Mikor otthagytam újdonsült barátaimat a parkban az jutott eszembe, hogy a műsor előtt mindenképpen beszélek Mariamával, hogy elmondjam, mi történt. Nagyon felidegesített Lili, tudtam, hogy ha ő itt van, akkor hamarosan újra kitervel valamit ellenem. Mindig ez volt, mintha a nyomomban lett volna, folyamatosan problémákat okozott nekem egész életemben. Mindketten ugyanabba az iskolába jártunk, már ott elkezdődött ez az egész. 

A barátnőmre az öltözőben találtam rá, már át is öltözött.

– Mariama! Képzeld el…
– Ajjajj. Mi történt már megint? – vágott közbe.

– Itt van Lili! – mondtam haragosan.

– Lili? Aki olyan sokat ártott neked? Mit keres ő itt? Vendégként érkezett? – csodálkozva nézett, meséltem már neki Liliről, tudta jól, hogy ki ő.

– Mr. Mendelsohn barátnője. Nem lakik a szállodában, szerintem nem is fog. Veszekedtünk, annyi mindent mondott, vágott a fejemhez, alig tudtam védekezni, mindig úgy érzem, hogy hajszál híján legyőz, de aztán valahogy mégsem. Mikor vele beszélek, nem tudok azonnal visszavágni, ő sokkal… magabiztosabb, erősebb. Ő volt az, aki kitalálta számomra azt a buta diétát, a zongorát is ő vitette el, rávette Mr. Mendelsohnt, hogy nem kell komolyzenei koncert, több bevétel származik a hatalmas partykból. Sőt, még azt a pletykát is ő indította el valahogyan, hogy Mr. Mendelsohn barátnője vagyok, azért zongorázhatok, azért kaptam a zongorához kulcsot. Mit szólsz mindehhez? 

– Nem hiszem el! Ez a nő, ez teljesen megőrült. Miért akar mindenáron ártani neked? Mintha ez lenne az életcélja... Hogy talált rád?

– Azt nem tudom. Valahogy idehozta a szimata. Nem tehetek mást, fel kell vennem a kesztyűt, nem hagyhatom annyiban, nem hagyhatom magam…

– Azt mondtad, hogy Mr. Mendelsohn barátnője, ugye? Akkor csak óvatosan! Még a végén kirúgnak innen – csóválta a fejét.

– Nem fognak. Úgy gondolom, hogy Mr. Mendelsohn is tudja jól, hogy nagyon nehéz lenne pótolnia engem hirtelen.

– Az már igaz. Azért jól gondold meg, hogy mit teszel!

– Igen, főleg miattatok.

– Miattunk? Miért?

– Mert ha engem nem tud eltávolítani innen, esetleg megpróbál téged, vagy a többi barátomat. Tudom, hogy téged sem dobnának ki innen könnyen, de elképzelhetőnek tartom, hogy meg fogja keseríteni az életedet azért, hogy nekem ártson.

– Öööö, hát, hallod, ebben van igazság – sikerült jól megijesztenem a barátnőmet, aggódó szemekkel nézett rám – Most viszont, nemsokára kezdünk, készülődj, majd kitalálunk valamit! – mondta határozottan.

– Jól van! Öltözöm, mást úgysem tehetek most, majd megbeszéljük, hogyan tovább – mosolyogtam rá.

– Apropó, mi van Jamessel? – Mariama szeme felcsillant, mikor róla érdeklődött.

– Hááát, tudod… – mosolyogtam – egy almát kaptam vacsorára, kimentem vele a parkba, és ő meglátott, odajött hozzám, nagyon kedves volt, valahogy kicsúszott a számon, hogy mennyire éhes vagyok, és aztán…

– Aztán? Mi történt? – egyre izgatottabb lett, ahogy meséltem neki.

– Hozott nekem enni. Jött vele Steven, Missi és Susan is. Jaj, azt még nem is mondtam, ők is hallották, hogy Lilivel veszekedtem.

– Ééés, mit szóltak hozzá?

– Tulajdonképpen szépen végignézték, ahogyan kiveszekedjük magunkat, majd arról kezdtek faggatni, hogy testvérek vagyunk-e, mert külsőre kicsit hasonlítunk, na meg, a hajamról is kérdeztek…

– Hmmm. Ami Lilit illeti, remélem nem lesz semmi baj… James viszont, úgy látom, nagyon kedvel téged, ha még vacsorát is vitt neked! Hűűűhaaa! Itt valami készül, és ezt most nem Lili kavarja! – huncutul szemekkel figyelte a reakciómat, mit mondok majd erre, de csak Lili miatt aggódtam.

– Nincs elég gondom itt, még a nyakamba szakad Lili is. Most úgy elmennék szabadságra!

– Ki ne találd! Nem futamodhatsz meg! Segítek neked, amiben csak tudok, de nem mehetsz el! – igaza volt, de mégis, legszívesebben menekültem volna most innen, hogy Lili is itt van.

– Tudom, tudom, igazából… úgyse tudnék… – sóhajtottam egyet.

– Készülődj, készülődj most már nincs sok időnk! – sürgetett, a kezembe nyomta a ruháimat, hogy öltözzek már át.

– Jó, jó. Pár perc és kész is vagyok!

Elkezdődött a mulatozás, szépen vezettük a műsort Mariamával.
James és a többiek fentről figyeltek minket. Nem nagyon beszélgetett velük, csak úgy bámult lefelé, felénk, néha egymásra néztünk, rendesen zavarba is jöttem ettől, engem figyelt. Gyorsan teltek az órák, a vendégek lassan fogyni kezdtek a nagyteremből. Örültem, hogy vége ennek az éjszakának is, alig vártam, hogy lefeküdjek aludni. Hulla fáradt voltam, és éhes. Az öltözőben zuhanyoztam, összepakoltam magam után és elindultam a szobám felé. A folyosón összefutottam Jamessel. Az ablak mellett állt, tekintete a messzeségbe révedt. Kezei a zsebében pihentek, nyugodtnak tűnt és talán egy kicsit fáradtnak. Mikor meglátott, elindult felém, én is felé.

– Szia James.

– Szia Diána – mosolygott. – Fáradt vagy? – kérdezte kedvesen.

– Igen, eléggé… – sóhajtottam egyet.

– Elkísérhetlek a szobádig? – megelpődtem ezen a kérdésen, vajon mit akarhat?

Nem tudtam, mit mondjak neki, végül is, mit árthat, legfeljebb beszélgetünk egyet.

– Jól van – mondtam halkan és már indultunk is a szálloda dolgozóinak szállása felé, amely a fő épülettől körülbelül öt perc sétányira volt.

– Hogy vagy? – kérdezte visszafojtott hangon.

– Jól, köszönöm. Na és, te? A fejed? – ránéztem és elmosolyodott.

– Köszönöm, már egyáltalán nem fáj. Tudod, szeretném valahogy megköszönni neked.

– Nem szükséges, szívesen tettem… – ráztam a fejemet.

– Én sem azért… de tényleg, szeretném megköszönni valahogyan – mosolygott kedvesen és teljesen elbűvölt ez a mosolya. Olyan nyugalom áradt most belőle, jólesett vele lenni.

– Ó, már meg is köszönted a vacsorával!

– De hát az, az nem is volt igazán… – hirtelen komoly lett az arca, láttam valamit szeretne kérdezni tőlem.

– Arra gondoltam, nem lenne kedved egy igazi vacsorához? –elhadarta ezt a mondatot, megállt és a szemembe nézett, figyelt.

– Igazihoz?! Ez is eléggé igazinak tűnt… – kuncogtam, de láttam, hogy nagyon komolyan gondolja a kérdést, kissé elszégyelltem magam, hogy tréfát űztem belőle.

– Nem is tudom… nem túl jó ötlet… azt hiszem – lehajtottam a fejemet, nem akartam a szemébe nézni.

– Miért? Nem szeretnéd, vagy… talán… – láttam a csalódottságot az arcán, pedig nem akartam ezt. Nem akartam megbántani. Sok minden eszembe jutott, vajon miért akar elhívni, talán úgy érzi, hogy tartozik nekem?

– Miért szeretnéd? Nem kell megköszönnöd, hogy megmasszíroztalak, tényleg, én nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy tartozol nekem – miközben beszéltem, lehajtotta a fejét és úgy mosolygott, magában, szégyenlősen.

– Nem csak azért, úgy értem, hogy… – láttam rajta, hogy zavarban van. Szerettem volna túllenni már végre ezen, úgyhogy elhatároztam magam.
– Hát, jó. Legyen, de, kiválaszthatom a helyet? – úgy éreztem, hogy igent kell mondanom neki, nem szerettem volna megbántani, annyira aranyos volt. Nem volt jó ötlet a vacsora abból a szempontból, hogy én itt dolgozom, a szálloda alkalmazottja vagyok, féltem, hogy mi fog kisülni ebből, ugyanakkor, magánemberként nagyon tetszett a közeledése, a kedvessége.

– Igen, ha szeretnéd – egymásra mosolyogtunk, láttam a megkönnyebbülést rajta és az örömöt, mert igent mondtam.

– Holnap este? Vagyis… ma…? – mosolygott, bizony, hajnali két óra volt már.

– Jó, rendben – tudtam, hogy nem lenne szabad vele lennem, de nem tehettem róla, jólesett a közelsége. Egy vacsora pedig még nem a világ.
 Lassan odaértünk a szálláshoz, a bejárati ajtónál megálltam.

– Hát, ez az. Itt kaptam egy szobát, mint ahogyan még sokan, akik itt dolgoznak – magyaráztam Jamesnek.

– Itt laksz? Mármint…itt… – James csodálkozva nézett rám, majd az épületre.

– Igen, vagyis, többnyire itt töltöm az éjszakát. Van egy lakásom Budapesten, de sokat dolgozom, sokszor van rám szükség és nagyon jó, hogy nem kell egy órát kocsikáznom hazáig. Egyébként többen laknak itt úgy, hogy nincs házuk, lakásuk, itt laknak gyakorlatilag… és sokan járnak be otthonról is.

– Értem… Bekísérhetlek? – kérdezte kedvesen, meglepődtem azon, hogy be szeretne jönni. A torkomban dobogott a szívem.

– Igen… persze – kinyitotta nekem az ajtót és előre engedett. A folyosó most olyan hosszúnak tűnt, ahogy lassan haladtunk egymás mellett, mintha percek teltek volna el, mire a végére értünk. A legutolsó szoba volt az enyém. Megálltam az ajtóm előtt, és vártam, mi lesz most.

– Hát, itt vagyunk. Ez az én szobám – furcsa érzés volt itt lenni vele, a kulcsomat betettem a zárba és elfordítottam. Visszanéztem Jamesre, aki hatalmas szemekkel pislogott, bájosan, csak állt ott velem szemben, zsebre tett kézzel.

– Akkor, jó éjszakát… Diána – James közelebb jött hozzám, egy lépésnyire sem volt tőlem, a jobb kezét kivette a zsebéből, és a megsimogatta a karomat.

– Jó éjszakát James – álltunk egymás mellett egy percig, egyikünk sem mozdult semerre sem. Végül kinyitottam az ajtót és beléptem a szobámba, majd becsuktam az ajtót.

Kifújtam magam az ajtónak dőlve. Hihetetlen, James Parker elkísért a szobám ajtajáig. A szívem még mindig hevesen kalimpált, egyre jobban megkedveltem őt. Egyrészt jólestek ezek az érzések, amik most a hatalmukba kerítettek, másrészt kicsit féltem. A munkám, az életem, minden megváltozhat, ha… tovább alakul közöttünk ez a dolog.
Olyan izgatott voltam, hogy alig tudtam elaludni. Folyton ő járt az eszemben, a mosolya, a gesztusai, a hangja…

Elhatároztam, hogy reggel hazamegyek, és csak este fogok visszajönni. Már alig vártam, hogy egy kicsit távol legyek a szállodától, néha már tényleg úgy éreztem, mintha hozzánőttem volna, túl sokat dolgoztam.
 

Tíz óra után ébredtem föl, igyekeztem felöltözni és indulni haza, de előtte benéztem Philiphez a konyhára, hogy adjon nekem valamit enni, mert éhen halok. Philip persze a diétámra hivatkozott, én meg megmagyaráztam neki, hogy azt nyugodtan felejtse el, mert egy hatalmas félreértés volt az egész. Így aztán végül engedett és belakmároztam még ott, a konyhán. A bőséges reggeli, vagyis már tízórai után el is indultam a kocsimhoz.

 Pár óra volt csupán, amit otthon töltöttem, de az nagyon jól esett. Úgy éreztem, hogy ott fel tudok töltődni, pihenni, és az a kis idő is nagyon sokat jelentett nekem.

Este aztán visszaindultam, körülbelül hét órára értem a szállodához. Arra gondoltam, hogy beszélek Mariamával, elújságolom neki, hogy James meghívott vacsorázni.

A recepción volt, nagyon fáradtnak tűnt. Elhatároztam, hogy felvidítom őt.