Van benne egy részlet, ami 18 éven aluliaknak nem ajánlott!!!! :)

Kate ott lábatlankodott Mira körül, és a ruháit válogatta, mert úgy gondolta, hogy erre az estére valami igazán szépet kellene magára vennie, amitől majd Markus szája is tátva fog maradni. Ezért kidobált jó néhány cuccot, mire kezébe akadt egy könnyű, nyári világoskék selyemruha, aminek esése igazán kiemelte a domborulatokat, és ami spagettipántjával kellő belátást is engedett, emellett pedig szabadon hagyta a formás lábakat. Kate ezt tette barátnője orra elé, és irigykedve figyelte, ahogy az magára veszi. Szeretett volna ő is ilyen tetszetős alakot, de sehogyan sem tudta rászánni magát a fogyókúrára. Bár fiúja mindig akadt, erre nem panaszkodhatott, hiszen nagyon sokuknak épp a kerekded formái tetszettek meg, de azért azt mindig is sajnálta, hogy ilyen csinos ruhákba nem nézett ki valami jól. Így, mint általában, ma estére is csak egy egyszerű zöldes sztreccsblúzt, és hozzá egy vékony farmerhatású fekete nadrágot választott. Ezek kellően eltakarták a nemkívánatos részeket, és kihangsúlyozták a testi előnyöket. Hozzá a magassarkú cipő csak ráadás volt, amitől a combjai hosszúságát tudta megnövelni kicsit, ahogy a feltupírozott frizurájával a magasságát.

Miranak azonban nem volt szüksége trükkökre. Most sem sokat foglalkozott a külsejével, csak magára véve a ruhát, még megfésülte hosszú, szőke haját, és felvéve egy körömcipőt, indulásra készen megforgott Kate előtt.

- Nagyon jó! Ez már hatással lesz a pasidra, az tuti! - vigyorgott a lány, és levéve a polcról egy parfümöt, szinte az egész szobát befújta vele. - Így meg aztán végképp.

- Csak vigyázz, mert a végén megfulladunk – köhögte el magát Mira, és nevetve kiszaladt a szobájából, hogy az indulásukról szóljon a szüleinek. Nem akarta, hogy Markusnak be kelljen csengetnie, mert tisztában volt vele, hogy sem az anyja, sem az apja nem örülne neki ha kiderülne, hogy a férfi, akivel épp jár, jócskán idősebb nála. Így inkább sietve elköszönt, hogy Katevel már hét óra előtt a ház előtt várhassák Markust.

Amint kiléptek a lakás ajtaján, Mira szeme a szemközti fára tévedt, és egy pillanatra azt hitte, hogy a szíve is megáll, mert ugyanazt a férfit látta ott, mint előző nap. Most egy világosszürke póló, egy fekete farmer, és egy sötétkék zeke volt rajta, de a tekintete ugyanúgy a lányt figyelte. Mira azonnal vissza is fordult, és megragadva Kate kezét, odahúzta maga mellé, és az utca túloldalára mutatott.

A lány érdeklődve és barátnője ijedtségét értetlenül fogadva nézett az adott irányba, de semmit sem látott. - Mi van? Mit mutogatsz?

- Ott! – pillantott ő is arra, majd döbbenten szétnézett az utcán, mert már ő sem látta a férfit. - Esküszöm, hogy ott volt az a pasas, akiről meséltem, aki tegnap is utánam leskelődött.

- Na persze! - legyintett Kate. - És akkor szerinted most hová tűnt? Elnyelte a föld?

- Nem tudom, de ott volt! Esküszöm neked, hogy ott volt.

- Nekem mindegy – vont vállat a lány. - De szerintem neked elvette az eszedet a szerelem. Ha ott lett volna, akkor még látnánk elmenni, de nincs sehol.

Miranak be kellett látnia, hogy hiába lovagol a témán, Kate úgysem fog hinni neki, hiszen ellenkező esetben bizonyára ő sem hinne magának. Igaz, már tegnap este is azt gondolta, hogy a szeme káprázik, de egyben félt is, mert biztosan tudta, látott valakit. Csak a képzelete lenne? Nem, az biztosan nem. Mégsem tehetett sokat, csak elnapolta a témát, és inkább az előtte álló órákra próbált koncentrálni.

Markus kocsija pontban hétkor gördült be a sarkon, majd fékezett le a lányok előtt. Szinte azonnal ki is ugrott, és igazi gentlemanhez méltón kinyitotta az ajtót a lányok előtt. Katet a hátsó ülésre segített, Mirat pedig egy kedves, laza csók után az első ülésbe segítette. Nem akarta az időt húzni, így csak akkor állt neki udvarolni, mikor már elhelyezkedve az autóban, elindultak az úton. Jobb kezét lazán Mira térdére helyezte, és úgy pillantott rá, mintha azonnal magáévá akarná tenni.

- Merre vihetem a szép hölgyeket? Bevallom, hogy én nem sok helyet ismerek.

- Kávéról volt szó. Nem? - mosolygott felszabadultan Kate, és a visszapillantó tükrön keresztül Markus tüzes szemeit vizsgálgatta. Szinte belefagyott a szó, mikor a férfi ugyanígy pillantott vissza rá, miközben tekintetében ott lángolt a szenvedély minden formája.

- Akkor rám bízzátok magatokat? - kérdezte a férfi, és bekanyarodott a presszó felé, majd hamarosan le is fékezte az autót előtte. - Ha megfelel, itt nagyon jó a kávé, bár igaz, hogy egy lebuj.

- Hé! - emelte fel a hangját Kate. - Itt fogok dolgozni, úgyhogy ne pocskondiázd a helyet. - tegezte le Markust, és úgy nevetett rá, hogy hullámzott bele a keble.

A férfi is elmosolyodott, és kiszállva, kisegítette a lányokat is. Mirat szorosan magához ölelte, de most nem a derekánál, hanem a csípőjénél fogva, és úgy vezette be a kocsmába.

Egy üres hátsó asztalt néztek ki maguknak, oda ültek le, távol a zenegéptől és távol a tömegtől is. Bár a füst, amit már lassan vágni is lehetett, sok mindent eltakart előlük, de azért az illuminált állapotú vendégek mégis felfigyeltek rájuk, és már előre csorgott a nyáluk a lányok láttán. Talán épp ezért helyezkedtek el úgy mind a ketten, hogy Markus védelmezését élvezhessék. A férfi pedig nevetve át is ölelte mindkettejük vállát, és magához húzta őket.

- Imádom ezt a helyet. Van még barátnőtök? Akkor őket is elhozzuk, és mind hozzám fogtok bújni.

- Nem vagy kicsit telhetetlen? - kuncogott Mira. - Már egy egész háremet akarsz?

- Naná, főleg ha mindnyájan ilyen csinosak, mint ti.

Ez a szöveg Katet is azonnal levette a lábáról, és érezte, hogy hogyan növekszik benne egyre jobban a férfi iránti rajongás. Csak most irigykedett igazán Mirara, és szívből sajnálta magát, amiért lekésett Markusról. Félre is húzódott kicsit, hogy ne tűnjön úgy, hogy rájuk akaszkodik, közben viszont úgy pislogott a férfira, mintha a mentsvára volna.

- Akkor csak kávét? Vagy valami mást is? - nézett a lányokra Markus, mert látta a pincért közeledni. És mikor egyértelműen „kávé” választ kapott, leadta a rendelést, majd elengedve Mira vállát, a formás, kívánatos combjára tette a tenyerét, és lassan, észrevétlenül egyre feljebb csúsztatta az ujjait a ruha szoknyarésze alatt. A lány nem ellenkezett, mert élvezte ahogy a férfi ujjai perzselik a bőrét, és egyre jobban szítják a vágyakozását. Már-már megszólalni sem bírt a testét elöntő szenvedélytől, ezért jobb híján Kate vitte a társalgást, aki viszont zavarában annyit beszélt, hogy fel sem tűnt neki barátnője némasága. Markus volt az egyetlen, akit felüdített a helyzet, és ugyanúgy tudott foglalkozni mind a két lánnyal. Csábította Mirat, miközben kedvesen társalgott Katevel.

Ennek a furcsa képnek a pincér vetett véget, aki letette eléjük a kávét, majd rezzenéstelen arccal távozott is. Mira kábultan nézett utána, és abban a pillanatban a pultnál ismét az idegent pillantotta meg. Hirtelen elmúlt a Markus okozta transz, és helyébe lépett valami különös reszketés. Sietve elfordult, és riadtan Kate tekintetét kereste, hogy elmondja, megmutassa neki, cseppet sem képzelődik, a férfi itt van, és őt figyeli. De barátnője rá sem nézett, csak a kávéját kortyolgatva mesélt egy régi történetet az iskoláról és róluk. Így Mira sem sokat tehetett, csak a lehető legközelebb húzódott Markushoz, és úgy tett, mintha ő is a társalgásra figyelne.

- Fázol? - kérdezte Markus, mikor megérezte a lány remegését. A választ meg sem várva levette a fekete bőrkabátját, és Mira vállára terítette, majd lágyan átkarolva megpróbálta a testével melengetni.

- Majd elmúlik – suttogta a lány elhaló hangon, de közben már csak azt várta, hogy elmehessen innen, mert az idegen megjelenését csak tetézte a sok másik figyelő szempár, amik pont őrá szegeződtek. Így nem is sokat totojázott, sietve felhajtotta a kávét, és mosolyt erőltetve magára, nézte a többieket. - Tőlem mehetünk.

- Már is? - láthatólag Markus meglepődött, de mégsem ellenkezett, csak ő is megitta a feketéjét, és felhúzva a szemöldökét Katere nézett.

Bár a lány szívesen maradt volna még, de látva a többiek sietségét, bólogatott és felállt. Megvárta míg Miraék is ezt teszik, majd szorosan Markus mögött lépkedve követte őket a kocsihoz. Még azt is megengedte magának, hogy lazán megfogja a férfi karját, mintha csak a sok éhes részegtől félne. Csak odakint engedte el, de akkor is csak egyetlen pillanatra, mert, eszébe jutott, mit tehetne érte, hogy mégse érjen véget ilyen hamar ez a találkozás. Ismét megragadta a férfi karját, és kissé megrántotta.

- Mi lenne, ha te is velünk jönnél? Szerintem nem szólna érte senki, mert egy ilyen buliban annyi az idegen arc, hogy még egy fel sem fog tűnni senkinek.

Markus előbb nemet akart mondani, ám végül csak mosolyogva vállat vont, miközben kitárta a kocsi ajtaját Kate előtt. - Igazán kedves meginvitálás, de nem tudom, hogy élhetek -e vele.

- Naná, hogy élhetsz! - vetett egy mindent elmondó pillantást a férfira Kate, majd bepattant a kocsiba.

Mira azonban elmerengve, egyfolytában csak körbe-körbe pislogott, mert az idegent kifelé jövet a kocsmából megint nem látta sehol, és attól tartott, hogy az ismételt váratlan felbukkanásával a rémületbe fogja kergetni.

- Mi a baj istennőm? - búgta Markus, odahajolva Mirahoz, és talán most először egy érzéki, laza, mégis szenvedélyben úszó csókot lehelt a szájára, miközben elkapva a kabát hajtókáját, magához is húzta. - Nagyon szótlan vagy ma este.

- Semmi – pihegte a lány, és hogy elhessegesse a további kérdéseket, odabújt a férfihez, majd átölelve a derekát felnézett rá, és csókra nyitotta piros ajkait.

Markus úgy tapadt rá szájával az éltető, nedves, puhaságra, mintha ki akarná szívni a lányból az összes energiát. És olybá is tűnt, mert Mira lába elgyengült a férfi nyelvének érintésétől, és attól a szenvedélytől, ami belőle áradt. Az ölébe is belenyilalt a fájdalom, és azt kiáltotta, hogy engedjen végre a vágyainak, és legyen a férfié. A mellbimbói is megkeményedtek, és egy érintésre, apró csókokra vágytak. A bujaság szétáradt az egész testében, és felvillanyozta minden elérhető porcikáját. Markus jól érezte ezt, mert egyre erősebben csókolt, és kezeit a hajtókáról a lány hátára fűzte, majd egyre lejjebb, míg el nem érte a fenekét. Akkor kissé meghátrált, és lihegve nekitámasztotta a fejét a lány homlokának.

- Ma éjjel az enyém leszel! - suttogta rekedten. - Felfallak szőröstül-bőröstül. Olyat teszek veled, amit álmaidban sem gondoltál soha. Addig izzítom benned a tüzet, míg sikítani fogsz a kielégülésért, és azt kívánod, hogy soha többé ne eresszelek el. Órákon át foglak a karjaimban tartani, és kicsókolni belőled minden szenvedélyt, hogy a végén már csak egyetlen vágyad maradjon, az enyém lenni.

Mindezt olyan érzékkel, és olyan hatással mondta, hogy Mira felnyögött a kéjtől, és még a szemét is be kellett hunynia, mert úgy érezte teljesen elszédül. Eszement vágyakozás kerítette hatalmába, amiről azt hitte, már nemigen fokozható. Kész volt ott az utcán engedelmeskedni és ledobva a gátlásait, akármit megtenni, amit a férfi kér tőle.

- Hé! Mi lesz már? Megyünk? - hallották meg Kate hangját, és ettől mindketten észhez tértek.

Markus még egy utolsó csókot adott a lánynak, majd elengedve besegítette az anyósülésre, és körbefutva a kocsin, ő is beszállt.

Kate rosszallóan nézte az előtte ülőket, és durcásan navigálta a férfit Tomyék házához. Igazából már kedve sem volt bulizni, de nem sok egyéb lehetőséget látott az estét illetően, minthogy tűri, hogy azok ketten előtte nyalják-falják egymást. Nem volt épp ínyére, és a féltékenysége is csak erősödött, de lenyelte, mint ahogy azt is, hogy Markus a tükörből rákacsintson.

Hallgattak, de mindnyájan érezték a feromont, ami egyre erősebb hatással volt mindnyájukra. Markusból egyszerűen áradt, és különleges parfümjének illatával vegyülve, be is sűrítette a kocsiban a levegőt.

A ház elé érve, leállította az autót, és várakozón a lányok felé fordult. - Akkor? Mi legyen?

- Hát menjünk! - nyitotta ki Kate az ajtót, és azonnal ki is ugrott, majd meg sem várva a többieket, besietett a házba. Úgy érezte, már nemigen tudna elviselni még egy szerelmeskedő jelenetet, mert akkor ő is rávetné magát a férfira. Az androstenon őt sem hagyta hidegen, és olyan szenvedélyt ébresztett benne, hogy kiabálni akart, ezért inkább bemenekült, hátha ott képes lesz lehiggadni.

Markus azonban örült, hogy végre kettesben lehet Miraval, és felé fordulva, kezét a lány combjára helyezte, és egyre feljebb csúsztatta a szoknyája alatt, miközben szájával már a formás, erektől lüktető nyakát csókolgatta. Mikor elérte Mira combhajlatát, ujjait bedugta a csipkebugyiba, és lazán masszírozni kezdte a legérzékenyebb pontot.

A lány a fellegekben járt, ajkait felkínálta a férfinek, közben pedig karjaival átölelte a nyakát, mert egyre jobban felhevült a rátörő gyönyörűségtől. Szétáradt testében a kínlódó szenvedély, és még széjjelebb is rakta a lábait, hogy Markus könnyebben hozzáférhessen. Úgy kapaszkodott a nyakába, mint egy fuldokló, és valójában az is volt, hiszen a kielégülés utáni vágy fojtogatta.

Markus, hogy fokozza ezt, a kabát alatt a ruha dekoltázsába nyúlt, és kiemelte a lány kemény, formás melleit, és hol az egyik, hol a másik bimbót morzsolgatta egyre nagyobb hévvel. A keze is felvette a tempót, és ezzel Mirának olyan élményt szerzett, ami számára már nem is volt földi, sokkal inkább valami idegen, fergeteges és ép ésszel fel nem fogható. Amikor pedig elérte a vágyva vágyott kielégülést, a torkából felszakadt egy hangos sóhaj, amit Markus a csókjaival csitított le, miközben ujjait a nedves, forró öbölbe dugta, és még párszor ki-be húzogatta, míg a lány teljesen meg nem nyugodott.

Mira kissé szégyenlősen, a kielégüléstől elernyedten hajtotta fejét a férfi mellkasára, és szorosan odabújt hozzá. Érezte lüktető izgalmát, és a szapora levegővételét. Tudta, most rajta lenne a sor, hogy megadja neki azt, amit ő is kapott, de még kellett egy kis idő, hogy észhez térjen, és egyáltalán meg tudjon mozdulni.

Ekkor azonban kopogás törte meg a csendet, és Kate kissé haragos hangját hallották odakintről. - Végeztetek már? Akkor gyertek végre!

Ez a kérdés elég egyértelmű volt, amitől Mira iszonyú zavarba esett, és talpig elvörösödött. Úgy fúrta bele bíborszín arcát a férfiba, hogy az nem bírta megállni nevetés nélkül. Kicsit hátrább dőlt, két kezébe vette Mira arcát, és még egyszer szájon csókolta, majd ahogy a szemeibe nézett, érzete a saját tekintetének változását. A tűz még ott lobogott benne, de a lángja sokat halványult már, függetlenül attól, hogy eszeveszetten akarta, és megőrült minden pillanattól, amit a lánnyal tölthetett. Valami mégis megváltozott, és ezt ő is tudta.

Kate még egyszer megveregette az üveget, majd kicsit eltávolodva az autótól a ház felé indult, de olyan lassan, hogy azok ketten még utol tudják érni. Nem volt kedve egyedül bulízni, sem pedig eljátszani, hogy minden rendben van, amikor egyáltalán nem érezte így. A féltékenység zöld szemű szörnye játszadozott benne, és szerette volna ugyanazt kapni Markustól, mint Mira. És bár tudta, hogy ez valószínűleg nemigen fog megtörténni, a remény nem aludt ki benne.

Mire az ajtóhoz ért, már Markus és Mira is mögötte voltak, szerelmesen egymásba karolva. Kate elfintorodott a látványtól, és már épp a száján volt egy epés megjegyzés, mikor a férfi megfogta Kate vállát, és egy pillanatra őt is magához húzta.

- Na, akkor hajrá, vessük bele magunkat a buliba - mondta mosolyogva, és ettől mindkét lány szíve nagyot dobbant.

A zene még elég tompán szólt odabent, viszont annál sötétebb és üresebb volt minden. Csak néhány fiú és pár lány lézengett a hatalmas nappaliban, és nagyban pakoltak-rámoltak, hogy minél nagyobb helyet tudjanak csinálni a hamarosan érkezőknek. Az italok felsorakoztak már a fal melletti asztalon, ahogy a rágcsálnivalók is. A cd-k a lejátszó mögött sorakoztak, és a diszkófények is felgyúltak olykor-olykor. Katet azonnal magával ragadta a zene, és tett néhány tánclépést is Markus karjaiban, amitől a férfi szemei felcsillantak.

- Kicsit korán jöttetek – lépett hozzájuk egy barna, méregdrága ingbe és nadrágba öltözött fiú. - A buli csak nyolc után nyit. Segítetek pakolni?

- Persze Tomy! - bólintott Mira, csakhogy leplezze zavarát. Ki is bontakozott Markus karjaiból, és odament a többi szorgoskodó fiatalhoz, hogy beálljon segíteni. Olyannyira szégyellte a kocsiban történteket, hogy nem is mert Kateék felé pillantani, nehogy azt lássa, barátnője kineveti. Nem is értette, hogy volt képes a nyílt utcán, egy kocsiban... Nyelt egy nagyot és inkább a feladatra koncentrált, de a keze végig remegett, és a feje is ugyanúgy lüktetett, ahogy reggel. Csak Markus kabátja melegítette valamelyest, ami most igazán jól esett neki.

Mire végre teljesen elkészültek, már elég sokan tolongtak a nappaliban, és a zenét is jóval hangosabbra váltották, mint eddig. A hangulat érezhetően emelkedett, ahogy a hangzavar is egyre erősebben járta át a lakást. Fiatalok jöttek-mentek egy-egy pohárral a kezükben. Voltak akik táncoltak, beszélgettek, és olyanok is akik egészen más szórakozást találtak maguknak. Ahogy Mira elnézte őket, a füle tövéig elpirosodott, és azonnal el is fordította a fejét. Markust kereste a szemével, és a nappali másik végén meg is látta. Készült, hogy odamenjen hozzá, ám a következő pillanatban beleütközött egy szőke, fiatal fiúba, és kiverte a kezéből a poharat.

- Jaj, ne haragudj, nem figyeltem – szabadkozott Mira, és kétségbeesetten nézte, ahogy a pohárban lévő ital a fiú nadrágján folyik végig. - Igazán sajnálom.

- Á, nem tesz semmit. A szerelem mindig elvarázsolja az embert, és olyankor se lát, se hall.

- Tessék? - Mira zavartan, értetlenkedve pislogott a fiúra, és magára vette minden egyes szavát. - Én nem, én csak... - dadogta, és már a pokolba kívánta ezt az egész bulit.

- Csak azt mondtam, hogy a szerelem elvakít. Nyilván ezért nem vettél észre. Nem látsz túl azon, akibe épp belezúgtál. Hol van? Ki az? - nézett körbe, majd komoran visszapillantott Mirara és elnevette magát. - Ha tudnád, hogy milyen képet vágsz! Nyugi, csak vicceltem.

- Ó – nyögte a lány, és egy hatalmas kő esett le a szívéről.

- Pete vagyok, Tomy öccsének a haverja – nyújtott kezet a fiú. - Pete Castar. Nem hiszem, hogy találkoztunk még.

Mira elfogadta a feléje nyújtott jobbot, és lazán belehelyezte a tenyerét. - Az én nevem Mira. Mira Harmond.

- Komolyan? - ámult el Pete. - Elképesztően szép név, nagyon tetszik. Mondjuk egy ilyen csinos csajhoz, pont ilyen illik. Apám! Én meg itt állok, mint egy ázott ürge. Ciki. Mi?

- Tényleg sajnálom.

- Igen, ezt már mondtad. Ha segítesz kitisztítani, akkor nem is fogok haragudni. Az emeleten van a mosdó, biztos van benne valamilyen csodaszer, meg szárító.

- Én nem is tudom. Ezt talán egyedül is elintézhetnéd.

- Én? Nőnek nézek ki? Azt se tudom, hogy hogy néz ki a mosópor, azt meg pláne nem, hogy hogyan kell használni – kerekedtek ki a fiú szeme.

Mira még hezitált egy darabig, de aztán bólintott, és követte a fiút az emeletre, egyenesen a mosdóba. Lelkiismeret-furdalása volt, amiért tönkretette a fiú szórakozását azzal, hogy jól látható foltot hagyott a nadrágján. Úgy gondolta, hogy tartozik neki annyival, hogy megpróbálja eltávolítani a nyomokat amennyire csak lehet. De amint az ajtóhoz értek, a fiú megfordult és a szemközti ajtóra mutatott.

- Az Bebe szobája. Hoznál nekem egy nadrágot, amit felvehetek addig? - látva a lány ódzkodását, még hozzátette. - Mégsem ülhetek itt pucéran amíg a nadrágom elkészül.

- Akkor miért nem kérsz egyszerűen kölcsön egy nadrágot, és bulizol tovább abban?

- Láttad te Bebet? Örülök ha a nadrágja a bokámig ér. Tomyé pedig rám sem jönne, amilyen cingár a srác.

Mira ebben igazat adott neki, mert bár Pete fiatalnak nézett ki, a testalkata cseppet sem volt olyan nyeszlett és kicsi, mint a diáktársaié. Igaz, Markushoz képest minden szempontból kisebb volt, de ez lehetett a korkülönbség miatt is. Ki tudja, előfordulhat, hogy annyi idősen, a fiú is olyan szívdöglesztő lesz, mint Markus.

Mivel más lehetőséget nemigen látott, és szeretett volna minél hamarabb túl lenni ezen a kínos eseten, Mira beleegyezően megfordult, és Bebe szobájához sétált. Előbb bekopogott, majd mikor nem érkezett válasz, óvatosan benyitott. Úgy tűnt, hogy nincs a helységben senki, így a lány rögtön a szekrényhez lépett, és egy valamirevaló nadrág után kutatott. Végre a kezébe akadt egy elfogadható színű és méretű darab, ezért becsukta a szekrényt és indult kifelé. Ekkor azonban hátulról egy hideg kéz szorította el a sikításra készülő ajkait, egy másik pedig a derekára kulcsolódott, miközben a szekrény másik végéhez vonszolta, és erőnek erejével a falhoz nyomta.