Ötödik Ének

 

Túl az Olümposzon,

Mélyebben és mélyebben

Rágódik a zsoldon

Pókerezés közben

Három lovas és egy ráadás.

Nem volt dolguk mára,

Marad az unalom. Mi más?

 

Kocsmárosné lett

Vakmerő Kleopátra –

Az erkölcstelen fényűzés női királya –

S ott ült még néhány padon

Pierre Abélard.

Kontratenorrá vált

Kasztrált, vékony hangszálain át.

 

Legények hörpintenek

A mannasör ízébe.

Ellenállni ennek

Hogyan is lehetne?

 

Ez a fogadó

Szabadságosoknak átjáró.

Kifogástalan stressz oldó

Annak, aki rossz és jó.

 

Tudjuk ám:

A két pólusba nem lép

Szabad partizán.

Menetjegyet adnak, odafenn Szent Péter,

Alant pedig fel kell hagyni minden reménnyel.

S néha e hely a kimenőtétel.

 

Halál épp most tért vissza

A munkaidőből.

Lova, Kétely a pajtában

Az itatóból szürcsöl.

Bízva bíznak a szerencsejátékban.

 

,,Kiket hoztál magaddal?" –

Érdeklődött Háború.

,,Kiket listára szedett az arkangyal.

És a sanda gyanú."

 

,,Veszem észre –

Tette hozzá Háború –,

Habár állok elébe, ha megfizetnek érte.

Egy lányról beszél a nép;

Fiatal és szép.

De ez nekem kevés,

Hogy háborítsam a kedélyt!

Ámbár mondd, mivel

Érdemelte halálát,

S veszette el egy anya

Egyszülött leányát?"

 

,,Meghasadt a szíve

A szerencsétlennek."

Ezen mindannyian

Ízeset nevettek.

 

,,A szegény drága!

Még jó, hogy nem gésa volt,

Hallod-e kislány,

Én lennék, ki bátran koplaltatott

Volna, de nem volt rá ügyfél." –

Így szólott Éhínség,

Ki pénze vesztétől fél.

 

,,Hah! De akad most olyan

Odalenn, ki az örömtől nevetgél." –

Mondta Viszály.

,,Megállj! Hát valóban ennyire nem

Ártatlan?

Verjük le a lakatot a szájáról,

Ha tényleg van!"

 

,,Ne legyél már ilyen erőszakos, Háború.

Középfölde így is csak kietlen ború.

Mit tehetsz ugyan? Kimenőd nincsen.

Ne vágyakozz el. Nincs benne értelem."

 

,,Majd ha kibérlik." –

Mondta a Halál.

Ekkor kél az Utazó

Lába a parkettán, mely laminál.

Táskája nyitott, vulkánba hullt

Belőle sok-sok erény,

Így a fele fogódik

Csak meg a kezében. De szép!

 

,,Látom az asztal zsúfoltan summás.

Megint szeszért gyilkol időt a zsugázás?" –

Az Utazó mondatát

Gonoszan kísérte közönyös kuncogás.

,,Félre a tréfával – folytatta komolyan –

Uraim, ismét számolnunk kell egy

Hatalmas gonddal. –

Csak néztek a lovagok. Rítt az

Érett üzlet. –

Odalent háborognak

A birodalmi kedélyek."

 

Halál haragjában egy zsetont felhajított,

Csuklóból húzta elő a viktoriánus kováspisztolyt.

Ravaszhúzásra is volt egy bő szándék,

Ezért szemezett vele az elülső irányzék.

,,Neked, Utazó, miért higgyek?

Tudod, hogy az álnok tettek

Bemocskolták nevedet!

Hová párolgott el

A vérdíjakhoz szőtt, számtalan ígéret?

Hozz fel mentséget, mielőtt lelőlek!

És örülj, hogy nem a kaszám emeltem meg."

 

,,A munkaadók közül

Én vagyok csak különleges eset.

És a színfalak mögül Ti

Kámfort szereztek;

Könnyen megeshet.

Hanem most, e kérdéses toleranciában

Csak mi vagyunk egymásnak; valljátok be. Bátran!"

 

A létek fosztogatója

Meggyőzötten nyugszik,

A kováspisztoly is

A helyére csúszik.

,,Azt a poggyászt tartsd csukva

Szebb napokon."

,,Amíg nincs új erény,

Ugyan be nem csukom!"

 

,,Ne próbáltasd meg a türelmem, 'Áruló'.

Még meggondolásom előtt, vallj színt!

Mi az a hasznos meló,

Melytől arcod itt, s most visszatekint?"

 

,,Kapd el a lányt, hogy megbocsáss örökre.

Nagy a tét len skalpján. A gyémánt az aszcendense."

 

,,S vajh, miért nem lep meg?

Minden gyémánt csak áldozat.

Zálogházban árválkodni,

S közben bárki ellophat.

Hány ember keze mocskos,

S még kevesebbeké okos.

Kit körbezár egy vitrin,

Az majdan egy csitrin

Díszít ujjperceket,

Megdöfött fülcimpát.

Mondd, hol találom e leányt?"

 

,,Középföldön.

Számára még az ördög is

Láthatatlan. Fentről, s alantról is

Hősöket küldtek,

Hogy eldőljön, mely vérpatakban

Fürödhet meg."

 

,,Hol a lélekmérleg,

Mely ítélkezhetne?"

 

,,Ez egy kétlábú semlegesség.

Ily ítéletnek nincs értelme."

 

Felet szép szóért nem jár.

Garatra csusszan a korsó nektár,

,,Én bennem már nincsen kétely.

Utas, miért kell, hogy utánunk kémlelj?"

 

,,Kontárkodni? Én? Micsoda modor ez?"

 

,,Amiért a véredben más testvériség evez!

Ne hidd, hogy gyanútlan

Egy ártatlan kocsmában

Váratlan belépni

Suttogva partedli

Hiányáról szólni,

Hát majd elmegyünk visszavarrni

A pusztaság tövébe,

Hogy a felem meg nem ette!"

 

Rapszodikus volt Halál,

Nem is lehetett ez másként,

Így adja csak fejét az ember egy imáért;

Fájó sebekkel, Szent Balázs napján,

Koporsót húz magával a szán,

Letelepszik a reverendán,

Ide jut. Ide!

 

Oh, de miért pont ide,

Hisz jobb helye is lehetne.

Oh, Gabriel mit sírsz, jobb te se vagy

A Teremtőtőtől oldalvást.

Ha más humorod nincs, keress mást,

Akit kinevethetsz.

 

,,Úgy látom, az urakra

Már nincs több szükségem" –

Mondta az Utazó hüledezve,

Csendben.

Kilépett hát a küszöbön túlra,

Egy kézben maradt

A fájdalmas tortúra.

 

És a többiek?

Zsugáztak tovább.

,,Kis emberből kis tisztesség

Származik." –

Mondogatták.

 

S odakünn a gyámoltalanság

A Pokol felé haladt.

Az Apokalipszis azonban még elmaradt.

Hanem itt lenn,

Ez a sok idegen,

A végtelen éjszaka.

Egyre borúsabb árny száll

A helyes szempontokra...