Maros választotta el,de híd köti össze,s mint városvégi gyártelepes hely,tipikus város melletti község,az ilyen települések előnyeivel és hátrányaival. Sorsa századokig a Görgényi várral és kincstári uradalommal állott összefüggésben,melynek ez a falu tartozéka,nyugati végközsége volt. Így tekintélyes számú nemes birtokosságának telkei rendre a Görgényi vár uradalmából szakadtak ki. Festői látványt nyújtott a Rudolf trónörökösnek gróf Bethlen által  építtetett emeletes kastély és vasútállomás, hogy a görgényi vadászatai idején itt pihenhessen. Rudolf trónörökösnek passziója volt a néprajz is. A Görgény-völgyi falvak minden nemzetisége: magyarok,románok és szászok érintetlenül őrizték népviseletüket és minden egyes vadászat folklór találkozó is volt egyben,melyet a trónörökös kebel barátja gróf Teleky Samu istápolt. Ettől eltekintve a falu névtelenségben maradt. Kétségtelen , hogy falai között többször megfordult Bocskay István amikor még a Görgényi-vár ura volt,Báthory Gáborné, amikor férje szerelmi kalandjaitól távol tartva őt a Görgényi várába száműzte.

 Fejedelmek kedvenc vadászterülete volt a Mocsár-erdő,mely Erdély leggazdagabb vadászparadicsoma volt. Itt lőtték az utolsó bölényt Erdélyben. Átvonultak utcáin a kurucok,Rabutin tábornok. A Szászrégen ellen induló székely hadak itt is sokat romboltak. Gyalogosan átment Petőfi Sándor is aki Marosvásárhelyre igyekezett.

   Nagy útkereszteződések színtere volt,áthaladt az országút,melyről két kitérő kanyarodott a G örgényi-havasok felé. Egyik a Laposnya felé haladt, mely a Görgény-várát is érintette,s a Nyerges-hegy lábánál haladt a vadászmezőkre. A  másik kitérő a havasok déli lábainál meghúzódó román falvakba vezetett. A Mezőségre is ellehetett jutni. Ezek a különböző irányból ide vezető utak tették fontos vásárhellyé. Híresek voltak az őszi kirakó és állatvásárok. Ezeket mind átgondolta Sepsi György  és elégedetten állapította meg, hogy számításai megfelelnek,jó lóra tett.

    Egy őszi délelőtt történt. Októberben. Rukkoltak a katonák. A falu hangos volt a rezesbanda harsogó nótáitól. A községháza udvarán gyülekeztek , énekeltek, táncoltak. Kézről kézre járt a boros kancsó. Pityergő szeretők és csendben szipogó édesanyák kisérték útjukra, búcsúztak regruta fiaiktól. Aztán elindult a menet az állomás felé, elöl a zenekar és utána összeölelkezve  fiuk,szeretők,szülők.

  Mari ötödik osztályos volt és barátnőjével Molnár Marival iskolába indulva,ők is elvegyültek a hangos zenét kísérő tömegben. Az állomáson még kellett várni a vonat érkezését. Ők ketten meghúzódva figyelték a búcsúzkodó legényeket,a pityergő lányokat és menyasszonyokat. Két legény állt meg előttük, a Sütő fiuk, Filon és Lica. Unokatestvérek. Filon megfogta Marit a derekánál,magasba emelte,szinte megharapta pirospozsgás arcát és azt mondta:"Várj három évet és feleségül veszlek!" Ugyanazt tette Lica is a másik Marival.És neki sikerült is. De ne vágjak a dolgok elébe.

    - Már említettem, hogy Sepsi Györgynek nagyon jól hajtottak a malmok. Vagyona mindegyre gyarapodott. Elérte azt is,hogy csak egy malomban őrölt gabonát,a másik kettőt fűrész malmokká alakíttatta és a havasokról kitermelt fákból deszkát vágott és nagyon jól elkelt a vásárokban. Így már nemcsak molnárokat alkalmazott. Egy szeptember végi napon magas keménykötésű fiatalember tért be hozzájuk,Ágnes asszonyt kereste. A szülei irányították ide,hisz kisasszony korából ismerték Ágnest. Jött mint felszabadult kovács a domnu molnárnál munkát keresni. Ajánló levele kitűnő volt, mivel a  Maroshévizi  Bánffy grófság műhelyeiben tanult. Ágnes szívélyesen fogadta,rájött ismeretségükre,mivel Soropházán is voltak béreseik és a legény apja Iuon több esetben vásárolt Vészi Gergelytől fajmarhákat. György haza érkeztével átgondolta a helyzetet és ravaszkásan megjegyezte,hogy ugyan kovács műhelye nincs,de a fűrészmalmokban akad tennivaló,meg aztán a malomköveket is kell fenni meg abroncsozni. Így mindig elkél a jó munkaerő.

   Hosszas időn át foglalkoztatta a gondolat az új munkaerő hasznosabb kihasználását illetően,egy nap magához szólította Pétert, az új kovácsot és a verandán a fonott vesszőszékekre ülve poharazgatni kezdett .A fiatal legény mesterien nyelte a bort s ez mintha tetszett is volna Sepsi Györgynek. Rákönyökölt az asztalra és acélszürke szemeiben égett a ravaszság.

  - Nézze ,fiam - kezdte - én látom a mozdulataiban,hogy maga jó szakember, kár lenne elhanyagolni tudását .- ravaszkásan,hunyorogva leste a hatást, hogyan reagál a hegyvidéki oláh gyerek,de annak csillogó kék szeme és rezdületlen arca nem árult el semmit.

  - Van egy ötletem - folytatta György úr - Itt nagy útkereszteződések vannak, nagy vásárok, nagy a forgalom. Kell a kovács. Érti? - Mivel Péter még nem mutatott lelkesedést,várta mire megy ki a terv,György folytatta. - Én arra gondoltam építtetek egy kovács műhelyt nagy udvarral,hogy a várakozó szekerek férjenek el, és a szakmájában fog dolgozni. Ez magának való munka és ha jól dolgozik biztos siker. Na, mi a véleménye ?

 Péter összehúzta szemöldökét, megrázogatta a bort a pohárban és egy húzásra lenyelte, majd elgondolkozva nézte a pohár fenekét.

  - A fizetésben megegyezünk - mondta György úr, de akkor Péter kíváncsi érdeklődéssel nézett munkaadója szemébe és megkérdezte:

  - És mi lesz a garancia,domnu Sepsi,hogy megmaradhatok mesternek ?

Szinte egyszerre álltak fel. Sepsi Györgynek szúrt a tekintete, ahogy élesen ránézett. Az állta.

  - Hozzád adom a nagyobbik lányomat. - hangzott a visszavonhatatlan elhatározás. - Már tizenöt éves, nagylány .

 Péternek tetszett az ajánlat, tetszett a lány,Mari szép, csinos. Úgy érezte szerencsés helyzet.

  Sepsi György néhány napig szótlanságba temetkezett. Latolgatta, méregette,hogy nem döntött meggondolatlanul, de hozzászokott, hogy a családban csak ő dönthet. Néhány nap múlva ebédre hívta Pétert és amint körülülték az asztalt és várták az ebéd felszolgálását,csak annyit mondott: - Mari,ez a legény itt Péter,ez lesz a te urad.

  A döbbenet mély csenddé fagyott. Oly rettentően nehéz volt, hogy a cselédlány is rémületében megállt az ajtóban kezében a levesestállal. György felállt és odaszólt Péternek: - Húzza a gyűrűt az ujjára!

  Mari lehúzta a gyűrűt és a sarokba dobta,majd ijedtében kiszaladt a szobából. Andrásnak volt bátorsága utána menni,de erre György úr is haragra,gerjedt és utánuk viharzott.

  -  Megállj - ordított a szaladó lányára. Mari megállt az udvar közepén .- Azt mondtam, hogy férjhez mégysz Péterhez és úgy lesz!

  - Én soha, Édesapám - próbált tiltakozni, de erre György úr leakasztotta a tornác oszlopáról a korbácsot és kettőt rávert,mire András közéjük állt:

  - Inkább engem üssön, édesapám, hagyja a leánykát - könyörgött.

  - Bánom is én, nyulat bokrostól - sziszegte dühösen. Hogy mer taknyos kölyök az ő akaratának ellenszegülni. Bent kínos csendben ült Ágnes kisebb gyermekeivel és szemben vele Péter elgondolkozva, lehajtott fejjel.

 

 

 

     Mari almazöld ruhában volt menyasszony. A vőlegény előjogainak eleget téve először a görögszertartás szerint esküdtek,de eleget kellett tenni a református egyházban is. Fogadkoztak,hogy erdélyi szokás szerint a fiuk az apjuk,a lányok pedig az anyjuk vallását öröklik. Mivel Ágnes szégyellte volna azt a nagy csapást,hogy visszamenőlegesen tősgyökeres református és egyházfenntartó nagygazdák,meg kellett adni a lehetőséget,hogy mindkét   vallási  eljárás szentesítse a házasságot.

  A református öreg tiszteletes szívélyesen fogadta a jelentkezőket. Leült velük elbeszélgetni. Maritól szinte semmit nem kérdezett,mert már a faluban futótűzként terjedt a hír Sepsi György akaratáról. A pap próbálta Pétert puhítani, megértetni,hogy egy  pásztor,egy akol. Mégis másabb, ha a családok egy hiten vannak. Péter hallgatta, majd mosolyogva megkérdezte

  - Tiszteletes úr,Ön szerint meddig tart a vallás ?

Az öreg papot szinte mellbe vágta a váratlan, furcsa kérdés. Próbált beszélni az egyház hatalmáról és a Krisztus újra eljöveteléről mely feloldoz mindent, hiszen ítélni fog eleveneket és holtakat.

  - Nem Atyám,- ellenkezett Péter - a vallás csak a templom tornyáig tart,ahol van kereszt,csillag,gömb,meg különböző felség jelek,azon felül egy az Isten!A tiszteletes öregedő arcának ráncaira fagyott a mosoly. Tudós pap volt, de hirtelen nem tudott válaszolni.

 

  Az élet haladt a maga egyhangúságában .Sepsi György elégedetten nézte vagyona gyarapodását. Földeket vásárolt,mert Andrással kapcsolatban nem váltak valóra Ágnes tervei s így gazdálkodni kezdett. Marit már házasságuk első évében gyermekkel áldotta Isten és tizennyolc éves korában már kétgyermekes anya volt. Amikor kisebbik fia , Janika,a szeretett és imádott Janika betöltötte a második életévét nagy változás állt be Mari életében. Bágyadt őszeleji vasárnap volt. A toronyban harangozták a delet. A harangszó méla ütemére soronként távozott a   gyülekezet a templomból .Először a vénasszonyok sora indult. Felállnak,fogatlan szájuk remeg a végső ima elmormolásától: Én Istenem,jó Istenem,szent Igéddel vezess engem,  szeretteim örömére,szent Neved tiszteletére .Ámen .Görnyedt hátuk kiegyenesedik és cammognak kifelé .Mindig így van  poros úton a szeptemberi bágyadt napsütésben,mint temetési oszlop sétálnak komótosan,ráérősen .Senki nem siet .Vasárnap van. Ilyenkor megered a nyelv, mindenki beszél. Nem az Igét .Mást. Ami eszébe jut .Aztán egyenként morzsolódnak le a sorból , asszonyok,férfiak .A sor nem áll meg."Isten áldja" vag y "Jó étvágyat adjon az Isten" ennyi köszöntés dukál ilyenkor. Az asszonyok haladnak.A mai beszéd téma Sepsi György lánya,Mari.Milyen szerencsés! Őt javasolta a pap iskolába,Kolozsvárra bába képzésre. Persze  oda komoly asszony kell,fruskát nem küldhetnek .Senki egy rossz szót,fikarcnyi irigy megjegyzést nem tesz. Szemükben nagyra nőtt szófogadásáért,amit apja iránt tanúsított. Titokban sokukban forrt a lázongás a női nem megaláztatásáért. Dehát lázongani a családban ?...Mire vezetett volna?...Isten kezében vagyunk !...

 Ezalatt a pap irodájában beszélgetett Marival.

      - Rád esett a választásom,mert te mindig kitűnő tanuló voltál mind a tudományok , mind a hit terén .Kolozsvárra kell menned ,Mari .Én is ott tanultam és majd meglátod, érezni fogod,hogy Kolozsvár Erdély szíve .Itt lüktet,összpontosul minden. Bárcsak benned is azt az érzést keltené mint bennem,mert hát én sem voltam sokkal idősebb akkor,mint te .- kifogyhatatlan szóáradat ömlik a tiszteletes úrból .Szikár alkat .ül Marival szemben és csontos ujjaival ide-oda tologat egy könyvet .Ellentéte önmagának .Árad belőle a jóindulat. A tudós ember jóindulata,aki szeretne élettapasztalatával hatni. Ez a menedékhelye,az iroda. Ide vonul a parókia legelrejtettebb zugába,ahol nem zavarhatja senki és semmi. Ebben a félhomályos kis fészekben születtek az erdélyi református iskolák tankönyvei. Ő írta.Szeretettel,odaadással és pedagógiai érzékkel. Persze díjazták is munkáit mert pályázatokra írta. Pap társai irigységére tankönyveivel elnyerte a Tudós Társaság külön díját,sőt a földrajz és mennyiségtan  könyvét az állami iskola is átvette.

  Mari ült vele szemben vegyes érzésekkel. Szívében fel-fel tört az öröm az ismeretlen távol iránt,lelkében kétségek kergetőztek mintha nem is róla lenne szó. Mintha mindent csak elmondanának és ő csak raktároz,raktáros,halmoz egyre - másra,de az ő véleményét nem kérik ki .A pap beszél Kolozsvárról,de lehetne Mekka vagy Jeruzsálem,mert sehol sem járt,csak hallomásból ismeri .Szép lehet az a nagy,nyüzsgő város,mely Erdély szíve.

   A következő napok a készülődés jegyében teltek .Kábulatba ejtette a sok izgalom. Külön öröm volt a drága nyárádmenti nagymama, a vajai nagyasszony jelenléte. Nagy szeretettel volt iránta és mindig csodálta az apró termetű fürge asszonyt,aki nemes származása ellenére egész életét munkával töltötte. Mindenki szerette, mert Katinka nagyasszony nem válogat a munkában:süt, főz, takarít s megfogja a kapanyelét,a sarlót is és együtt izzad béreseivel. Egyetlen "bogara",hogy dagasztás közben senki ne legyen mellette. Csak Marival tett kivételt. Az első unokával. Gyermekkorában egyszer  elvitte apja Vajába. Mélyen vésődött emlékezetébe a hosszú út, a más környezet és a nagymama határtalan szeretete. Lehetett úgy nyolcéves. Reggel azzal  ébresztette,hogy dagasztani fog.

  - Gyere lelkem,csillagom, fogjad a tekenő szarvát,amíg anyó dagaszt,mert  nemsokára érted jönnek. - és bevitte a sütőkonyhába,és dolgozott és beszélt  mindegyre szívből jövő kedvességgel. Neki mindenki lelkem, csillagom, galambom volt. Áradt belőle a szeretet és jóság.

  - Tudod  kincsem,a dagasztásnak is meg van a maga fortélya. Ahhoz,hogy szép,magas és kerek legyen a kenyér, Isten áldása,kétszer kell izzadni dagasztás közben és addig gyúrni,dagasztani a tésztát amíg a kezed és tenyered teljesen tisztán marad,nem ragad hozzá a massza. Akkor kész és  amíg kelni hagyod be kell hevíteni a kemencét. A kalács az más,annak nagyobb a fortélya. Azt sokat kell verni,tenyered között eldörzsölni amíg felverés közben hólyagozni nem kezd. Akkor biztos lehetsz,hogy finom  foszlósbélü lesz a kalács. És beszélt,és magyarázott Marinak. Talán először és utoljára,mert Mari volt a kivétel.

  Most itt van. Mindenben segédkezni akar, s mintha árnyéka lenne a drága unokájának mindenhova kísérgeti .Egy kínálkozó alkalommal,amikor csak ketten vannak,látszik rajta,öregasszonyos zavartságán,hogy valami fontosat akar.

   - Nézd kincsem,én nem tudok hangzatos szavakkal élni,egyetlen féltett ékszerem ez az arany brosstű,életem legszebb ajándéka,attól akit nagyon szerettem és sosem lehettem az övé. Ki tudja még mikor találkozunk?- érződött hogy, küzd a sírással .Két kövér könnycseppet törült ki szeméből, majd halkan folytatta       - Ha Kolozsvárra kerülsz,ahová én sosem jutottam el,vidd magaddal ezt a brosst,titkolt életemnek egy darabját. És odaadott Marinak egy zsebkendőbe csavart ékszert,amiről  hirtelen nem lehetett megállapítani,hogy őszirózsa vagy krizántém.A közepe     és minden sziromlevelének a vége tele volt valódi kövekkel. Csodálatos ötvös  munka volt.

   Az indulás napja mindegyre közeledett. Marinak minden napja mély szívdobbanással kezdődött. Nehéz volt elképzelni,hogy más életritmus vár rá.  Hogy nem láthatja a gyermekeit. Janika,a kisebbik eleven,fürge,mint a nyárádmenti nagymama,de Jóska ványadt,girhes,beteges. Vele többet kellene  foglalkozni,de annyira idegen számára,mintha nem is az övé lenne. Ő az ára megcsúfolt leányságának. Hogy lehet ez ? - tűnődött sokszor,hiszen hús a húsomból,vér a véremből.... és mégis ?! Talán Isten verése ?!..Dehát mit vétettem és ki ellen ?- tépelődött sokszor és nem hagyta nyugton a gondolat:"MEGBÜNTETEM AZ ATYÁK VÉTKÉT A FIAKBAN" dobolt  fülében az ítélet,a rettegés... Istenem,kiért kell viselnem a súlyos keresztet?De  csak tépelődés volt .Egyéni Választalan.

  A családban nem esett különösebben szó Mari távozásáról. Sepsi György határozott ember. A református pappal való megbeszélés során megértette,hogy a falunak és a környéknek bába kell és erre a hivatásra egyházi ösztöndíjjal a lánya a legmegfelelőbb. Akkor nincs apelláta. Marit leginkább az anyja állásfoglalása lepte meg Ő aki matrónaként él,aki nem tudta levetkőzni földbirtokosi gőgjét és nemesi származását,pedig a birtok rég mások kezén van,mivel a malmok vásárlásához nem csak a magyarbőlkényi,  de a vajai földek egy része is gazdát cserélt. Vészi Ágnes ragaszkodott múltjához. Minden vasárnap a templomban külön nemesi székén ült csipke  fátyolos kalappal , ujjatlan csipke kesztyűvel. Árad belőle a ridegség. Gyermekei  sokkal inkább ragaszkodtak a nagyszülőkhöz .És most vállalja az unokáit..  Mind a kettőt.

  Péter,az külön fejezet .Ő lelkében szomorúan látta,hogy nem tudta meghódítani asszonyát. Két gyermek után sem. De a házassági eskü kötelez...Mert a  házasság szentség és felbonthatatlan. Sosem volt kimért,mindig áradt belőle a kedvesség,de sosem jutott el a Mari lelkének bugyraiba... Aztán beletemette magát a munkába,mert az volt elég. Időnként  szabad idejében halászni járogatott. Esténként nem kerülte el a Chirtes-féle  kocsmát,ahol néha reggelig folyt a kártya parti. És letétbe helyezték a pénzt. Nagyon szerette a szakmáját és azzal volt szerencséje,mert a kemény  munka sok mindent feledtetett. Vicces természetű volt,nagyon szeretett élcelődni. Ha dicsérték a munkáját vagy szorgalmát gyakran mondogatta:       "A fene egye meg azt a porcikámat amelyik kívánja a munkát!"és harsányan röhögött. Mulatott saját suta viccein is .A görgényi falvakból bejáró parasztok,kik gyakran keresték fel ló patkolásért,vagy szekér javításért sokszor elidőztek műhelyében. Azok egyáltalán nem értettek magyarul.  Péter sokszor és soknak feltette a kérdést félig magyarul,félig románul: Care este   nyolcadik betű ? A mokány tátott szájjal bámult rá és azt mondta:"Ha?" Ez  egy amolyan "tessék?"-nek felet meg románok között.  Mire Péter kacagott és mondta:"chiar  aia " éppen az. Ugyanis a román ábécé nyolcadik betűje a "H" .

 

- Mari három évet tanult a kolozsvári "FERENC JÓZSEF" tudományegyetem    orvosi karának bábaképző osztályán. Kissé megszeppent a város nagy kiterjedésén és szépségén,a csodálatos épületeken és templomokon. Az emberek áradatán mely nap mint nap megtölti az utcákat. Az orvosi egyetem szigorúságot parancsoló komor épületein.

  Kriszta Mária egyetemi főbába vette számba az érkezetteket. Tudtukra adta,hogy az első félévben az eddigi felkészültségüket ellenőrzik s aztán kezdődik a bevezetés a szülészet elméleti és gyakorlati oktatására. A gyakorlati órákat a Karolina korház szülészeti osztályán tartják. Rövid két hét eltelte után a főbába jelentette Dr.Engel Gábor szülészmesternek,hogy az újoncok közül  G.Sepsi Mária minden eddigi felmérésben jeleskedett, úgymint írás,olvasás, számtan,nem kevésbé az etika és hittudományok terén is. Kérte javaslatának felterjesztését Dr.Goth Lajos szülész-nőgyógyász igazgató úrnak,miszerint a fentnevezett jelöltet már lehet besorolni a betegek ápolására. Így került Mari nagyon hamar korházi gyakorlatra. Szinte félt a hosszú folyósokon és a vakítóan fehér kortermekben. Minden fehér és patyolat tiszta volt. És fertőtlenített .Még a papucs is amiben jártak.

  - Bevezették a korterembe és leültették a grófkisasszony ágya mellé,akit egy hisztérikus roham után elaltattak. Nézte a fiatal gyermeklányt. Tizenhárom éves, terhes és szülni készül .Eltűnődött  "Istenem,hová vezet ez a világ?",jól elkellett volna paskolni a seggét - szólt belőle az anya. De röviddel azután megszólalt a lelkiismeret is halkan,figyelmeztetően:"Ne ítélj,hogy ne ítéltess!" te sem voltál sokkal idősebb annak idején."Igen,de nekem hites uram volt!"- feleselt. Én kétszeresen kényszeríttet áldozat voltam. Először apámnak kellett engedelmeskednem,mert ő kimondta a házasságot!... Sepsi György,drága apám,megbocsátást nem,inkább átkot érdemelsz te valójában. Jól beváltak-e számításaid,melyekhez én voltam az áldozat?! Mert életedben mindig csak az  érdekek vezéreltek. Mindannyiunk életét, jövőjét:az enyémet, az Andrásét,az   Annáét csakis a saját mércéddel mérted. Az csak úgy volt jó...Átkozott légy mindezekért!

  - Megmozdult a beteg,átfordult a másik oldalára,de nem ébredt meg. Mari irtózott a hisztériától,pedig szokni kell, hisz elkövetkező hivatásával ezt is kell vállalnia. Ismét elnézte a grófkisasszonyt,szép vonásait,amit a gyötrő kín kezdett halványítani,tejfehér bőrét,összekócosodott  hullámos hosszú haját mely szétterült a párnán."Milyen fiatal - tűnődött és valahogy úgy érezte,hogy más volt az Ő kapcsolata .Vajon ki a csábító. Bizonyára jóképű,jóvágású ficsúr,aki külföldet járja és ott tanult szerelmi taktikákkal kerítette hatalmába,bűvölte el. Míg ő csak kötelességből,semmi érzés nélkül vált asszonnyá. Még rágondolni is szörnyű,mikor érezte magán a duzzadó izmú,kéjtől forró és vonagló testet és neki csak egy keserves fájdalom és keserű szájíz maradt. Mennyire más lehetett ennek a leánykának,aki ilyen fiatalon bizonyára feloldódott érzelmekkel adta át magát a szerelemnek. Az útban lévő gyermek szerelem gyümölcse .Sötéten nézett maga elé .A múlt ködéből lassan összeállt a kép,amikor nagyobbik fia,Jóska született .Gyűlöli, sosem érzett különösebb szeretetet iránta,mert mindig életének legfélelmetesebb napját azt a különösen fekete nászt juttatja eszébe. Átkozni tudott mindenkit akik elrabolták ifjúságát. Lázongott magában,lelkében,mert másként nem tehetett. Valahogyan változtatni kellene az élet rendjén - tűnődött  tovább - a parancsolatok betartásán. Az világos,hogy szeresd a te Uradat Istenedet,és szeresd felebarátodat,... hogy ne ölj,ne lopj,ne paráználkodjál,... hogy tiszteld atyádat és anyádat.....  ez mind kötelező és igaz !! De azért úgy lenne a helyes,hogy a szülők is tiszteletből ne szóljanak bele két dologba: a hivatás választásba és a házasság kötésbe...De ez már lázongás,riadt fel gondolataiból,erről nem szabad még ábrándozni sem. Hogy elhessegesse háborgó gondolatait lábujjhegyen az ablakhoz ment. A késő őszi égen felhők tornyosultak és csapatokban      röpködő és károgó  varjak az eső közeledtét jelezték .Lópaták kocogása hallatszott fel a kövezett útról és konflisok enyhe döccenése. Utcai árusok rigmusa keveredett a város zajába."Friss a tököm jó  falás,megcsípte a lódarázs" hallotta Mari a sütőtök árusok mosolyt keltő rigmusát. Ilyet még nem hallott.

  Gondolatban ismét otthon járt. Hiába még friss volt az elszakadás ...Képzelgett. Próbálta elemezni a kritikus helyzetet. Ha ő választotta volna Pétert,ha spontánul jelent volna meg az életében,biztosan megnyerte volna tetszését,hiszen szép szál magas szőke férfi,arányos testalkat,erőtől duzzadó izmok,amit kitermelt a kalapáccsal való munka. Szürkés zöld szeme rendkívül vonzó lehetett volna talán neki is ha megérik a szerelemre. De az apja úgy vezette be,azt hitték távoli rokon és megdermedt amikor eldördült a nagy  szózat:"Mari ez lesz a te urad!"

  Halk nyöszörgés,majd szivettépő fájdajmas kiáltás térítette vissza merengéseiből Kiáltott,hánykolódott a lány,bizonyára  kezdődik a szülés. Kiszaladt,végig a folyosón,hogy értesítse a főbábát és a szülészmestert.

Gyorsan jöttek,sietve jött utánuk a kiszolgáló személyzet minden fontos kellékkel. Marit is benn hagyták. Ez volt az első szülés amit végig nézett.A későbbiekben segédkezett is.Szerett.Együtt érzett a szülő nőkkel,hisz ő is édesanya volt. Mindig az  a fenséges érzés töltötte el,hogy új életet segít világra jönni .A kis véres rózsaszín csöppségnek,megpaskolni a tenyérnyi seggüket és füröszteni,ezt szerette a legjobban. Teljes odaadással tevékenykedett az elméleti órákon is,de számára sokkal lenyűgözőbb volt a gyakorlat. Mert  a gyakorlat teszi a mestert! Igyekezett mindig jelen lenni,ott lenni minden alkalommal: figyelt,látott és tanult.

   A későbbiekben nagy faladat volt szülést levezetni,de nem félt,bízott Isten segedelmében,hisz minden munkakezdés előtt imádkozott. Na meg a tevékenységet figyelő főbába és szülészmester jelenléte is megnyugtató volt. Alkalomadtán előfordult,hogy közbeléptek. Nem dicsérték,hogy még merészebb,bátrabb legyen,de lelkük mélyén a legnagyobb elégedettséggel figyelték tevékenységét .Így telt el nagyon gyorsan a három év.  .Dr. Kenessey Béla püspök hirdette az Igét, Pál apóstól   a Kolossébeliekhez írt  levele negyedik részéből:"Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt,úgy amint nekem szólnom kell: Bölcsen viseljétek magatokat a kivűlvalók irányában,a jó alkalmatosságot áron is megváltván.A ti beszédetek mindenkór kellemes legyen,sóval fűszerezett,hogy tudjátok,hogy mi módon kell nektek kinek-kinek megfelelnetek."A prédikáció felhívás és útravaló volt az ezutáni hivatásra,a gyermekáldás világra segítésére .Így fejezte be:"Vizsgáld meg  magadat,tudnál-e te is alázatos lenni?! Büszke vagy a születésedre,állásodra,vagyonodra,szépségedre,erődre ? Szeretsz mindenütt  kitűnni ? Várod-e mások dicséretét ? Vigyázz ! A kevélység ördögi indulat és  forrása minden bűnnek. Határozd el,hogy Jézus Krisztus példájára Isten kedvében igyekszel járni és mit sem törődsz a világ hiú dicséretével !

Hallotta a dörgedelmes figyelmeztetést de gondolata Dániel körül forgott. Érezte,biztos volt benne,hogy itt van. Aztán amikor kiálltak az úrasztalához fogadalom tételre és az oklevelek átvételére,szemben a gyülekezettel,meglátta Dánielt .Feltűnt  a sábesz belli amit a fején hord,mert annyira Isten tisztelő,hogy kultikus helyre fedetlen fejjel be nem ,lép. Hite szerint csak így állhat Isten előtt. Tehát itt a "szarvas". mennyit  nevettek ezen is. A házsongárdi  sírkertben sétáltak,keresték az erdélyi történelmi nevezetességek sírjait:Brassai Sámuel,Kríza János,Bölöni  Farkas Sándor,Szenczi Molnár Albert.... Közben Dániel a zsidó temetőkről kezdett beszélni és belemerült magyarázataiba,hogy az izraelita temetők kapuja felett az van felírva  Beth Hácháim,ami azt jelenti Élők Háza. Hiszen a temetőben mindenki egyenlő. Igazi zsidó temetőkben nincsenek csak sírkövek és füves terület,csupán ahol erős keresztény közösségekbe elkeveredtek,ott   találhatók keresztény sírokhoz hasonlatos hantok sírkővel,kerettel és felvirágozva. De minden körülmények között szigorúan tilós a kiábrázolás,hisz a második parancsolat tiltja a faragott képek használatát. Mózes  ötödik könyvében van megfogalmazva értelmesen a tilalom:"Ne csinálj  magadnak faragott képeket és semmi hasonlót azokhoz,amelyek fenn az égben,vagy alant a földön,vagy amelyek a föld alatt a vizekben vannak!".De már Salamon király is eltért a tilalomtól,mivel temploma tartó oszlopai tövében bronz ökröket állíttatott. A tilalom egyébként a bálványimádás jegyében született,bálványok faragása és imádása ellen irányult,nem a képzőművészeti alkotásokra. Nagyon sok helyen a zsidó világban találkozunk kiábrázolással,  de ez nem lehet emberi portré. A nagyapám sírkövén is ott díszeleg a szarvas,mert a Hirsh szarvast jelent. Sok  esetben a faragott állat mozdulata jelképes tényeket jelen. Ha például egy sírkövön szarvas és oroszlán ágaskodik vagy pihen egymás mellett ,a hagyomány értelmében a két állat együtt a családi béke jelképe. Aki   e kő alatt pihen,mindennél többre tartotta a harmonikus,nyugodt élete. Vagy másik jelképes eset: oroszlán pihen öt élére állított könyv mellett. Az oroszlán :Juda,Jehuda,lLöw,Léb névre hallgató férfiú,aki talán a Talmudban  járatos,nagy tudású művelt ember,vagy kántor volt,vagy egyszerűen könyvkötő..

  - Tehát én szarvas vagyok de utána néztem görög tanulmányaim között és rájöttem,hogy a te neved görög eredetű és az írással kapcsolatos: Gráma  = írástudó.

Ezután egymást "szarvaskámnak" és "írókámnak" szólították..

    Nem emlékszik a pontos körülményekre,hogyan találkoztak,mikor váltottak szót először ,de nem is volt fontos,hisz oly hamar felengedett a hangulat közöttük. Sokat sétáltak .A legszebb és legalkalmasabb hely a temető volt a mély csenddel. és a Sétatér vasárnaponként a maga zajos ünneplő hangulatával. Egyszer sétaközben vallotta be Dániel,hogy ő már régóta figyeli és nagyon helyesnek és komolynak találta .Dr.Hirsh Dániel rezidens .Nagyváradon született és bámulatos varázslattal beszélt szülővárosáról. Mindig  hozzáfűzte,ha valami szépet vagy fontosat mondott"majd meglátod".Sosem következett be.

Egy vasárnap délutáni sétájuk alkalmából a

sétatéren egy cigány asszony nagyon figyelte a

Mari mellén a brosstűt. Ritkán viselte,mert nem

szerette "feldíszíteni" magát .A cigány asszony

hozzálopakodott és szinte jajveszékelve

       mondta:"Lelkem kisasszonyom vegye le azt

        a tűt mert átkot hordoz benne. Maga életében sosem lesz boldog. Rövid idő alatt gyász gyászt követ,de magát nem tudja letörni mert nagyon erős,de szomorúsággal van megpecsételve.. Mari körülnézett,hogy nem lett-e a figyelem középpontja,kikerülték a "jövendő mondót"     és tovább sétáltak felvidultan nevetve a jóslaton. Annyira elválaszthatatlanokká váltak,hogy Dániel vasárnaponként elkísérte Marit a Farkas utcai templomba. Nem ment be,de kijövetelkor vár . Együtt nézték a Farkas utcai köszinház utolsó előadását,Az ember tragédiáját. Janovits Jenő rendezte aki nemrég került Kolozsvárra és egyesek szerint merész újítást eszközölt a darabon. Sokat változtatott a darab misztikus részén .A mű üzenetét azzal domborította ki,hogy Lucifert állította a mű központjába. A  honnan, merre és miért kérdésekre igyekezett választ adni,mert Madách nem Isten szavain keresztül mutatja az utat,  hiszen Isten még a döntő pillanatban sem határozott. Megkerüli a feleletet mikor azt mondja az embernek:    "VÉGTELEN A TÉR AMELY MUNKÁRA HÍV."Hiszen az ember nemcsak folytatója hanem előidézője is a küzdelmeknek. Küzd a hazáért,szabadságért,közügyért...Itt látta először és talán utoljára  a híres színész Szentgyörgyi István felülmúlhatatlan Tiborc alakítását..

   Szánalmasan siralmas volt amikor a patinás épület helyén csak romhalmaz és törmelék volt

        Nagyon a szívéhez férkőzött Dániel. Mindig a helyzetnek megfelelően finomkodó,figyelmes volt,vagy férfiasan kemény. Sokszor elmerengve nézte,mi az ami annyira vonzó benne. Nem volt nagyon magas és nem volt igazi zsidó alkat,mert a zsidó férfiak általában nyúlt ábrázatú,hosszú orrú és vörös hajúak. Dánielnek olajbarna bőre volt,göndör fekete haja,mély fekete szeme és ovális arca Ki tudja hányadik kereszteződés volt,mely átlépte a faji   korlátokat

 

        Időközben annyira harmonikus lett a kapcsolatuk,Dániel pedig fokozatosan építette a nagy hódítást. Egy vasárnap délután úgy sétálgattak hogy elérkeztek Dániel bérelt legénylakására.

         - Láttál már legénylakást ?

         - Nem csak hallottam,hogy kuszált,rendetlen

         - Megnézed ?-kérdezte a fiú és úgy érezte,hogy izgalmában torkában ver a szíve.

         - Miért ne!- mondta Mari mosolyogva és hagyta,hogy a fiú kézen fogva vezesse fel a lépcsőkön,keresztül az előcsarnokon és beléptek a titokzatos szobába. Minden a legnagyobb rendben volt. Kiszellőztetett szoba,az asztalon könyvek,újságok,egy tálban gyümölcs Mari leült a díványra,mert hirtelen nem látott más alkalmatosságot. Dániel másodpercnyi habozás után mellé ült. Égetett,szikrázott a levegő közöttük,aztán Dániel csókolgatni kezdte az arcát,nyakát. Mari viszonozta és amikor a fiú kezdte kigombolni a blúzát nem ellenkezett,annyira természetesnek tűnt .Ott ült meztelen és akkor Dániel is ledobott mindent magáról,lefektette és igyekezett magáévá tenni. Mari égett a vágytól és izgalomtól. Érezte a férfi forró testét amint tapad hozzá,öleli,szorítja izmos karjaival. Nem gondolt semmire csak a pillanat forró gyönyörének adta át magát. Ott feküdtek pucéran egymás mellett,szótalan. Csak a kezek működtek érzéssel,simogatóan. Végig simította  a férfi szőrös mellét,hasát,hozzábújt,hogy sohse szakadjon a pillanat,a közelség .A férfi játszott a hajfürtjeivel és ismét csókolgatni kezdte mindenhol Így találta a lenyugvó nap bágyadt sugara mely bepásztázta a kis szobát és lassan felocsúdtak mámorukból. Ez a legfelejthetetlenebb...

    Lassan sétálva kísérte haza Marit. Nem szóltak,mindketten gondolataikba merültek el. Hiába egy ilyen forró fellángolást meg kell emészteni. Fel kell dolgozza magában az ember. Dániel boldog volt,elérte a célját,ha egyáltalán célja volt,de azért minden egészséges ember életében felkerekedik a trófea vadászat. De a beteljesült szerelem még inkább sarkallta a folytatásra.

    Elválásuk után Mari egyedül ült szobájában és mérlegelni kezdte a történteket. Szerinte elkerülhetetlen volt,mert minden zsigerével vágyta a beteljesülést Nem érzett semmi megbánást. Miért is tette volna ? úgy érezte most vált nagykorúvá. Tettét nem látja elitélendőnek ! Hogy hűséget esküdött  Péternek ? Gyermek volt,szülői kényszer alatt. Ismét  a Parancsolatok ! Hát jó,megszegtem,de az nem volt nagyobb bűn,amit saját apja Sepsi György tett vele? Hogy erővel lökte egy férfi karjai közé!Érdekből ! Átkozott légy apám minden körmönfont tettedért !!

      Lassan megkeményítette szívét és elhatározta,hogy mindenről beszámol Dánielnek. Annyira pajkos és bensőséges érzéssel alakult a barátság és íme bekövetkezett a beláthatatlan Ez lesz élete legszebb része és legrejtettebb titka.

     Következő találkozásuk egy kávéházban volt . Egy kis szeparéban húzódtak meg. Mari sokáig figyelte hangtalanul Dánielt,majd torkában érezve szíve dobbanását,de lesz ami lesz alapon elhatározta,hogy mindent bevall  őszintén,kár titkolózni.

      - Egy őszinte vallomással tartózom. - kezdte.-Nem gondoltam,hogy ez bekövetkezik,de nem bánom. Számomra úgyis te maradsz az ideális férfi. Csupán a körülmények nem alakultak eddig úgy,hogy megálljt intsek. Dániel,én férjezett asszony vagyok,két gyermek anyja. - itt megállt  mert úgy tűnt,hogy a férfi kezében megremeg a csésze és kezd elkomolyodni .- Ne érts félre,engem szinte gyermekként,tizenöt évesen kényszeríthettek házasságra .A körülmények kényszere alatt,gyermek fejjel  hűséget esküdtem férjemnek,emellett kitartok annak ellenére,hogy közöttünk égbe nyúló fal tornyosul és lehet sohasem fog leomlani. - lehajtott fejjel beszélt,folyt a szó. Dániel megnyugodott .Vajon mi rémisztette meg annyira,hogy megremegett. Félt  A valóságtól,a fura helyzettől ?Azt gondolta  hogy induló kalandja végzetes lesz ?Letette a csészéjét és szinte aggodalmasan hallgatta Mari vallomását.

      - Nézd,erről egyikünk sem tehet - nézett szembe Marival -  Mindkettőnket magával sodort a fellángoló érzelem,a szeretet utáni vágy és ez lett az eredménye.  Örülök,hogy megtörtént,hogy most szóltál. Most tiszta minden de tartsunk ki amíg itt vagyunk. Olyan jó érzés veled lenni,abban a tudatban feküdni,hogy feletted is ugyanaz a csillagos ég ragyog. Bennem olyan erős volt az érzés és az irántad való vágy. Ezt az időszakot örökre szívembe zárom és hét lakatos titok lesz mindenki előtt .Hozhat bármit  a jövő ezt a fellángolásból történt beteljesülést semmi sem hamvasztja el ,különösen ha magunkban hordjuk kacagva,csöndesen Emlék,élmény egy örök életre,hogy  nyugalmat,békét sugározzon.

      Ezzel Mari is egyetértett,de lélekben már otthon volt,várta a nagycsalád a  két gyermek és Péter .Lelkesedése hamar lelohadt a tudattól,hogy újra otthon

lesz

 

Mari távozása után a gyermekeket Vészi Ágnes vette gondjaiba. Magához vitte,foglalkozott velük,dédelgette őket. Különösen Jóskát,mert látta a Mari hidegségét iránta. Mivel felelős egy gyermek amiért a világra jött? Péter eleinte gyakran felkereste a fiait , de aztán fokozatosan a munkába temetkezett és annyira . .Maros partján lenni,magával ragadta halk csobogása  a berkek világa,hiszen a hangos madarak sokasága rakott ott fészket. Esténként különösen szép volt a fészkeikre szálló madarak trillázása.  Ilyenkor csendes magányában nagy ritkán felötlött gyermekkora a görgény-  völgyi kis román településen,Soropházán .Látta magát amint Karácsonykor a gyermeksereggel elindultak kolindálni és büszke volt új bocskorára amit szülei a nagyvásárból hoztak .És az újonnan vart sötétbarna posztó kabátjára. Megkapta az új báránybőr kucsmát,ami kissé nagyobbra sikerült  és mindegyre eltakarta a szemét. De kántáltak szívből jövő lángolással,éltették a betlehemi Gyermeket,a pásztorokat és Máriát. Oly kevés maradt a múltból

Sosem nyilatkoztak senkinek,hogy ők hárman,mármint Péter,Mária és Mihály miért hagyták el a szülei házat,elzarándokolva Magyarrégenig és már   amennyire lehetett feledésbe hagyva mindent ami a múlt. Sosem beszéltek senkinek szülőkről,rokonokról,csak hármukat ismerte mindenki,mint összetartó,egymást szerető testvéreket. Mária kihasználva a kínálkozó lehetőséget és férjhez ment Vitális  Sándor abafájai „drótos”-tóthoz,mert azzal is foglalkozott,elrepedt vagy eltört porcelán edények,tárgyak megmentésén,bedrótozásán. Valójában cipész volt és többnyire megrongálódott cipők javítását vállalta. Magyarrégenben béreltek lakást és ott érte a folyamatos sűrű gyermekáldás:Sándor,Albert,Erzsi,Endre  Rózsi és Irma.

      Péter  ez idő alatt m ár felszabadult kovács segéd volt a maroshévízi Bánffyí uradalomban,de úgy látta jónak,ha mielőbb kereket old,mert a     nagyságos asszony rég szemet vetett rá,hogy hálójába kerítse,de ő tisztelte mind a mesterét mind pedig a méltóságos urat. Miután megkapta felszabadult iparos levelét,azonnal Magyarrégenbe ment. Már Miska is megnősült,dévai hajadont vett feleségül kivel vendéglőt tartottak fenn és a Péter megérkezésekor már megvolt az első gyermek áldás Miska,akit náluk is két éves megszakítással követett Berci,Erzsi,Jolán,Mici,Rózsi és Feri. Csak Péter  maradt két gyermekes családdal.

    Amíg Mari Kolozsvárott volt Mária összeült a fiukkal Péterrel és Miskával és megegyeztek,ha már ilyen nemes nagy családokba kerültek,nincs miért kilógjanak a sorból,mindhárman egyöntetűen reformátusokká lesznek.   Péternek volt a nehezebb,ő szoros baráti kapcsolatban állt a Chirtes családdal,talán ők is soropháziak voltak? Olyan szoros volt a barátság,  hogy Chirtesné sebbel-lobbal annak idején Jóskát megkeresztelni tartva attól  nehogy a reformátusoknál kereszteljék. Román szokás szerint ők adták a nevet is,hisz a nagy rokonságban senkit nem hívtak Józsefnek,,vagy ahogyan  a pópa mondta Iosif-nek .Chirtesék nagy fogadót tartottak,nagy volt a forgalom különösen vásárnapokon,mert a távolról jövők itt szálltak meg fogatokkal,állatokkal. Kifőzdét,kocsmát  forgalmaztak és volt egy elkülönített  ivó,ahol a kártyázó törzsvendégek gyűltek össze. Közéjük tartózott Péter is. Sokszor reggelig     kártyáztak és Chirtesné mint megbízható kasszás és pénzkezelő fogadta a letétbe helyezett összegeket. Szép kis vagyon őrizője volt.

     Péter sokat gondolkozott a húga javaslatán,már Mihály is megtette a lépést,átállt a református hitre a magyarrégeni gyülekezetbe a fiaival együtt. Neki is lépnie kell,de nem egyszerűen. Valamilyen okot kell kitalálni,mert túl szemétszúró lenne,ha egyszerűen csak átáll. Ravasz terven  törte a fejét. Ismét leperegtek emlékezetében a gyermekévek foszlányai,a ködből kibontakozott a kis falu .Milyen jó érzés volt     a tudat,hogy a hegyeken túl nincs senki és semmi,csak ők vannak,náluk van az Isten Háza  a kis töpörödött félhomályos fatemplom .Milyen félve ment be gyermekkorában,úgy érezte,hogy a hosszú nyakú,merev tekintetű ikonok csak őt figyelik,bármerre fordul követik minden mozdulatát. Egyetlen képet tartott barátságosnak az ezüsttel borított Istenszülő Szűz Máriát karján a  Gyermekkel. Ez ezüst volt,nem volt merev nézése. Kisiskolás korában szülei kitartóan küldték a hittan órára. És ő ment is. Jószántából. Olyan szépen mesélt a tisztelendő  hitük igazságai és törvényeiről .A főigazságokról,hogy egy Isten van aki egy személyben három: Atya,Fiú és Szentlélek. Na , ezt kissé  meredek volt megérteni,mert a mesékben is a sárkánynak csak a feje hét,de  hogy lehet valaki egy testben három. Nagyobb korában világosodott a pópai  magyarázat. Ha nézed az előtted álló hegycsúcsot,minden oldalról más képet ad,de azért ugyanaz a csúcs. Parancsolatból jócskán volt .Először is a két főparancs, az Isten tíz parancsa,az Anyaszentegyház öt parancsa és erények és  ezeket kellett kerülni és gyónás alkalmával meggyónni: a két főbűn,kilenc idegen bűn,a négy égbekiáltó bűn és a Szentlélek elleni bűnök.   Ezek elsajátítása teljes átélést követelt,be kellett sulykolni az emlékezetbe.  Ünnepből is sok volt,de azokat már könnyebb volt észben tartani,mivel a család  másként viszonyult valamennyihez. Volt amelyik böjtös volt,ő inkább a nyári ünnepeket szerette,mert ha különösebb dolog nem történt a nagymama mindig sütött káposztás vagy túrós lepényt,s azokat nagyon szerette. Tanulás  közben sosem volt nézeteltérése a tisztelendő úrral. Szorgalmasan tanult,felelt,de nem  csak azért,mert minden helyesen felelőnek a pópa egy   frissen hozott preszkurát adott. Akkor volt örvendetes ha hathetes gyászmise volt,mert akkor cipó nagyságú kellett legyen a preszkura Ezeket  a pópa a disznókkal etette meg,de jutott  gyermek csalogatónak is a hittan órákra Ő mindig csak a keresztet ette meg a tetejéről a többit a nagymamának vitte,mert  olyan jó volt,annyira szelíd és halk szavú mint a galamb. Miért is nem hívták   Garofitanak,annyira recsegős volt a Ruxandra nevet kiejteni is. Még jó hogy ők nem néven szólították.

       Emlékszik milyen izgatott volt amikor először kellett gyónnia. Nagymama készítette,hogy minden apró bűnét,rossz cselekedeteit sorolja fel és válaszoljon őszintén a tisztelendő úr kérdéseire. Mennyire izgatott volt,félt,  végig kellett sétálni a félhomályos templomhajón,mert a pópa az ikonosztáz   előtt ült. Lehajtott fejjel ment,sietve,hogy a képek ne nézzék. Letérdepelt a szent atya előtt,homlokát a térdére hajtotta és meg sem várta,hogy a stólával  betakarják már félve , remegő hangon suttogta:"Áldásod kérem atyám,hogy megvallhassam minden bűnömet igazul és őszintén, ahogy illik. Még keresztet is elfelejtett vetni,de duruzsolta:" gyónom a mindenható Istennek és Isten helyett neked lelki atyám...." és sorolta a gyerekes bűnöket,megdobálta a szomszéd kutyáját,a Marincaék kakasát is megdobálta,mert átrepült és üldözőbe vette a tyúkjaikat,megátkozta a kedves nővér tanítónőt mert meghúzta a fülét és nagyon fájt. És sorakoztak az enyhe gyerekes csintalanságok,amik terhelték kis lelkét. A pópa unottan hallgatta,ki tudja    ma már hányadik ez a gyónás,hisz mindjárt este van,harangoznak vecsernyére. Már elállt attól,hogy a parancsolatok betartását sorra kérdezze,   mert mit véthet   egy ilyen fiatal legényke,még kis korú gyermek ?

 nagy penitenciát,csupán néhány fohászt amit naponta el kell mondania. Gyorsan távozott .A bejáratnál vetett háromszor három keresztet hogy pótolja az elmaradottakat is. Azon gondolkodott félelmében  miket nem vallott be. Nem mondta,hogy megleste Máriát amikor a szobába bezárkózva mosakodott,azt sem,hogy a bikaistállónál két fiúval meglesték    hogyan pároztatják a tehenet. Azt meg pláné nem,hogy ő törte be a Dumitruék ablakát,pedig annyira keresték a tettest. Igaz véletlen volt mert    egy madarat szeretett volna eltalálni. Hazaérve szinte sírva borult a nagymama  vállára és elpanaszolta hogy nem tudott mindent meggyónni a tisztelendő  úrnak,mert voltak dolgok amit szégyellt.

- Nem baj fiacskám - simogatta meg a fejét - még van időd,hiszen ez csak az első     volt. Őszintének kell lenned a továbbiakban,mert Isten szeme mindent    lát. Előtte nem lehet titkolózni.

  Mosolyogva gondolt arra,hogy az iskolában ráírták a nagy vonalzóra:"Isten szeme mindent lát,el ne lopd a léniát !"

    - De mama,az is bűn,ha   magyarul csúnyát mondok? Ugye Isten nem érti?

    - Nem tudom,gyermekem,csak azt,hogy az Úr Jézus egy igazi román szent volt és a zsidók megfeszítették !

Valóban ?Nekik nem így mondták a hittan órán A mama miért tudja másképp mint a tisztelendő atya ? Aztán idővel  az is tisztázódott hogy a mama téved,mert elfogultan nacionalista.

      Már nagyobb volt amikor kezdett járni a kórusba. Annyira szerette,sok szép kolindát és egyházi éneket tanultak. Dumitru tanította a kántor,de nem tartott későig,mert mindig sietett haza házkörüli esti munkákat elvégezni,de mindenki tudta,hogy ez csak kifogás. Annyira féltékenyek voltak a feleségével mindketten egymásra,hogyha Dumitru nem ment haza a felesége számításai szerint elébe jött. A dalárdások még maradtak,beszélgettek,játszadoztak a cinteremben,meg-meg csipkedték a lányokat. Volt aki hagyta,volt aki a fiú kezére ütött és duzzogott. De a legszebb és legvonzóbb a vasárnap délutáni hóra volt. Ilyenkor a falu népe összegyűlt a templom előtt,a fiatalok táncolták  a körtáncot,a vénasszonyok összehúzódva pletykáltak,mosták a falu  szennyesét. A férfiak az időjárásról,a termésről és a vásárokról beszélgettek.  Itt figyelt fel Péter Ancára,a falu legszebb lányára A rossz nyelvek pedig Pétert tartották a legmarkánsabb,legszebb legénynek.Anca közepes magasságú,enyhén molett lány volt,két ágba font hosszú szőke haja a derekát verte,álmodozó kék szeme babonázott.Persze a vénasszonyok és irigyei között mindig beszéd téma volt,rágalmazták,csúnya dolgokat beszéltek róla,  találtak ki .Radunak az Axinte fiának volt a gyűrűs menyasszonya. Azt mondták nagyon illenek egymáshoz.Radu  annyira elkeseredett amikor honvédnek sorozták,azt mondta,ha Anca nem fogadja el a gyűrűt felvágja   az ereit. Nem következett be,mert megtartották a nagy eljegyzést,hisz Axinteék a módosabb családok közé tartoztak. Eljegyzés is volt meg legény búcsú egyben. Aztán nemsokára bevonult Radu,hetekig ott aludt Ancánál .Először a marosvásárhelyi elosztóba vitték,majd Nagybányára került utolsó levelét a Dunántúlról írta. Három év hosszú időhelyezik ide,oda,aztán a végén haza sem jön. Sok esetben történt már meg .Ancát védte a gyűrűs mátkaság,nem tolongtak körülötte a fiuk .Ha hívták elment társaságokba,járt a kórusba és  minden vasárnap ott volt a hórában is. Csínos alakján csak amúgy forgott a katrinca amikor a legények megtáncoltatták .Péter is néha szívesen elnézegette,néha vágyat érzett iránta,de már a gondolattól is elpirult. Egy  nyári délután fiatalság megunta a táncolást és csoportosan elmentek a ligetbe.  Szaladgáltak,hintáztak,vagyis csüngtek a szomorúfűz ágain,mások meg  eltünedeztek a bokrok között,elnyúltak a fűben és beszélgettek .Ancanak   nem volt kedve oda menni,na meg tartott a falu szájától is,meg attól,hogy valaki irigye megírhatja Radunak könnyelmű viselkedését. Úgyis boronálnak  eleget rajta. Hívta Pétert,hogy kísérje haza. Vele közvetlenebb volt,mert a kórusban is egymás mellett álltak. El-el tűrte Péter kutató nézését,hát melyik lány nem érzékeli ezt. Megmosolyogta enyhe csipkedéseit,neki is jól esett miután árgus szemekkel figyelték minden mozdulatát. Lassan andalogtak a nyáresti alkonyatban. Anca a falu szélén lakott .Házuk előtt hatalmas szomorú  fűzfa állott földig érő ágakkal,alatta pad. E misztikus levélsátor alatt gyűltek össze a szomszéd asszonyok békés pillanatokban tere-ferére .Most már megkezdődött az esti foglalatosság,fejés,a baromfik bezárása vacsora készítés,így a rejtélyes hely a fűzfa alatti padon üres volt. Leültek,beszélgettek mindenről. Anca elmondta,hogy mennyire hiányzik Radu,nincs akihez hozzábújjon,elpanaszolja,hogy minden aljas pletykát kitalálnak róla,hogy mennyi irigye van Miatta is. Péter csak hallgatta,aztán Anca vallatni kezdte,hogy a faluból melyik lány tetszik a legjobban,kinek kötné be a fejét?  Péter csak hallgatott,enyhe pír suhant át arcán. A lány korholta tovább, hogy  mondták-e már neki milyen szép szürkés zöld a szeme és hogy kezdenek gyarapodni az izmai. Végül a kezét nézte,szép formás körmeit hosszú ujjait,majd huncutul megkérdezte:- Tudod mit árulnak el a hosszú ujjak ? Péternek volt némi gyanakvása,mert fiú társaságban is volt szó erről,de hallgatott .Anca  a füléhez hajolt és titokzatosan   súgta,hogy a férfiasságát is mutatja.

      Pétert felbolygatta lelkileg ez a beszélgetés. Nagyon későre aludt el,sokat forgolódott. Fülébe csengett Anca minden ravasz huncutsága és gondolatban meztelenre vetkőztette .Ezután gyakrabban kísérte haza Ancát,de csak a kapuig. Többé nem időztek a fűzfa alatti padon.

     Késő nyári idő volt .Szombat. Ilyenkor minden háznál nagy a sürgés - forgás,készülnek a vasárnapra .Anca kihívta Pétert és hívta sétáljanak el a ligetbe,mert fontos mondani valója van. Lassan elindultak,nem kellett tartaniuk a kíváncsi tekintetektől. Már a ligetet is elhagyták,jól benn voltak az erdőben amikor Anca megállt,hosszan nézett Péterre,majd a nyakába csimpaszkodott és csókolni kezdte.

   - Ide figyelj Péter,ez az utolsó találkozásunk,mert holnap hajnalban visznek  Nagyszebenbe a tisztelendő úr egyik rokonához szolgálni. Sok apró gyermek van. Nekem is jól jön a pénz amíg Radu leszerel. - Pétert is magával ragadta a hév,mindjobban magához szorította. Amikor érezte a tüzesen kiáramló forróságot a vékony ruha alól és a lány is érezte a dagadó izmokat,megérezte  ágyékának keménységét a földre térdelt és szinte lihegte:"tégy magadévá,mert nem bírom tovább!"És amikor Péter teljes súlyával ránehezedett,felajzottan súgta a fülébe:Radu,Radu."Péter vagyok-"-sziszegte

   - Nem számit,te csacsi,mert ő is ilyen heves volt,bennem az ő emléke él.

 

Vasárnap,délelőtt a misén Péter mellett üres volt az Anca helye. Elmélázva,   ismét átélve gondolatban a történteket, búcsúzott. Megköszönte és hálás volt   mindenért,hogy végül is egy ilyen tűzről pattant szép lány vitte át heves  ölelkezésben a tűzkeresztségen. Áldott legyen az emléke és Isten kísérje minden lépését. Legyen nagyon - nagyon boldog.

  - Az életben többet sosem találkozta k.-

  Félszeg férfiassággal azon töprengett,hogy ezt meg kell-e gyónnia. Háborgott    fiatal lelkében,hogy milyen magasztos érzés,mondhatni az ember tényleg a    hetedik mennyországban érzi magát és mégis az egyházi tanok ezt nevezik a legszégyenletesebb cselekedetnek ezt a magasztos érzést nevezik paráznaságnak,erkölcstelenségnek. Pedig mennyi más erkölcstelen tett van  és  kíséri az embert élete során. Miért van ez,kitől kapna rá választ ,? A pópa,az  elfogult az erkölcsökkel,lehet,megszidja,esetleg titokban célozgatásokkal  kibeszéli,mert sok dolog úgy került beszéd témává és napvilágra,hogy  meggyónták .A nagymama ? Mit tudna mondani,mikor egész életét Isten félelmében és a parancsolatok korlátai között élte. Nehezen viselte az özvegységet,de inkább tüntetett gyámoltalanságával minthogy még egyszer  férjhez ment volna. Mit várhat tőle amikor az ő tudatában Jézus román volt és a zsidók a hitvány gyilkosok. Megfogadta,hogy vége,többet nem fog gyónni,  mert mit változtat az életvitelén egy szekérnyi imádság,ha bűneit mérlegelve az   egyházi törvények szerint tonnákra emelkedik.

    Ezek után jókor jött a Mária elhatározása és ők hárman örökre elmentek a közeli városba,mögöttük lezárva mindent és soha nem tértek vissza.

     Péter türelmetlenné vált,nyugtalanság vett erőt rajta és minden igyekezetével szerette volna már túltenni magát  ezen az átkozott pálforduláson. Hirtelen támadt ötleteként elmegy gyónni,hisz úgyis már rég nem volt. Szokatlan volt az idő,sem ünnep,sem nagyböjt. Az öreg tisztelendő  is kissé furcsállta,dehát neki első a lelkek nyugalma felett őrködni. Bevezette az irodába és leült,Péter letérdelt előtte mint gyermekkorában tette,a fején érezte a stólát és hallgatott.

    - Mikor gyóntál utoljára?-jött az első kérdés.

    - Nem tudom. Nagyon régen.

    - Most pedig jámbor keresztény,gondold át eddigi tetteidet és valld be őszintén Isten előtt nekem mint felhatalmazott szolgájának aki penitenciát ítélhetek és feloldozhatlak az Ő nevében. Vétkeztél-e?

    - Igen,vétkeztem gondolattal és tettel is.

    -Hamis tanúbizonyságot tettél-e? Hazudtál-e,?

    -Volt rá eset.

    - Loptál-e?

    -Nem én !

    - Paráználkodtál-e ?- Péter hallgatott. Hirtelen felelevenedett pillanatnyi emlékezetében első szerelmi kapcsolata és akkori fogadalma,hogy ez minden ember számára tabu .A pópa másodszor is rákérdezett,ám de akkor indulatosan kitört:

      -  Az ,az én bajom. ahhoz se neked se Istennek semmi köze.

       Ilyen kitérő és határozott válasz után a pópa fékezte indulatát. Elmerengett,hogy talán nem jól kérdezett,vagy túl gyorsan teszi fel a kérdéseket és nem hagy elég időt a lélek kibontakozásának?

      - Az ÚRnak a te Istenednek nevét hiába felvetted-e? Káromkodtál-e?

      - Igen,de csak magyarul .Ez a szakmámhoz tartózik,mert mit tehetnék ha  patkolás közben a ló rúg  egyet  ?

      - Olyankor dugj tüzes vasat a szádba !- mondta dörgedelmesen a tisztelendő. Ekkor Péter is elérkezetnek látta a helyzetet

     - Szép kis penitencia ! Tudod mit - sziszegte- dugd az anyád alsó részébe. Én veled befejeztem.

     Felállt és elviharzott. Még út közben is azon rágódott,hogy mondhat ilyen elképesztő marhaságot egy pap?! Ez már egy lépés volt a megvalósítás felé. Most következett a nehezebbje,elmenni a református paphoz bejelentkezni,aztán a falu jegyzőjéhez,mert ő nem akart fele munkát. Azt   akarta elérni,hogy minden hivatalos   helyen vegyék nyilvántartásba ezt a lépését.

 

     Közben elkészült a ház. Sepsi György úgy döntött,hogy a faluszéli telken. közel a kitérőhöz ahol az országútról eltér az út Magyarbölkény felé  a kétholdas helyen házat építsenek Marinak és Annának. Ezt amolyan elégtételnek szánta,balzsamnak a fájdalom ellen eddigi tetteiért. Csupán akkor  már András irányította a gazdaságot és szándékosan becsapta testvéreit. Csak  az egyik holdra építtette mindkét házat,hogy a másikat  megkaparinthassa magának. A ház kész volt. Két szoba,konyha,helyes kis nyári konyha,fásszín  és egy gazdasági épület,amit akár istállónak is lehet használni.

    A berendezéshez és takarításhoz elhívták Rózát,a távoli szegény rokont,  aki  szorgalmasan sürgött forgott mintha a sajátjában lenne.

    Péter félretéve minden izgalmát elment e református paphoz. Azt sem tudta  hogyan kezdje. Gergely tiszteletes leültette,ő is helyet foglalt az íróasztala mellett és várakozott.  Nem sürgette vendégét. Péter rövid torokköszörülés  után megszólalt:

     - Tiszteletes úr,én azért jöttem,hogy    bejelentkezzem,ugyanis meghánytam-vetettem a dolgot,na,meg a húgom is segített,végül is elhatároztam,hogy mind két fiammal,Jóskával és Janikával,átállunk a református hitre .A pap sokáig hallgatott.

      - Mindez, fiam,saját meggyőződése? - kérdezte.

      - Igenis meg nem is. Úgy történt,hogy mi hárman vagyunk testvérek,együtt a szeretetben és összetartásban. Egyik nap a húgom keresett meg az öcsénkkel és tudtomra adták,hogy ők már határoztak s szeretnék,ha én sem  ellenezném,mindannyian református családban kötöttünk házasságot,a Szentírás is azt írja valahol: egy akol,egy pásztor.

      - Én ezt örömmel hallgatom és elfogadom a döntését - szólt a pap.-Adok  egy kis könyvet,melynek címe:Konfirmációi Káté. Ezt  nézegesse,tanulmányozza,át,mert ebben megtalálja az eltéréseket eddigi hitéről  Később belső gyűlésen megbeszéljük a presbitériummal,meghallgassuk magát is és felhatalmazzuk az Úrvacsorával való élésre.

      - Tiszteletes úr,kaphatnék egy átiratot,hogy a Jegyzőségen is intézzem dolgaimat?

      Így történt,ennyit vett igénybe,és Péter örömtől duzzadó kebellel hagyta el a parókiát: Ő fiaival együtt mától kezdve magyar református .A jegyző  miután bevezette lajstromába tréfásan megkérdezte,hogy erre lesz-e áldomás?

     Péter hozzálátott az előkészületekhez,hogy nagy lakomát tart,ami egyben házszentelő is lesz Segítséget kért Rózáról,kiadta,hogy ideje lenne kipróbálni a sütőkemencét. Róza a tűzről pattant eladó lány sürgött-forgót .Kenyeret  kovászolt,dagasztott. Szép gömbölyű,rugalmas bélű vert héjú kenyereket    sütött egy egész teknővel. Utána a forró kemencébe egészben tett be egy jól befokhagymázott malacot bor alátéttel,valamint két tepsi fasírtot. Odaadással dolgozott,beleépítve minden tudását. Péter tanácsára az asztalt az udvaron terítették,mert kellemes nyári idő volt. Péter sokat gondolkozott,hogy kiket illene meghívni. Morfondírozott,hogy Chirteséknek szóljon-e,mert ez a tette  némileg arcul csapása volt román barátainak.De ott voltak a szomszédok  Borda Sandu,Moldovan Filon,Cos Albert. Eljött a pap,a jegyző,a református  tanító,valamint a nagy számú család. Chirtes Mária nem jött el sértődöttségből  Vészi Ágnes sem jelent meg,eléggé gyengélkedett,kiújultak régi bajai,első   szülése utáni szövődményei,viszont hivatkozott arra is,hogy a gyermekeket   nem hozhatja ilyen társaságba,mulatozó felnőttek közé.

   Nagy volt a meglepődés a vendégek részéről a finom falatok láttán,    dicsérték Róza tudását. Senki nem számított ilyen fogadtatásra,tudva azt,hogy  Mari nincs itthon. Poharazás közben Gergely  Lajos halkan kérdéseket tett fel Péternek a könyvből amit adott,és ami Péter még fel sem nyitott,de alázatos figyelemmel kísérte a pap minden magyarázatát .A mulatozás  tetőre hágott,  már énekelgettek amikor Péter a jegyzőhöz hajolt,hosszasan suttogtak,majd papír és írószer került elő a jegyzői táskából .A jegyző mindegyre írt. Mikor  befejezte Péter felállt,csendre intette a társaságot:- Barátaim és kedves család,  most ünnepeljük,hogy András befejeztette a házunkat,de azt is és talán inkább  azt kiemelten,hogy mától kezdve fiaimmal együtt magyar reformátusok lettünk Mától kezdve engem Gerőfynek hívnak,ipszilonnal,hogy valódi magyar nemes név legyen , a jegyző úr szívélyes ajánlatára.

 

        Hirtelen hátracsapódott a kiskapu és egyszerre megfagyott a szó a levegőben. Mari érkezett meg.

        - Hol vagyok és mi ez itt - nézett szét értetlenül,haragosan .- Miért irányítottak engem ide ?

       - Mert ez a mi otthonunk - próbálkozott Péter - És tudnod kell kedvesem,hogy mától kezdve én Gerőfy Péter magyar református kovácsmester vagyok .- és mutatta a jegyzői iratot. Mari átvette,figyelmesen elolvasta,majd darabokra tépve a földre dobta.

       - Az,hogy református lettél elfogadható és hihető,de hogy te Gerőfy vagy és magyar,azt sohse!Maradj meg te továbbra is a szülőktől örökölt névvel becsületes románnak .- Majd kérdően nézett apjára.

       - Marikám,ez amit itt látsz az én ajándékom jóságodért,szorgalmadért...-de befejezni nem tudta,mert Mari paprikásan közbevágott:

       - Most apám azt várja,hogy köszönetet mondjak? Tovább már nem volt hely,talán Petelében ? Miért kellett a falu legszélére építtessen ?Ez magának ajándék ? Szerintem kitoloncolás ! És most felkérek mindenkit,hogy távozzanak. Hosszú útról jöttem,fáradt vagyok.

        György úr szemernyi bűntudattal állt meg mellette és szabadkozva mondta,hogy András rendezte az egészet. De akkor Róza is közbeszólt.

        - Hagyja a képmutatást sógor bácsi. András bácsi az egész falut megtöltötte,hogy jó messzire elpasszoltam az oláhokat a szülői háztól, mármint "Albuj Pétert" és "Richit" ahogy maguk hívják egymás közt a Mari néném és Anna néném férjeurait.

      A vendég sereg elvonult,csend lett. Süketítő mély csend. Péter jobbnak látta,ha a műhelyben keres foglalatosságot,mert túl feszült lett a hangulat.   Róza is menni készült azonban Mari visszatartotta.

      - Maradj Róza és szedd el az asztalt. Rád ezután is nagy szükségem lesz.

Így kezdődött a Róza nagy ragaszkodása Marihoz. Ötven év multával a virrasztóban úgy siratta meg:"Jaj,néném,mennyire nem szerette a halat,pedig  Péter bácsi sokat fogott,de nem zsőrtrölődött ,tojást ütöttek rá és úgy ették        

meg.

 

     Rövid idő után megtörtént az Andrással való összekoccanás is. Szapora léptekkel jött,s már a kapuban elkezdte:

     - Mi van Mari,hallom háládatlankosz !

     - Adjon Isten magának is,bátyám! - mondta Mari némi éllel,utalva,hogy  annyi idő után először illene köszönni .- Hát,úgy is van!Mihez tapsoljak és  ringassam a farom? Azért,hogy távollétemben azt csinál amit akar,hogy úgy kezeli a család vagyonát mintha a sajátja lenne? Hogy nem sül le a bőr a pofájáról,hogy összeszorított  engem és Annát egy telekre,hogy a másikat ravaszul megtartsa magának,? Annának öt gyermeke van,és nekem kettő erre  nem gondolt. Mit ártott magának Richi és Álbuj Péter,ahogy maguk nevezik,azon kívül,hogy hasznot húztak a munkájukból?!

        Andrásra csak hulltak a kérdések,a szitkolódás. Állt lehajtott fejjel,  aztán   nagy későre csak annyit mondott. - Mari,ez még nem végleges,még élnek a szüleink,korai lenne örökségről beszélni. Na,Isten áldjon !

       - Várjon bátyám !- hirtelen beszaladt a szobába és egy kis csomaggal jött  vissza. - Látja a gyermekeken kívül csak magára gondoltam. Itt van,bontsa ki. - András elámulva a meglepődéstől szinte reszkető kézzel  kezdte bontogatni .A csomagban egy csodálatos    selyem férfi sál  volt.

       - Köszönöm,Mari  -  suttogta.

       - Bátyám,biztos vagyok benne,hogy a karácsonyi  úrvacsoránál a templomba ilyen senkinek nem lesz.

        András elment,maradtak ketten Rózával. A gyermekek még a nagyanyjuknál voltak.

        - Hagyja néném,ne rontsa a nyavalya miattuk - mondta Róza -A fene   a pofájukat nem eszi meg,hát olyan fösvények,még a szarukat is megennék,ha nem lenne büdös.

Mari csak hallgatta az egyszerű parasztlány kirohanását és azon tűnődött,hogy mennyire elszokott a füle a marosmenti darabos,de őszinte paraszt beszédtől. Rózára nagy szüksége volt. Sokáig ott tevékenykedett,ő volt a mindenes és a gyermekekre is vigyázott.

 

  Gondokba merülten csomagolt ki. Előszeretettel simogatta a két könyvet amivel útra indították a Mikó utcai Karolina kórházból. Az egyik  Kriszta   Mária főbába előadásait tartalmazza:Elméleti és gyakorlati szülészet bába    növendékeknek A másik könyv Útmutató a magyar okleveles bábáknak.   Ebben Dr. Eigel Gábor szülész mester dedikálása is olvasható:"Ubi       decifit humanum auxilium,incipit divinum" (Ahol hiányzik az emberi segítség   kezdődik az isteni ´).. Ezeket a könyveket könnyű helyre kell tegye,mert nap mint nap szüksége lesz rá. Most már egyedül van,nincs aki háttérből suttogja   útmutatásait. Oh,Vértes Oszkár,Kriszta Mária,Eigel Tibor mennyire fogtok hiányzani.

        Töprengett a nagy nekivágás előtt,hogy hol is kezdje és felállított egy tervet,hogy mit kell tennie. Mindenek előtt a jegyzőt kell felkeresse,hisz az elkövetkezőkben nála kell bejelentenie az újszülötteket,aztán a pap s a többi   majd kialakul. A jegyző megmagyarázta,hogy először a parókián veszik nyilvántartásba. A román pappal nem lesz dolga,mert azoknál a kereszt-    szülők jelentik és a nevet is ők adják .A zsidóknak külön bábájuk van és  ők ragaszkodnak a külön rituáléhoz.

         Gergely Lajos tiszteletes úr szívélyesen fogadta. Atyai simogatásnak szánta,amikor utalva haza érkezési felháborodására megkérdezte,hogy teljesen lecsillapodott már,hisz ilyen ingerülten még nem látta őt.

         - Nálunk az volt az eddigi szokás,hogy bejelentették az újszülöttet és    meghatároztuk a keresztelés időpontját. Most már szeretném azt is bevezetni,hogy ezután te hozd kereszteléskor az újszülöttet az úrasztalához  bizonyítva,hogy Isten segedelmével te segítetted a világrájöttét és majd ott   átadod a keresztanyának .Bízom benne,hogy ez nem okoz különösebb gondot.

 Az ilyen alkalmakra csináltatott hosszú sötétkék selyem ruhát és hátul gom-   bolós fehér kötényt,ahogy a főiskolán viselték."Bábakötényt" ahogy ők  csúfondárosan hívták,elől mély nagy zsebbel,ahová a keresztelői vendégségben gyűjtögeti a finom falatokat Janikának. Még egy út állt előtte a jegyzői tanács szerint,melynek értelmében a városban alakítson ki szoros kapcsolatot valamelyik orvossal,hogy szükség esetén legyen kire számítson.  Így vette fel a kapcsolatot a két neves orvossal Medve és Manó doktorokkal.  Nem kerülte el a figyelmét az újonnan rendelőt nyitó Dr.Nicoara Eugen sem. Miután elmondta jövetele célját a fiatal orvos hellyel kínálta és örömét fejezte ki,hogy rá is gondolt. Biztos vagyok benne,hogy együtt,ha szükség megkívánja egyetértésben fogunk dolgozni. Bármikor jöhet,maga előtt az ajtóm éjjel-nappal nyitva lesz,sohse érezze kérését tolakodásnak.

          Megkezdődött a csatározás az élet hadszínterén  Sepsi Marinak megadatott a lehetőség,hogy szolgálati elkötelezettségében szemtanúja legyen  a dörgedelmes isteni átoknak amely a mindenidők Évájának szól: Fájdalommal szüljed a te magzatodat. Kegyetlen átok! De ő is asszony volt     és áldásos munkája során szinte átélte a fájdalmakat ,igyekezett segíteni siettetni azok elmúlását. Egész napja fedve volt tevékenységgel s így ritkán adódott idő a gyermekekkel való foglalkozásra. Örömmel végezte munkáját,    hisz   magasztos élmény volt életeket a világra segíteni,az elcsigázott,kimerült   szülő anyákat bátorítani,ápolni.

     Emlékezetébe vésődött Nicoara doktorral történt beszélgetésükkor az orvos rejtett titka. Ő annak ellenére,hogy pénzügyileg megállapított vizsgálati  ár van,sosem kér,ha nem muszáj. Mit kérhet egy olyan szegénytől akinek  még az egészségével is baj van,de ha egy dús gazdag egy mandula műtétért  két ökör árát is megadja,miért ne fogadná el .Ő tudja magáról hogy steril nincs kinek gyűjtsön,majd az esetlegesen felhalmozódott vagyonát népe és   nemzete előmenetelére fordítja.

      A későbbiek során be is igazolódott álma,mert a szegény görgényvölgyi  román településeken iskolákat, templomokat építtetett. Még később   városának,Szászrégennek,jól felszerelt városi kórházat és színházteremmel  ellátott kultúrházat ajándékozott. Szinte nevetséges,hogy egy a városnak szánt   épületet,melynek nem volt megállapított rendeltetése az állam elvette az államo-  sitáskor és abba fészkelték  a Securitatét,az lett az Államvédelmi Szerv székháza .Sajnos azt már nem érte meg,hogy a hálás utókor az egykori adományokat róla nevezte el. Dr. Nicoara érezte,hogy számíthat az általa felkarolt  falusi népre,mert amikor kórháza elkészült a görgényi és borgo-besztercei  asszonyok éjt nappallá téve szőtték a gyapjú pokrócokat,a len és kender  vásznakat a kórház szükségére.

       Mari sosem kért pénzt munkájáért pedig nem volt állami alkalmazott,de sosem panaszkodott. Módosabb helyeken akkori szokás szerint pénzt dobtak    a fürösztő vízbe,pénzt rejtettek el a pólyapárnába vagy bárhova ahol a csecsemővel kapcsolatos teendői voltak. Kereszteléskor a keresztszülők    adományikat borítékban az úrasztalára tették,ebből a tiszteletes úr mindig juttatott Marinak is. Voltak furcsa napjai is. Megtörtént,hogy munkáját meg-  köszönték,sűrű elnézést kérve ígérgettek,de csak ígéret maradt .A cigány telepen nem is számíthatott másra,mint egy vékányi gabonára:kukorica,búza vagy árpa. Elfogadta mindenkitől,sosem kárpálódott.

 

 

       Gyorsan szálltak az évek,szinte kergették egymást A látványos béke kezdett gyűrűzni. A monarchián belül a nemzetiségi ellentétek fokozódtak s  ez alól nem volt kivétel a sok nemzetiségű Erdély sem. Itt   elsősorban a románság elégedetlensége kavart hullámokat. És aztán hirtelen kitört a háború.   A férfiakat,öregeket,fiatalokat mindegyre behívták. Falvak ürültek ki. Egyesek  már a front közeledtét jósolgatták. Péternek szerencséje volt szakmájával. Őt nem mozgósították,mert a beszolgáltatott lovakat újra kellett patkolni és az  elkobzott   szekereken is sok volt a javítani való. Meggyűlt a papok dolga is.   Mindkét templomban sokszorisodott a halottakért,bevonulókért,fogságba  esettekért a szent mise,a közös imádság. Sok volt a halottak nélküli temetés,  ahol az üres sírra,valaki emlékére mondtak békés nyugodalmat.

       A háború a társadalmakban szörnyű és halálos megbetegedés lett. Rendkívül  nyugtalan,szokatlanul erőszakos idők jöttek nemzeti határokon innen és túl egyaránt. Az egész világot a feje tetejére állította és azt sem lehet tudni miért... Az emberek azt hitték,hogy utópia küszöbén állnak. Béke és jólét uralkodott , aztán minden felborult. Ez lett az akkori történelem legnagyobb megrázkódtatása Gondolatok és képek peregnek a megelőző évekből,a béke  a nyugalom,a földi biztonság idejéből - olyan időkből amikor az ember nem ismerte a félelmet,de ezek után nincs biztonság és nyugodt élet. Sok komoly   gondolkodású embernek az az érzése,hogy semmit sem lehet tenni a pusztulás megakadályozására. Az ő szemükben olyan mint egy görög tragédia,ahol a dühöngő istenek irányítanak és az emberiség már nem ura sorsának 

       Vészi Ágnes a háborús bolydulást megelőző időszak áldozata lett. Legyengült,fáradt testét és lelkét akkor szólította az Egek Ura a mennyei mezők örök munkájára. Magbazárt örömtelen sorsa befejeződött. Temetésén nem sokan vettek részt,mert az agyakban és lelkekben dúlt a félelem,a rettegés a holnapi kilátástalanságtól. Az emberek rettegve menekültek magányukba mert a rájuk szakadt kilátástalanságot és félelmet semmi nem oldotta. Hiába lett vége a háborúnak a bizonytalanság érzete nem akart elmúlni  A sok nélkülözéstől legyengült szervezeteket az állandó rettegéstől és meneküléstől,a kiszámíthatatlan végzet elől megviselte .És akkor mint derűs égből a villám csapott be a spanyol nátha. Az elnevezés onnan eredt,hogy  Spanyolországban tűnt fel a vírus és tarolt a tömeges elhalálozás,pedig Spanyolország nem vett részt a háborúban. A vírus intenzív támadásának  a  legyengült szervezet néhány napnál tovább nem volt képes ellenállni A fertőzést követő rövid idő multán a beteg ágynak esett,sokan már más napra  meghaltak a tüdőt ért károsodás miatt. Tüdőgyulladás,hörghurut,tüdővizenyő  és vérzés vezetett a gyors pusztuláshoz. Abban az időben nagyon elterjedt volt a tüdőgumókor s azzal párosulva több áldozatot mutatott ki a statisztika mint összességében a háborúban elesettek száma.

       Mari arra lett figyelmes egy napon,hogy Janika nagyon levertnek, kedvet-  lennek látszik. Fejfájásra panaszkodott,megfogta a homlokát és érezte hogy ég   a láztól. Szinte önkívületben szaladt orvosért. Medve doktort találta otthon,aki azonnal jött,megvizsgálta,észlelte a tüdőgyulladást, a magas láz, amit  a vizes-  lepedőbe csavarás sem csökkentett a csak annyit mondott halkan:

     - Marika,lehetséges hogy az új betegséggel állunk szemben,sajnos tehetetlenek vagyunk ,Jó lesz mindenre  felkészülni.

  Ült az ágya szélén simogatta a kezét és hulltak a könnyei. A gyermek száján  kínos,bágyadt mosoly húzódott .Fürtös haja kócosan   gubancolódott az izzadtságtól és csak annyit pihegett?"Jaj,édesanyám".Kétségbeesetten, megtört lélekkel virrasztott és mindegyre az Isten segítségét kérte. Remélte ,szinte követelte az isteni csodát. Elszenderedett. Nem tudja mennyi idő telt el,de mikor felriadt szendergéséből,már csak a merev lélektelen gyermek test feküdt előtte. Arra nincs szó a szókészletben amely ki tudná fejezni az anya,  az édesanya szívbemarkoló fájdalmát,amikor előtte múlik ki a világból fia,  a legszeretettebb,dédelgetett gyermeke. És teljesen tehetetlen!Nem szerette a  színjátékot,a "szereplést" ahogy mondani szokta,de ez a görcsös fájdalom óriási  ordítással tört fel belőle. Az udvaron állt,azt sem tudta,hogy került ki. Kiáltására összegyűltek a szomszédok. Jegessé vált a levegő a késő tavaszi napon. Mindenki érthetetlenül állt és azon tűnődött,hogyan lehet ily hirtelen a  halál martaléka az állandóan mozgékony,kedves gyermek. Tizenegy éves halott. Istenem milyen fájdalom. Hozzáláttak átrendezni a szobát,elkészíteni a ravatalt. Aztán jöttek a virrasztók,elmentek,sokan nem mertek a koporsó   közelébe menni,féltek a fertőzéstől. Mert,ki tudja...

   Mari lélekben dermedten virrasztott a koporsó mellett. Már  a második nagy vesztesség rövid időn belül. Előbb az anyja,az áldott emlékű Vészi Ágnes és  most a drága,áldott Janika.

  "Nem régen hallottam egy rozmaring szálról,

    Mely napról napra nődögél nagyobbra.

    Mert ha fel kell váltsa magát egy - két pár tojással

    Azonnal leöntöm rózsáját,bimbóját.

    A kisasszonyt megtisztelem,koszorúmat néki adom.

   Éljen sok számos esztendőt,szívemből kívánom!"

Zúgott fülében az aranycsengésű gyermek hang,a húsvéti  locsoló versike. Milyen büszke volt rá mikor dicsérték és "'kislegénynek" titulálták.  Meg aztán a szorgalma,előmenetele az iskolában,a templomi vasárnapi iskolákon. Dagadt  a szíve az örömtől. És most itt fekszik a halál fagyos mosolyával. Már kormosodott a lámpacső és kezdett a petróleum is kifogyni. De  nem szokás eloltani halottas házaknál és az órát is meg kell állítani. Miért ?Sosem gondolkozott ezen. Csak ült és lassan kezdtek megnyugodni fel-  csigázott idegei. Hiába minden,bele kell törődni. Úgy érezte csak egyedül Istennel van elszámolni valója:

      -Feljött  a halál ablakunk alá,Uram,elárnyékozta minden reménységünket és most sötét mélységből kiáltozom hozzád. Minden más elveszett,csak a benned való hit nem hull bele a sírba. Uram,elsiratom előtted azt a sok örömet,amely elhervadt és még egyszer nem virágzik,azt a sok kedves szót,amely tovaszállt és még egyszer vissza nem jön,azt a boldog együttlétet  mely szétszakadt és újra eggyé nem lesz soha többé a földön. Leomlik  a ház,elsápad az egészség és minden reménységünkből nem marad más mint  egy marék avarlevél .- Megállt az imában,gondolatai messze kalandoztak. Hogy bízott benne,mennyire remélte,hogy Janika felnő,taníttatja,minden igyekezetével azon lesz,hogy eljusson mint medikus a  kolozsvári Karolina kórházba .Remélte megéri,hogy orvos fia lesz. Magába  roskadva törülgette száraz szemét,apadozó könnyeit.

        - Könyörgök hozzád,Uram,hallgattasd el lázadozó és káromló kiáltásom  gondolataim. Adj erőt,mert olyan iszonyú súly a koporsó,hogy összetör és  megsemmisít .Adj az ajkamra vigasztalást,békesség Istene. Te látod,Uram,   nincs ennél tüzesebb fájdalom és égőbb seb. Óh,hányszor ég lelkemben a  kérdés,miért adtad,ha elvetted tőlünk. Miért indítottad útnak,ha sírgödörbe  kellett belezuhannia. Könyörgök Hozzád,hogy kavargó érzéseim és lázadó gondolataim közé zendítsd a te szent Igédet,ahogy Jób mondta: Te adtad  őt és te vetted el őt. Abban a boldogságban,abban a szorongásban és gyötrődésben,amit a mosolygó és sápadt arca mellett nekünk adtál,a te akaratod lett valósággá. Te vetted el,Tenálad van. Küldj erős hitet a síron túli életben,amikor utolsó útjára kísérjük.

      Következett a temetés borzalma. Kivonult az iskola,az egyház férfi egyletének fúvós zenekara is tiszteletét adta a végbúcsún. És a szívet markoló prédikáció. Mari elfásultan ment,mintha ott se lenne,csak rakta a lábait,lépegetett Két oldalról támogatta Péter és András .A dalárda éneke még csavart    egyet a szívén:

                      "Ott vagy már te boldog lélek,

                        Hol nincsenek szenvedések,

                        Míg mi oda elmehetűnk

                        Isten veled,Isten velünk!"

  Idegileg kimerülten eszméletlenül esett Péter karjai közé.

 

 

      Az idő a legnagyobb gyógyító. Meg kellett erősödni testben és lélekben,mert az élet nem állt meg és a háború után mintha nőtt volna a szülések száma. Egy nap Róza  érkezett haza friss hírrel.

      - Néném, azt beszélik,hogy van Petelében egy nagy tudású javas asszony. Valahol az erdő mellett lakik,az is lehet,hogy cigány,mert arra felé csak azok élnek .Száfta néven emlegetik. Amikor Kocsisnénak az ura meghalt nagyon siratta s álmában mindig megjelent és azt mondta:"Ne sírj többet Anna,mert térdig állok a vízben."Ehhez az asszonyhoz irányították,mondták adjon egy frissen sült  kenyeret s ő majd megszabadítja a rossz álmoktól. Anna most bánatosan panaszolja,hogy az ő ura még álmában sem jár haza.

       - Róza,Róza - mondta Mari feddőleg - te hiszel ezekben a kuruzslásokban?

      - De néném - erősködött Róza - azt is beszélik,hogy egy szász gazdának tályogot kapott a tehene és ez a Száfta kúrálta ki. Valami gyökeret,Istenem hogy is mondták? Igen veres hunyor gyökeret főzött és dugta a tehén fülébe. Bizonyos helyeken megdörzsölgette és rövid időn belül szépen helyre jött. Néném,ne lássam a napot,ha nem így mondták.

    Mari végighallgatta,de csak a fejét ingatta hitetlenkedve. Annyira lehangolt volt még,hogy semmi sem érdekelte mély gyászában,csak az hogy gyakran kijárhasson a temetőre,friss virágot vigyen a sorra és lehunyt szemmel, beszél- jen,szóljon a fiához. Ilyen nehéz lelki bánatból nagyon nehéz kilábalni.

      Késő őszi éjjel nagyok verték a kaput és mindegyre "ténsasszonyt"kiabáltak. Mari gyorsan kipattant az ágyból és kinézett az ajtón. Három cigány asszony türelmetlenkedett és egymást túlharsogva kiáltották:"Ténsasszony,gyüjjen hamar,mert Réginának a hálál a szájába!"  Rögtön öltözködött. Róza félálomban rászólt

       - Ugyan néném,hová siet ?Várhat az a cigánné még reggelig.

       - Ne okoskodj Róza. Neki is épp olyanok a fájdalmai mint más asszonynak. Ha majd felkelsz végezd a dolgaidat,mert nem tudom mikor érek haza.

Azzal kiment és gyors léptekkel a cigány asszonyok jajgatásaitól kisérve ment e telepre a Maros partjára. Ott már tépelődve várta a férj,hogy a felesége már nagyon  ordít,aztán gyorsan elhadarta,hogy ha fiú lesz ott van a fehér gyolcs inge abba pólyázza de ha a purdé lyány annak jó a törülköző kendő. Nyolcadik szülés volt,hamar ment és fiú lett. Meg volt  a nagy öröm. Másnap János a     cigány,kipacsulizva,feltette nagy karimájú fekete  kalapját és úgy vitt a téns- asszonynak két véka búzát. Ha lány lett volna,azért kukoricát vagy árpát adnak. Mari restelkedett,nem szerette volna elfogadni. Habozott,mert hogy is venné el ekkora családtól a mindennapi kenyérnek valót? Végül is arra gondolt,hogy megsértené a boldog apát,mivel ő csak egy falu széli cigány. Elfogadta,de egy marék pénzt gyömöszölt a zsebébe.

     János,erre végy a gyermeknek ruhácskákat,hogy ne kelljen az ingedet ilyesmire használni. Örvendezett János és nagy hajlongások és kezicsókolomokkal lépett ki az útra.

     Megbeszélésre indult Nicoara doktorhoz. Megérkezve kopogott,de választ nem várva benyitott. Egy cigány asszonyt vizsgált az orvos és folyékonyan   cigányul beszélt vele. Mari elémúlva mosolygott. Miután elment a páciens megkérdezte: - Doktor úr! nem szégyell cigányul beszélni?

     - Drága Marika néni! ez gyermekkori adottságom. Kis iskolás koromban volt néhány cigány osztálytársam. Együtt tanulgattunk,ők is jártak nálunk,én is elmentem hozzájuk s kissé furcsán hatott amikor a jelenlétemben is a család saját anyanyelvén társalgott. Megkértem őket és szívesen megtanítottak. De

mi szégyen lehet abban - jött a magyarázat - Minden ember saját anyanyelvén tudja igazán kifejezni magát. Ők beszélnek magyarul is,románúl is,de az   anyanyelvük a cigány Amint látja én beszélek magyarul is az anyanyelvem román,de a szásszal és zsidóval németül beszélek,mert ők abban otthonosabbak. Jiddisül nem volt alkalmam megtanulni.

       Mari haza felé menet eltűnődött a hallottakon. Tudta  a fájdalomnak  nincs nemzetisége de azért nagyra értékelte az orvos intelligens találékonyságát. Mintha már gyermekkorában erre készült volna,hogy mindenkihez a legtapintatosabban anyanyelvén közeledjen Nem kicsi dolog  viszont ez is hozzájárul,hogy nagyon sokan fordulnak hozzá.

      Abban az évben a tél nem késlekedett. Egyszerre jött és hírtelen. Csonttá  fagyott minden. A berkek és ligetek fáit és bokrait vastag zúzmara borította .Olyan volt minden,mint egy mesebeli ezüst erdő,Vastag jéggé fagyott a Maros vize. A két faluba melyet elválasztott gyalogosan át lehetett sétálni a jégen,időt spórolva a nagy kerülő,kanyargós úton .És tiszta volt, semmi jele a havazásnak. Száraz hidegnek mondták az ilyent. Éjjel jöttek Mari után a szomszéd faluból szekérrel. Gyorsan öltözött s mikor tudomásul vette hogy a fájdalmak már sűrűbben jelentkeznek megmagyarázta az embereknek,hogy neki sietnie kell,menjenek csak nyugodtan a szekérrel,ő majd hamarabb odaér,ha gyalogosan átkel a jégen. Szapora léptekkel haladt ,  sürgette az aggodalom is meg a csípős hideg .A hold nélküli mély sötétben megtalálta az ösvényt mely átvezetett volna a jégen,csupán nem vette észre hogy egy halászléknél végződik és beleesett a derékig érő fagyos vízbe. Fürgén kikászálódott és szaladva tette meg az utat,de mire odaért csonttá fagyott rajta a ruha. Gyorsan átöltöztették és száradni tették a ruháit. Mire megérkezett a házi úr a szekérrel a kis baba már bepólyálva feküdt az anyja mellett Forró teát adtak Marinak kevés rum adagolással és kérték,hogy az éjszaka hátra levő részét töltse náluk,melegedjen át és pihenje ki magát,nehogy a vízbe esésnek következményei legyenek Volt még a faluban egy szüléshez közel álló asszonyka,akit amúgy is fel kellett keresnie .Így elfogadta a meghívást Az első szülés ami előtt állt a fiatal asszony is hosszabb  szokott lenni tele fájdalommal,nyavalygással,amíg nyílik a medence,a méhszáj

  Reggel mikor át ment már előjeleit látta a szülés kezdetének. Ott kellett maradnia és oly nehezen folyt le minden,hogy csak másnap jött a magzat a világra. Borzalmas útja és két szülés után ami szinte két napot vett igénybe szekérrel vitték haza. Belépve a konyhába Jóskát egyedül találta meghúzódva a heverőn,sápadtan,megijedve.

       - Veled mi van? Hol van Róza ?-kérdezte

       - Elszaladt- suttogta- Édesapám nem mozdul és Róza azt mondta meghalt és elment.

       Mari bement a szobába,megnézte Pétert és sejtette,hogy a spanyolnátha újabb áldozata. Mély sóhaj szakadt fel szívéből:" Péter,Péter szó nélkül hagytál magamra - aztán két kezét az ég felé emelte és felkiáltott összeszorul szívvel:" Istenem,Uram,meddig versz még?!.Leült az ágy szélére s szomorú gondolataiban lepergett viharzó élete néhány foszlánya. Nem sírt"Rossz  a rosszal,de a rossz nélkül még rosszabb" mondja a közmondás. Mariék lélekben már annyira eltávolodtak egymástól,hogy Péter az utóbbi időben már csak aludni járt haza. Néha halászott,de Chirteséknél reggelig kártyáztak .A pénzét már nem is adta haza,a kocsma biztonságos kasszájában tartotta. Kinek és mire gyűjtött ?

       Visszajött Róza,mondta hogy a jegyzőnél és a papnál volt bejelenteni a halálesetet

      - Maradj itt a gyermekkel,mindjárt jövök .- Elment  a kocsmába. Zárva volt Bekerült az udvarra. A kocsmárosné miután észrevette  hogy jön bezárta  az összes ajtókat. Haragudott rá,mert Marit vádolta,azt hitte  Ő vette rá,hogy hitehagyott legyen. Mari érezte,hogy bent vannak,jól megverte az ajtót néhányszor és várt Semmi válasz.

        - Figyelj ide Mária. Péter meghalt. Add ki a pénzét,mert ha nem szekérre tetetem,ide hozatom,aztán temesd el,csinálj vele amit akarsz,mert már úgyis rég az ideje,hogy köztetek él. Nekem időm sincs és kedvem sincs vitatkozni veled. - indult is kifelé,de amint a kapuhoz ért utána szaladt Aranka,a lányuk,egy tarisznyával a kezében,melyben a Péter pénze volt. Mari elvette. Mire hazaért a rokonság már gyülekezett rendezni a temetést .Késő  délután átjött a komaasszony,Chirtes Maria is,Részvétet kívánt,aztán    elég követelezően mondta,hogy a román papnak is kell szólni. hogy tegyen szolgálatot,mert Péter görög katolikus volt s ez így járja. A temetőn majd ő és a lánya osztanak preszkurát és gyertyát tiszteletből,ahogy illik..

         - Tudod mit komámasszony,nekem semmi közöm az egészhez .Ő hagyta ott az egyházát,sosem kérdeztem miért. Ezt vele kellett volna megbeszélned. De arra figyelmeztetlek,hogy itt temetés lesz és nem színház felvonásokkal,hol magyarul,hol románul. Péter végül is reformátusként halt meg és a magyar pap fogja eltemetni. A pénzét nálad  kamatoztatta,lehet meg is loptad,a te lelkedre száradjon,de az én házamban nem fogsz te dirigálni .Chirtes Maria     úgy becsukta az ajtót,hogy haláláig nem beszélt többet Marival. Csak nagy későn évtizedek múlva,amikor Mari maghalt,a lánya Aranka jött el végső búcsút venni és halkan a koporsó mellett bocsánatot kért a régebbi nézeteltérésekért.

      Eltemették Pétert is. Mari elgondolkozva merengett,hogy mégis bekövetkezett a kolozsvári cigánné jóslata. Nem tudunk kilépni a gyászból, mert az egyik jön a másik után. Amikor Janikát eltemette megfogatta,hogy amíg él gyászolni fogja,csak feketében fog járni.

     Amikor Jóska gyengélkedni kezdett nagyón megijedt Reszketett a félelemtől,tanácstalan volt,de próbálta magát keményíteni .Ezt már nem!Nem maradhat egyedül! Gyorsan intézkedett. Kihozatta Nicoara doktort,aki alaposan megvizsgálta és két oldali tüdőgyulladást állapított meg. Javasolta a gyakori limonádé fogyasztást minél dúsabb citromlével,bőséges táplálkozást,vitamindús ételeket,hogy a szervezet erősödjön és ha láz áll be vizesborogatást.

     Marit mintha nem győzte volna meg az orvosi tanács. Nagyon félt,hogy egyedül marad .Végül döntött,elküldte Rózát Petelébe Száftáért."Veszíteni nem fogok" tépelődött,de hátha az ő módszereinek is van hatása. Miután megérkezett a javasasszony rögtön leült a gyermek mellé,forgatta,nézegette.

     - Az orvos tüdőgyulladást állapított meg. - mondta Mari,hogy megtörje a csendet

     - Az lehet drága naccsága - igy Száfta - de én túl sápadtnak látom. Lehet benne más nyavalya is. Már ne haragudjon lelkem naccságám,de túl girhes,  göthes ahogy mi szoktuk mondani. Amit én mondok nem kötelező sem meghallgatni,sem betartani,de én úgy látom,hogy az úrfinak jót tenne,ha naponta kutyahájjal dőrzsőlnék a mellét és a hátát. Az abafáji sintérek szívesen adják,ha kérik tőlük .Próbáljon meg naponta avas szalonnát enni,főzzön neki csombort teát és nagyon jót tenne a kecsketej.

      Rózával mindent elkövettek,különösen Róza,mert ő volt állandóan Jóska mellett. Fokozatosan látszott az eredmény. Helyrejött a színe,kezdett kitelni erősödni és a következő ellenőrzésen két hónap múlva az orvos makkegészségesnek találta.

      Történt egy furcsa eset. Sepsi György felesége halála után nehezen viselte az egyedül létet. Gyermekei elmentek a szülői háztól,először Mari és Anna,de végül István is. András maradt,de ő is külön háztartásban,mert megnősült. Ott is bonyodalmak alakultak,mert az első gyermekük koraszülött ként hamar meghalt,aztán Isten megáldotta egy csoda szép eleven leánnyal. András igyekezett a lány testvérei neveit megörökíteni Első lányát Máriának nevezték és Mari keresztelte .A második Anna lett. Itt megállt örökre  a gyermek áldás. György úr mivel nem bírta az egyedüllétet eljárogatott otthonról,míg végül haza állított egy kétes hírű és viselkedésű fehérnéppel,akire görbén figyelt az egész család,.András mint kőszáli sas le nem vette tekintetét minden mozdulatáról,míg rá nem jött hogy az "új"asszony bizony igyekszik alattomban mindenből kiforgatni az apját. Egy napon határozottan és erélyesen lépett fel.

      - Apám,nem nézhetem,hogy ez a nőszemély az orránál fogva vezesse. Már megint titokban eladott két hold földet. Jól jegyezze meg apám a föld és az egész vagyon édesanyám hozománya. Az minket,a gyermekeit illet meg. Vagy utcára teszi ezt az asszonyt,vagy maga is mehet.

Az asszony összeszorított fogakkal sziszegte"hálátlanok" és beviharzott a lakásba. Néhány nap múlva Sepsi György megszökött új asszonyával és sosem adott életjelt magáról. Csak évek múlva tudták meg,hogy Fogarason telepedtek le,de vissza sosem jött még látogatóba sem.

        Mivel András hosszú ideig nem szólt,így a testvérek gyűltek össze és kérdőre vonták a vagyon elosztása érdekében.

        - Na bátyám - szolt Mari  - most itt vagyunk. Apánkat elűzte,hát hadd halljuk ki melyik föld birtokosa,mert eddig még nem hallatta hangját.

András sokáig hallgatott,komoran nézett maga elé lehajtott fejjel,aztán ravasz mosollyal mérte végig testvéreit -  Ha tudni akarjátok én küzdöttem meg apánkkal,én akadályoztam meg,hogy a  földek sorra ne adódjanak el,mert az a rohadt perszóna mindenbe belevitte volna .Így engem illet meg,mert te Mari mit kezdenél a földdel? Meg se tudnád dolgozni,hisz állandóan úton vagy. Annának adom a háza hátánál a fél holdat,de neki is az öt gyermekkel van mit csináljon,meg aztán Aurél sógor küld neki pénzt,mert a Regátba jól megy az ács munka. Istvánnak adom a ház melletti kaszálót s azt tesz vele amit akar Annyira felháborító volt az András viselkedése,hogy a testvérek hónapokig nem beszéltek vele.

 

 

 

           Nagy csapás érte a falut. Hosszas gyengélkedés után elhalálozott Gergely Lajos tiszteletes úr. Ötvenegy évig szolgálta a gyülekezetet Nem élt hiába. Maga után hagyta a falu hatodik kőtemplomát mert az előzőek nagy - része az árvizek martaléka lett .Ő jelölte ki  a helyet,hová építsék az új templomot,a parókiát és az iskolát. Idővel a falu szélből lett a központ,mert a körkörös új  épületekkel kialakult a falu új arculata. A Bornemissza Leopold görgényi báró ajándékozta telek,melyen a református templom épült közel volt a már régen álló román görögkatólikus templomhoz. Ez örömteljes lendületet adott a román ifjaknak és gyűjtési mozgalmat indítottak a templom építésének megsegítésére román ifjak segítsége,mely hatalmas összeg volt abban az időben, tetéződött még a a gazdag zsidó kereskedők támogatásával. Szép hagyaték volt .A hálás gyülekezet a református temető központi részén hantolta el..A sírkőre neve alá vésették a találó Pál apostoli Igét  "Ama nemes harcot megharcoltam,futásomat elvégeztem,a hitet megtartottam ( 2 Tim.4,7 NYUGODJÉK BÉKÉBEN...   .

 

 

 

         Gondterhelten teltek a Mari napjai. Jóska befejezte az iskolát,mivel a háború alatt is kisebb megszakításokkal  működött .Így  a hat osztályt sovány előmenetellel,de sikerült befejezni .A hetedik osztály nem volt kötelező,abban csak azok jártak akik tovább akartak tanulni és így a hetedik osztályban az eddig tanultakat összefoglalva átismételték. Mari mérlegelte a Jóska helyzetét. Tanulmányi helyzetét tekintve a tovább tanulást nem bírná,de szakmát is csak olyant tanulhat,amely nem igényel erős fizikai megerőltetést   Így nem jöhet számításba az akkor divatos ács,kőműves,kovács ,asztalos  mesterségek. Számítani lehet a szabó vagy cipész foglalkozásokra. Mari az utóbbi mellett döntött,mert ülő mesterség és eléggé pénzes,hiszen cipő  állandóan kell akár új,akár javított .Azt hallotta,hogy a városban a legnagyobb  cipőkészítő vállalkozása Hermann Manónak van. Jó megjelenésű zsidó férfi.  Sokan tanultak és tanulnak nála. Felkereste a mestert. A nappaliban fogadta .Miután bevezették a szobába várakoznia kellett .Óvatosan körülnézett .Érdekes rattan bútorzat volt,amit eddig nem látott,szalmafonatú  száktámlák Külön komódon a hétkarú gyertyatartó,előtte egy kis alabástrom  Dávid szobor királyi öltözetben A komód fölött a falon a Dávid csillag,majd egyik falon a jeruzsálemi Siratófalról készült fénykép felnagyítva,átellenben egy festmény Két anya az igazság osztó bölcs Salamon előtt. Mennyire valóságos,igazi zsidó szoba. Mari valamire,vagy valakire ? nagyon szeretett volna emlékezni,de fogadalom kötötte,hogy nem szabad Bejött a mester,előzékenyen,hajlongva köszönt és várta a nagyságos asszony látoga -  tásának okát.

         - Hermann úr,én számomra fontos ügyben keresem. Van egy fiam,most fejezte be az iskolát és szeretném,ha itt tanulna mesterséget az ön műhelyében.

        - Ennek semmi akadálya asszonyom. Mindenek előtt ismertetni szeretném a tőrvényes lehetőségeket. Az inas idő három év,ebből az első évet fizetni kell,mert a tanonc még nem termel.. Három év után van két év segéd idő. Ez alatt fizetés is jár. A segéd  idő letelte után az Ipari Kamara  részéről egy bizottság levizsgáztatja és a sikeres vizsga után megkapja az  Ipari Oklevelet és az ipart űző engedélyt. Akkor már saját műhelyt nyithat. Három év gyakorlat után teheti le a mester vizsgát s akkor már jogosult,hogy inasokat tanítson és dolgoztasson.

  Mari figyelmesen végighallgatta s megegyeztek,hogy a napokban felhozza fiát és átadja. Kissé megkönnyebbülten    érezte magát,egy gonddal kevesebb. Lehet a Róza segítségére sem lesz szüksége,de akkor megborzongott az egyedül lét gondolatától. Összecsomagolta a Jóska cókmókját s elindultak Hermann úrhoz. Szó nélkül tették meg az utat. A Mari csapongó gondolatai össze-vissza kergetőztek. Jóska összeszorult szívvel lépegetett édesanyja mellett. Félt a jövőbeli ismeretlenségtől. El sem tudta képzelni az elkövetkező sorsát,az inas éveket . Eddigi életét a tanulás rovására  azzal töltötte,hogy titokban ügyelt az András bátyja teheneire és kecskéjükre,amit Mari vásárolt annak idején a cigány asszony javaslatára. András    viszont mint a fúvószenekar tagja tanította trombitán játszani és a kotta ismeretekre. Ebben szépen haladt,de már ennek is vége.  Megérkezve Mari nem lelkizett,ott hagyta Jóskát tudomásul vette,hogy inasévei alatt látogathatja,de a gyermek csak segéd ideje alatt mehet haza szabadságra.

    Ezzel megkezdődött a Jóska önállósulása. Nagyon kellett figyelje Hermann úr minden utasítását,mert különben sűrűn jöttek a pofonok. Neki mint első éves inasnak tisztán kellett tartani a műhelyeket,az udvart idejében ellátni a disznókat és libákat .Hermann úr izraelita volt,a sertés húst nem ették,de a piacon nagyon keresettek voltak az általa neveltek. Libát sokat tartott mert annak a zsírja és húsa volt a finom falat .A tollát is értékesíteni lehetett,a begyűjtő jó pénzért felvásárolta. A kis inas a nagyobbakat és a segédeket is ki kellett szolgálja s azok élvezettel küldözgették a mester által kiadott munka rovására,mert ilyenkor a mester dühét mosolygással leplezve olyan pofonokat osztogatott,hogy Jóska elterült a földön. nem volt kinek panaszkodni,befelefordulással fojtotta magába elkeseredését,mely mind-  egyre nőtt. Már nem is sírt,próbált beletörődni kegyetlen sorsába. Itt nem  úgy volt mint otthon,akkor evett és annyit amennyit akart. Itt pontos időben  voltak az étkezési szünetek és akkor a műhely külön ebédlőjébe hozták a cselédek az ételeket.Először  a segédek kaptak,ők már tehették a laza viselkedést,megcsipkedték,megtapogatták a cselédlányok tomporát. Azok  élvezettel visongtak és igyekeztek a segédeknek külön falatokat lopni.  A műhelynek nem járt desszert csak ünnep napokon,de kötényük zsebében  a  szimpatikus fiuknak hoztak libatöpörtüs pogácsát,flodnit,chramzlit,finomabb- nál finomabb zsidó nyalánkságot .Ha egyebet nem,hát pászkát. Jóska a legvégén ült,neki odalöttyintették a megmaradt levest. Ha a mester kedvence volt,a cékla leves,akkor ő is kapott gombóc helyett egy főtt krumplit. Nehezen  szokta az étlenséget. Udvar seprés közben csak álmodozott,majd ha felszabadul ő is ilyeneket főzet magának,finom solettet töltött libanyak, libamellel töltött boros káposzta,lencsefőzelék libapecsenyével. Oh milyen jókat lehetett nyelni a gondolatára is,hogy akkor majd az övé lesz egyedül minden. Mélyen belélegezte amikor a konyha előtt seperte az udvart a kívánatos finom illatokat. Később segített magán.. Mikor a megmaradt száraz süteményeket és kenyeret a libáknak kellett bedobni,hogy nassoljanak,bizony ő tett félre magának belőle és estémként a vacsoránál,ügyelve,hogy észre ne vegyék  megáztatta a teában és jóízűen megette. De ez is ritkán fordult elő,mert a mester nem szerette a pazarlást.. Ha ólom lábakon is,de telt az idő,már a  harmadik honapja ette az inasok keserű kenyerét.

          Kellemes,meleg kora nyári nap volt .A nap verőfényesen sütött. Jóska épp a disznók reggeli moslékját hordozta amikor szólított a mester és  kiküldte a zsidó mészárszékba,érdeklődje meg,hogy volt-e friss vágás és   jelentse be, hogy várják a saktert libát vágni. Pénzt is adott,hogy a trafikból  vegyen egy pakk pipadohányt. Elindult,három hónap után először lépett ki a kapun. Feltűnés nélkül ment a mészárszék felé,de gondolataiban dobolt a szökés lehetősége. Annyira felgyülemlett lelkében a keserűség,elhatározta többet nem megy vissza. Semmi elképzelése nem volt,hogy mit lehet tenni,csak zakatolt a fülében,hogy vissza ne. Elment a húsbolt előtt,lekanyarodott a városszéle felé vezető útra és elérve a Maros-hidat  behúzódott a folyó menti sűrű bokrok közé. Elaludt,de nem sokáig,mert az éhínség felébresztette. Látta az elnyúló veteményes kerteket oda lopakodott   murkot,zöldborsót szedett össze,megtömte a zsebeit és az első éjjelt ott töltötte meghúzódva a híd alatt. Reggel nem kellett félnie,hogy felismerik,mivel ismeretlen helyeken járt. Nagy ívben kikerülve a falut behúzódott a görgényi erdőbe. Két napig tengett éretlen erdei gyümölcsökön,epret,vackort vadcseresznyét és málnát evett.

     Hermann úr már első nap látva,hogy délig nem jött vissza elküldte az egyik segédet,hogy értesítse az anyját,szerződésük van és vigye vissza a fiút .Mari megijedt,mert haza nem ment és nyomát sem látta,hogy esetleg járt volna otthon. Azonnal jelentette a csendőrnél,hogy a fia megszökött a mesterétől   és próbálják megtalálni. Megindult a keresés,de eredménytelen volt az első nap. A harmadik nap sem találták volna meg,ha nem megy át az úton egyik erdőrészből a másikba .Úgy gondolta,hogy az erdőn áthaladva kijut a Nagymocsárra és ott valamelyik esztenán beáll bojtárnak juhokat terelni. A csendőrök épp arra tartottak,hogy a közeli Görgényoroszfalván szétnéz- zenek és érdeklődjenek,hogy láttak-e erre kóborolni egy fiatal fiút .Nem, kellett  addig menjenek,elfogták,megkötözték a kezét és vitték haza. Mari otthon volt. Mérge és gyűlölete az egekig hágott,de fékezte felindultságát. Nem nyúlt hozzá. Kiszabadíttatta kezét a csendőrökkel,asztalhoz ültette azokat is. Megetette Jóskát,a csendőröket erős pálinkával kínálta és mikor befejezték az evést  ivást csak annyit mondott:

          - Na,most megyünk.

 Jóska nem tudta mit takar édesanyja szótlansága és megvendégelése .Először  reménykedni kezdett,hogy majd ketten maradnak s akkor mindent elpanaszol hogyan bánnak vele. Amikor látta az előkészületeket letérdelt Mari elé és szivettépően rimánkodott,üsse agyon,de Hermann úrhoz ne vigye vissza. Marit nem hatotta meg. Szólt  a csendőröknek kötözzék meg és úgy  megkötözve vitte vissza .Ő is ment,átadni. Mikor előkerült a mester Mari csak  annyit mondott lehangoltan: - Uram itt a fiam !

Hermann odalépett a két csendőr közt álló gyermekhez és egy hatalmas pofont csapott az arcába.:- Ez a pénzemért van .Nem hoztad a dohányt.  Jóska meglepetésében sírni sem  tudott,csak kövér könnycseppek gurultak  sovány arcán. Mari elköszönt és a csendőrökkel   elment. Nem lepte meg  a mester felindult durvasága. Nem kérte ki,hogy már  az ő fiát ne pofozgassa.

"Csak becsületre tanítja"- állapította meg higgadtan .Úgy tűnt minden megy tovább a maga módján. Úgy tűnt,de azért állt be némi változás. Időnként elküldte Rózát felcsomagolva Jóskához. Küldött avas szalonnát,amit már megszokott,hogy  lehangoltan tért vissza. Egy alkalommal nem tudta fékezni indulatát és kitört.

     -  Néném,valami baj van Jóskával. Annyira kedvetlen és szótalan,hogy az  már aggasztó.Mintha búskomorságban lenne .Meg aztán mindegyre fogy,mintha a saját árnyéka lenne. Ennek nem lesz jó vége!

Mari elgondolkodott a Róza szóáradatán. Öltözködött és elment Hermannhoz.  A mestert az irodájában találta. A költségvetést tanulmányozta.:kiadás ,haszon.  Kedélyes mosollyal fogadta vendégét,hellyel kínálta,de Mari nem ült le,keményen és határozottan beszélt.

        - Nézze,mester úr,én rendszeresen és maradéktalanul fizetem a fiam taníttatását. Ezért elvárom,sőt megkövetelem,hogy emberségesen bánjon vele.  Hallom nagyon lefogyott az utóbbi időben. Figyelmeztetem a gyermeket alig tudtuk kikezelni,hogy el ne kapja a tüdőbajt .A gyenge tápláltság pedig ide vezet .Hermann úr! minket szerződés köt. Nem szeretném ilyen problémákkal  még zavarni,de jegyezze meg,ha még egyszer jönnöm kell,akkor másak lesznek a körülmények. - választ sem várva kilépett az irodából. Hermann úrat  annyira meglepte a rápirítás,hogy alig kapott levegőt hirtelenjében.

Az udvarra kiérve Marit már várta  a fia. Hosszan végig nézett rajta mintha ellenőrizné,hogy Róza igazat mondott-e. És annyi idő után most először  magához ölelte és homlokon csókolta .Jóskát annyira izgalomba hozta az  anyai szeretet,hogy átölelte derekát,szinte hozzátapadt és úgy álltak együtt  határtalan szeretetben anya és fia.

 

 

 

 

 A háború befejeztével elkezdődtek a politikai nagy csatározások .A nagyhatalmak a párizsi tárgyaláson eldöntötték a vesztesek megbüntetését  és  Európa újrafelosztását. Az elsődleges cél az Osztrák - Magyar Monarchia  felszámolása volt .Vesztesként csak Magyarországot büntették. Az országot  feldarabolták és a leszakított területeket a szomszédos országokhoz csatolták. Így jutott osztalékhoz Csehszlovákia,Ukrajna,Románia,Szerbia és Ausztria. A legnagyobb rész,a történelmi Erdély Romániához került,de a román királyság így sem volt megelégedve,tovább feszegette a húrt,mert igényt tartott volna a Tiszától a Dnyeszterig. Magyar részről hiába való volt minden tény feltárás,a kocka el volt vetve. A  Bizottságban Franciaországot  képviselő Millerand volt a legnagyobb támogatója   Erdély Romániához való adaptálásának. A pletyka szerint ez bosszú is volt,mivel a menye magyar volt és utálta. ez is fokozta makacs kitartását. Sokáig tartott míg a kijelölt határvonalat sikerült véglegesíteni .A román kormány Temesvártól Nagykárolyig több mint tíz települést,falufűzért építtetett,melyeket a Kárpáton-túli  területekről vállalkozó kedvű emberekkel telepítettek be,hogy megpecsételjék  Románia valós határait mintegy éreztetve,hogy aki átlépte érezze hová jött.   Ez ellen vehemensen tiltakozott az erdélyi román elit,élükön Iuliu Maniuval  aki Erdély elbalkánizálását látta benne és figyelmeztetett,de ki hallgatott már rá. Csakhamar a miniszterelnöki funkcióból is kipenderitették Francia lapban jelent meg Balatoni nyaralójában adott szomorú vallomása:"Tálcán szolgáltam  fel Erdélyt Romániának. A köszönet: menesztésem és Erdély feltöltése regáti

katonákkal,hivatalnokokkal,tanítókkal"Persze ez hosszas folyamat volt mint a lassan ölő méreg. A veteránok apránként érkeztek a nyugati hírhedt frontokról: Isanzoról,Doberdoból és nem kevés malíciával mondták,hogy megnyerték a háborút,hiszen Romániát Erdélyhez csatolták.Relatív fogalom,és epésen vicces.

     A háború utáni  élet beindult és szokni kellett az újhoz. Mint mindig akkor is akadtak kivételes esetek amire felfigyel az ember. Mari újszülöttet akart bejelenteni a községházán,vitte magával az egyház által kibocsátott Keresztlevelet .A jegyző ajtóján új tábla jelezte Alexa Olarescu notar és alatta   a figyelmeztetés: Vorbiti romaneste!Miután belépett elvárásának ellentéteként ugyancsak Fazakas Elek ült az asztalnál. Kételkedve nézett körbe és megkérdezte: - Új jegyző van ?

                    - Nem, a jegyző én vagyok. De ezután csak románul beszélünk.

                   - Hogy megtáltosodtál - jegyezte meg epésen Mari -  Bezzeg eddig te sem tetted be a lábad a mi utcánkba,az úgymond Oláhok útjára. Mire ez  a nagy változás,hiszen még románul sem tudsz kellőként.

A jegyző elvette a Keresztlevelet,elővette a Nagy Könyvet,hogy bevezesse az újszülöttet. Mari látta a ferdítést és  hangosan tiltakozott.

                  - Te nem tudsz már olvasni sem. Miért írod deformálva a nevet Sabo Ciobának. Azt hiszed mindenki példádat követi?

                 - Te n e szolj bele - szolt feldühödve a jegyző - én utasításokat hajtok végre az új tőrvény szerint!

                 - Én többet ide nem jövök. Jöjjenek  szülők és vitatkozzanak veled. Nekem erre sem időm,sem kedvem sincs.

                  - Nem is kell - mondta rendreutasítóan a jegyző - Ezután vége az egyházi Keresztlevélnek. Az újszülöttet először ide kell bejelenteni és itt kap majd Certificatot. Mari elment. Nemsokára Olarescu is eltűnt.Állitólag Bukarastbe vitték,hogy megtanulja az új hivatalos nyelvet. Talán szégyenében gerinctelenségéért,hogy a nevéről is lemondott,csak hogy hivatalba maradjon,sosem tért vissza. Elkallódott a Regátban. Nemsokára megérkezett az új jegyző,Octavian Borza,valahonnan a Szilágyságból. Első dolga az volt,hogy a szégyenteljes táblát levegye az ajtóról. Jól beszélt magyarul és azt is tudta,hogy nem ilyen szigorlatokkal kell megtörni a népet.

       Gergely Lajos halála után a református gyülekezet húsz jelentkezőből választotta Bakk József erdőcsinádi lelkészt .Későbbi vicces megjegyzéseként azért őt,mert ő volt a legközelebbi településről és nem került sokba a költöztetés. Megtörtént a beiktatás és lendülettel hozzálátott  a félbehagyott munka tovább vitelére. Működött az iskola és a fúvós zenekar. Igyekezett még jobban összefogni a gyülekezetet.Megalapították Férfiegyletet,mellyel hetente Biblia órákat tartott és téli időszakban igyekeztek mezőgazdasági ismeretekkel ellátni a lakosságot. Nagyobb eredményt mutatott a papné szervezése. Létre jótt a Református Nőszövetség,melyet szintén elsődlegesen a heti Biblia óra tartott össze,de később kiterjedt a közös fonó és kézmunkáló délutánokra,különösen a csendes téli napokon. Meghatározott időben a megbeszélt utca vállalkozó vendégfogadó lakásán gyűltek össze,imádkoztak,elénekeltek egy templomi éneket s utána megkezdődött az asszonyi tere-fere,fonás varrás,kötés már aki amivel foglalkozott .A házigazda aprósüteményt,csörögét,fánkot szolgált fel jó pohár finom bor kíséretében .Annyira megszokottá vált és hogy ne legyen feldarabolva utcánként,jött a komoly javaslat: a tanító becserkészésével kellene alapítani műkedvelő színjátszó csoportot és téli estéken vagy alkalomadtán népszínműveket,vígjátékokat betanulhatnak ezáltal is szórakoztatva a lakosságot.

                Ha lassan is de megjelentek az új román tőrvények. Elsősorban az oktatás volt átszervezve. A görög keleti és görögkatólikus iskolákat állami rangra emelték. A tanítók állami fizetést kaptak független a létszámtól.Súlyosbították viszont a felekezeti iskolák terhét. Nem részesültek állami támogatásban,a tanerőket továbbra is az egyház fizette. Szigorú követelmény volt,hogy egy tanteremben nem tanulhat negyven tanulónál több.A többletet át kell irányítani az állami iskolába.A tanítók rögtön munkához láttak összeírni a következő év iskola kötelezettjeit és kiderült,hogy bizony harminc gyermekkel többen lesznek. Ez már bajt és gondot okozott,de Isten ilyenkor is megmutatja a kivezető utat. Mivel a román állami iskolában alig lézengett néhány tanuló tíz román szülő gyermekeiket a felekezeti református oskolába íratta,mert színvonalasabb volt az oktatás. Az állami iskola tanítójának,Radu Gheorghenak,aki a falu szülöttje volt és Balázsfalván végezte a tanítóképzőt,egyáltalán nem tetszett a pap és az egyház összefogó tevékenysége.dűhbe gurult amikor látta,hogy elnyelik tanítványait és mindenre kapható volt a bosszuállásban.A jegyzővel és a pópával összefogva mindent kitaláltak és állandó jelentéseket küldtek Kolozsvárra  TANÜGYI MINISZTÉRIUM TERÜLETI KIRENDELTSÉGHEZ El is jött ellenőrzésre egy Lates nevű felügyelő,alaposan átvizsgálták az iskolát ,az oktatás körülményeit és a feltételeket.Megállapították,hogy az épületnek kicsik az ablakai,így a tantermek nem elég világosak,és figyelmeztettek,hogy ha rövidesen változás nem áll be betiltják a tanítást. Ennek Radu örvendett. Újabb feljelentés,hogy nem fektetnek kellő hangsúlyt a román nyelv oktatására.    Újabb ellenőrzés. Ez alkalommal átvizsgálták a fűzeteket,tankönyvek et , érdeklődtek az iskola könyvtára iránt,hogy ellenőrizhessék hány román  irodalmi mű van a készletben,de könyvtára csak a nőszövetségnek volt,s az nem tartózott hatáskörükbe. Az ellenőrzés során döbbenetes dolog történt. Az egyik tanítónő katedra fiókjában találtak egy román részről irredentának vélt  verses kötetet .A könyvet elkobozták,a tanítónőt kitiltották Románia minden iskolájából és az iskolát három hónapra bezárták. Megrázó keserves napok voltak,de Isten tartott meglepetést is A református pap három alkalommal  utazott Bukarestbe ügyintézni. Ott rájöttek,hogy túl nagy az erdélyi románok buzgalma. A tilalmat feloldozták. Ez az idő mindenekelőtt figyelmeztetés is volt és erőt meg buzgalmat adott az iskola bővítésére. Ismét  a hívek lelkes adományai: gróf Teleki Sámdorné,gróf Teleki Károly, báró Bánffy Dánielné,Matskássy Isván földbirtokos akik módjukhoz képest nagyobb összeggel járultak hozzá A falu lakossága is kitett magáért pénzzel,közmunkával A legnagyobb segítséget a fűrészgyár főmérnökétől kapták,Biró Lajos jutányos áron téglát,cementet és díjmentesen  épületfát adományozott az új  tanterem épitésére Így közös erővel és izzadással a szeptemberi iskola kezdésre újjáépítették a régi épület frontját megnagyobbítva az ablakokat és elkészült az új tanterem .A rosszindulatú vádolok látva hogy itt nem értek el célt Bukarest beavatkozása folytán , más területen kerestek támadási lehetőséget A fővádlott mindig   a református pap volt,mert tudták a félelmet és a  bomlasztási hatást a lelkekben kell kezdeni.

  Két rendkívüli esemény történt amit direkt a kolozsvári katonai tőrvényszéhez-intéztek. A színjátszó csoport egy népszínművet adott elő. A színpadon egy falusi szoba volt berendezve,az asztalon egy vázában virág .A feljelentés úgy íródott,hogy az egyházhoz tartozó színjátszók irredenta színű virágcsokrot helyeztek az asztalra,mert a csokor piros és fehér rózsából állt dús zöld levéllel körül véve. A másik esemény,a szomszéd faluban templomi  zászló avatás volt. Az Igét meghívott vendégként Bakk József esperes hirdette  A feljelentés szerint egész mondanivalójában a magyar zászlót magasztalta. A Kolozsvári Katonai Törvényszék megalapozott vád és bizonyítékok hiányában ejtette a vádat. Arra a kitétre viszont,hogy a magyar egyházi Énekeskönyv tartalmazza a magyar Himnuszt és  Szózatot megjelent a Dekrétum mely megtiltja az Énekeskönyv 50 és 51 számú énekek bármikor énekeltetését.

A támadók sosem elégelték meg .A jelentgetések és a bomlasztási kísérletek folytatódtak. A félelem fekete fellege ott lebegett a lelkekben,nőtt a bizony-   talanság .A gyenge idegzetűek kivándorlást fontolgattak. A pap igyekezett mindenkit bátorítani. Egyik prédikációjában a helyzetet egy vonathoz hasonlította,mely kijelölt úton,pontos cél felé száguld. Az utasok is változhatnak,a mozdonyvezető sem mindig ugyanaz,de a vonat azért meg  nem áll ,tovább halad a cél felé." Ne féljetek,az Úr mindig megerősíti hiteteket  Isten kezében  vagyunk".A szürke hétköznapokra ráköszöntött egy-egy  ünnep,de már az sem volt a régi,amikor a felekezetek tiszteletből egymás  ünnepeit megtartották,vagy legalábbis nem végeztek látványos munkát azon. Már nem beszélhettünk segítőkészségről .a gyűlölet magja szétszóródott a lelkekben .A falu román lakossága már nem segített mint annak idején a templom építésnél,kinevették az iskola építőket és azt harsogták:"Csináljátok  csak,legalább lesz hova járjunk!"

     Kora őszi bágyadt meleg remegett a levegőben. Róza az udvaron mosott. Meg-meg állt,kiegyenesedett a teknő mellett és gondolkodott. Mari is  otthon volt. Kis idő múlva Roza hozzá intézte szavait.

      - Néném,most fogózzon meg,mert amit mondok szédületes. Tudja,végig  gondoltam a dolgot,mert annyi biztatót hallottam ismerősöktől,akik a Regátba  mentek szolgálni.Mondják,hogy Bukarestben nagyon keresik az erdélyi magyar lányokat,mert tiszták,dolgosak megbízhatók és nem lopnak. Arra gondoltam én is meg kellene próbáljam s hátha még szerencsém is lesz és férjhez megyek.

      -  Drága Rózám,a te életed. Már felnőtt vagy és úgy teszel ahogy tetszik. Ebben másnak véleménye lehet,de erőltetni nem szabad senkit. Egyet  jegyezz meg,legdrágább kincs a becsület,vigyázz rá,mert ha elveszíted mindened veszve van. Miután megérkezel és elhelyezkedtél első dolgod legyen,hogy megkeresd a magyar református egyházat. Oda a templomba mindig menj el,mert idegenben a legfőbb kapocs és ott találsz majd  pártfogókat. Útravalóul neked adom a brosstűt. Értékes darab de tégy túl  rajta mielőbb. Add el,mert fiatal koromban Kolozsváron azt jósolták,hogy átok van rajta,s bizony életem során sokszor bebizonyosodott. Bizonyára az események elkerülhetetlenek voltak,de azért fogadj szót és add el.

  Róza elment,így maradt Mari egyedül .Őt nem érdekelte a politika,semmilyen  áramlata. Végezte fáradhatatlanul a maga dolgát és mindig azt vallotta,hogy az isteni átok egyformán hat minden asszonyra,nevezetesen az,hogy fájdalommal szüljed a te magzatodat .A fájdalomnak nincs nemzetisége ,lehet az román,magyar,szász,zsidó vagy cigány egyformán szenved magzatának világrahozatalakor. Ezért a semlegességéért szerette mindenki,mert mindenkihez  volt egy kedves szava,elbeszélgetett az emberekkel,tanácsokat adott,de sosem volt ideje és nem avatkozott semmiféle pletykába. Meghallgatott mindenkit és örömmel látta,hogy ha bárki kiönti bánatát vagy haragját  megkönnyebbül. Ezért a kitartó nyugodt magatartásáért és emberszeretetéért  ajándékozta meg Isten hetvennyolc évvel és hat unokával. A Jóska gyermekeit  sajátjának tekintette,ő irányította,nevelte és fenyítette őket. Áradt belőle a túlfűtött szeretet. Mindent ami Janikájától elmaradt és Jóskának nem adta meg unokáira pazarolta. Sosem szerette a házi munkát,mert életében ideje sem volt rá,ezért tartotta magánál Rózát. Egyetlen amiben kiélvezte tudományát a dagasztás és sütés volt. Szép piros héjú gömbölyű kenyereket sütött.       

      Már jól benne voltak a tavaszban,amikor egy napon egyedül volt otthon,a gyermekek iskolában,a menye az operált anyját ápolta,Jóska dolgozott. Előző nap sütött és feléledt benne a nosztalgia,hogy a friss kenyérhez gyermek korában krumpli gulyást főztek berbécshússal és cukros salátát adtak hozzá.  Már minden készen volt,a kertbe indult salátáért. Az udvaron összeesett. Ki tudja mennyit feküdhetett így,amíg egyik szomszéd arra járva véletlenül benézett a kapun és meglátta. Gyorsan berohant,próbálta felemelni,de egyedül nem ment. Összeszaladtak a szomszédok,bevitték,lefektették,de már látszott hogy kevés az élet benne. Egyik elszaladt a menye után,a másik meg az orvosért.  Rendre hazaérkezett a család. A levegőben ott remegett a megdöbbenés és a félelem. Az orvos vért vett,de már csak sűrű fekete volt az életnedv. Külön  hívta a felnőtt háziakat és azt mondta:" Ő már élő halott,talán meg lehetne menteni,de a felélesztés neki is maguknak is örökös kín lenne,már sohse   lenne ép egészséges. Hagyjuk békében kimúlni."És elment.

  Akkor érkezett meg a fáradtságtól lihegve Jóska. A rossz hír hallatára egész  úton szaladt. Az ajtóból látta az édesanyját az ágyban feküdve halványodó  arccal lehunyt szemmel. Az ágy körül a gyermekeit térdepelve és várják a megváltó pillanatot,hogy mikor nyissa fel a szemét nagymama? Állt az ajtóban   és egy hatalmas kiáltás szakadt fel a torkából.:"Édesanyám,ne hagyjon itt!!"és keserves zokogás rángatta egész testét.

       Az agy még működött,átszűrődtek távoli hangfoszlányok. Feküdt tehetetlenül és utolsó erőfeszítéssel fogalmazta meg:"Az én mellőzött fiam egy  életen át nagyon szeretett... Istenem..."És akkor örökre megállt a szív.!

Itt feküdt magába roskadva egy élet,mely tele volt küzdelemmel,harccal,épp  örömből jutott a legkevesebb .A keserűség és a küzdés megedzette,kiállta a harcokat. Új lakó állt a Beth - Hachaim ,az Élők Háza kapujában. Megérkezett  a Mennyei Béke nyugodt mezejére,ahol várta a hűséges férj és az áldott    szeretett gyermek."Elmúlik minden mi időnk,mint az álom,megemésztjük a mi esztendeinket ,mint a beszédet" BÉKE PORAIRA !

 

 

         Elhallgatott. Befejezte hosszú történetét. A szobában csend volt,csak a szobatárs egyenletes lélegzetvétele hallatszott .Ki tudja mikor fáradt bele a hallgatásba és elaludt. Nem szólította,hagyta békén pihenni. Mert mit lehet ezen  még vitatkozni .Senki sem teheti jóvá   titokban bűnét,hogy     azzal önmagát megkímélje a szégyentől. Mert Isten azért lépett az életünkbe,hogy megkönnyítse szenvedéseinket. Ha kihagyjuk Istent az életünkből,csak fél életet élünk.

         Úgyis az élet nagy kérdéseire a "miértekre" sosem kaptak érdemleges választ. Élték kiszabott életüket a parancsolatok szerint.

         Kinn eleredt a nyári zápor,mely halkan kopogtatta az ablakot és a  csatornából ömlött a víz. Az andalító nesz őt is álomba ringatta.