Bármi is történik közöttünk, James és én tökéletes párt alkottunk, lassan kezdtük megismerni a másik gyenge pontjait, és erősségeit, egyre inkább úgy éreztem, hogy mi egymásnak lettünk teremtve. Imádtam, ahogy csókol, mindent el tudtam felejteni mellette, teljesen ki tudott zökkenteni a valóságból, és át tudott vinni egy másmilyen valóságba. Mikor a nyakamhoz ért az ajka, végigfutott az egész testemen valami különös érzés, a csókjától libabőrös lettem. Lassan levetkőztetett, közben én is azon voltam, hogy megszabadítsam a ruháitól. Érezni akartam újra és újra a csókját, közelebb húztam magamhoz, imádtam a hajába túrni, lágyan simogatni a tarkóját. A keze a melleimhez ért, a mellbimbóm megkeményedett, érzékennyé vált, egyre jobban kívántam őt, simogattam a hátát. Jó érzés volt hallani, mikor azt mondta nekem, hogy szeretlek, de érezni őt, ez volt az igazi. Itt nem tudott szerelmet hazudni, minden érintése őszinte volt, ilyenkor átadtuk magunkat egymásnak, megtapasztaltuk az igaz szerelmet. Csókolta a mellemet, majd a hasamat, alig vártam már, hogy bennem legyen, hogy érezhessem megint. Simogatott, és körülöttünk megállt az idő, mintha lebegtem volna vele, újra a számhoz ért a szája, becsuktam a szemem és élveztem a csókja ízét. Nagyon fel tudott izgatni, egyre jobban kívántam már, finoman végigkarmoltam a hátát, tudtam, hogy szereti, élvezi, felsóhajtott, majd a nyakamra lehelt. Bármelyik pillanatban eggyé válhattunk volna már, és abból, ahogy helyezkedett, tudtam, hogy mi fog következni. Vágytam rá, de elhúzódtam. A tekintetemet kereste, valamiféle zavarodottságot láttam a szemében, de a huncut mosolyom elárulta, hogy ez csak játék. Felültem az ágyon és belékapaszkodtam, csókolni akartam még és simogatni, majd a hátára feküdt óvatosan. Hozzá bújtam, a testünk szinte egybeolvadt, boldog voltam mellette. A combomat simogatta, majd végighúzta a kezét a gerincemen, fel egészen a tarkómig, beleborzongtam az érintésébe. Nem bírtam tovább, vártam, hogy végre belém helyezze a kemény hímvesszőjét, de csak csókolt, simogatott tovább. A szemébe néztem, mire ő elmosolyodott. Kölcsön kenyér visszajár! Élveztem ezt a játékot közöttünk, várni és várni egészen addig, míg már nem lehet és még akkor is. Fölém hajolt újra, végre teljesen eggyé váltunk, a testünk ritmikusan mozgott, összefonódtunk. Már nem létezett ő és én, csak mi voltunk, egy test, közös lélek, egyszerre vettünk levegőt is. Éreztem, ahogy megfeszül a teste, tudtam, hogy már közel jár, én is hasonlóképp. Várt és figyelt, becsukott szemmel is tudtam, hogy néz, és élvezi, hogy élvezem vele ezeket a csodálatos pillanatokat. Nem akartam, hogy vége legyen, másik pózt választottunk és folytattuk tovább, máshogyan. Oldalt feküdtünk, a hátam mögött volt, közben simogatni tudta a mellemet én pedig hátranyúltam, hogy elérjem a tarkóját.
Ezek a percek kötöttek össze minket igazán. Szinte egyszerre élveztünk el, az orgazmus után is ugyanúgy maradtunk még jó ideig.
Úgy éreztem, hogy egyre jobban és jobban szeretem Jamest. Valahogy nem tudott kihűlni a szerelmünk, folyton meg tudott újulni és kiteljesedni. Boldog voltam attól, hogy ő boldog, és mellette az voltam én is, örökké vele akartam lenni, ameddig csak földi létünk engedi.

Másnap reggel együtt mentünk vissza a szállodába, ebédre értünk oda. Már mindenki az étteremben volt, mikor megláttak minket együtt, mosolyogni kezdtek.

– Kibékültetek? – kérdezte Missi a tőle megszokott lelkesedéssel.

– Igen – csak ennyit mondtam neki és leültünk a nagy asztalhoz mi is.

– A lakásodban voltatok? – láttam Missin, hogy nagyon-nagyon kíváncsi, minden részlet érdekelte volna őt.

– Igen, ott voltunk – mosolyogtam, Jamesre néztem, mosolygott rám is, a többiekre is.

– Mi történt? – Missi észrevette James huncut mosolyát.

– Diána lakása… igazán lenyűgöző – mondta halkan James.

– Csak a lakása érdekelt, James? – kuncogott Steven.

– Tényleg különleges – bólogatott.

– Komolyan? – kérdezte Susan és közben rám nézett, szégyenlősen sütöttem le a szemeimet.

– Igen… varázslatos – James még mindig mosolygott.

Láttam, hogy mindenkinek beindult a fantáziája.

Délután elmentünk vásárolni. Susannal alig bírtuk Missit követni, ő annyira energikus volt és vidám, olyan lelkes, boldog voltam, hogy megismerhettem őt, és persze Susant is. Ő elég sokat telefonált vásárlás közben, a vőlegényével beszélt, nemsokára hazamegy hozzá, láttam, mennyire örült ennek. Belegondoltam, milyen rossz lehet nekik, Susan eljött ide, a vőlegénye pedig ott maradt Amerikában, és három hónapon át csak telefonon, Interneten tartották a kapcsolatot és csak webkamerán keresztül látták egymást. Vajon ez az én sorsom is? James majd elmegy hosszú hónapokra forgatni, és mi is ugyanígy leszünk, mint ők? Reméltem, hogy nem így lesz, hogy mi majd valamit kitalálunk, hogy ne kelljen hónapokra távol lennünk egymástól. Biztos nem bírnám ki, egyre jobban szeretem őt, ahogy egyre jobban megismertem. Rengeteg holmit vásároltunk össze, vagyis, inkább csak Missi. Már sötét volt, mire visszaértünk a szállodába, James és Steven a recepciónál vártak ránk, köszöntünk egymásnak. Azon gondolkodtam most is, mint délután, hogy mi lesz velünk, ha elmegyünk innen. James már rég intézte azt, hogy elutazhassak vele, s bizony napról napra közelebb kerültünk ehhez a pillanathoz. Nagyon izgultam, nem tudtam, hogy mire számítsak, milyen lesz ott vele, egyáltalán, mihez fogok ott kezdeni. Elköszöntünk Missitől és Steventől, majd elindultunk James szobája felé. Mikor felértünk, leültem a kanapéra, hogy kifújjam magam az estig tartó vásárolgatás után. James odaült mellém, felém fordulva. Kényelmesen hátradőltem a kanapén és becsuktam a szemem, most kezdtem érezni, hogy valójában mennyire elfáradtam. James megfogta a kezemet, felé fordítottam a fejem és kinyitottam a szemem. Kedvesen mosolygott, majd megkérdezte:

– Nagyon elfáradtál?

– Most kezdem érezni… de nem vészes – nevettem rá.

– Jól érezted magad velük?

– Igen, nagyon jó volt, bár, Missit alig bírtuk követni, annyira lelkesen vásárolgatott… Susan pedig, ő sokat beszélgetett telefonon, hol a barátjával, hol a szüleivel… – elhalkuló hangon mondtam, amit mondtam, ismét eszembe jutott, hogy esetleg ez lesz a mi sorsunk is.

– Mi sosem leszünk ilyen sokat távol egymástól… – mintha olvasott volna a gondolataimban, pont ezekre a szavakra volt szükségem ahhoz, hogy egy kicsit megnyugodjak.

– És, ha valamilyen olyan munkád lesz, ami…

– Akkor, majd magammal viszlek… Mit szólsz hozzá? – láttam, hogy ezt tényleg komolyan gondolja, mosolygott rám, nagyon jó volt, hogy erről beszélünk.

– Tényleg?

– Hát, persze… - megsimogatta az arcomat, majd végig a karomat és ismét megfogta a kezemet.

– Nem kell félned, vigyázni fogok rád, megígérem neked Diána! – közel hajolt hozzám és megcsókolt.

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, forgolódtam, nyomott az ágy, pedig ugyanaz az ágy volt, mint eddig, valahogy mégis másmilyen. Hajnalban már nem bírtam tovább ott feküdni, kimentem jógázni a parkba. James mélyen aludt és még akkor is aludt, mikor visszajöttem, legalább ő ki tudja pihenni magát. Zuhanyoztam, majd visszafeküdtem mellé. Hihetetlen, ami ezen a nyáron történt, három hónap alatt teljesen megváltozott az életem, elvesztettem a nagymamámat is, az utolsó gyökeret, ami ehhez a kontinenshez láncolhatott volna. Most pedig pont erre készülök, elutazni egy másik világba valakivel, akit még csak három hónapja ismerek, bár, ha jobban belegondolunk csak két hónapja, mégis olyan biztos vagyok benne és a szerelmünkben, mint még soha semmiben. Néztem őt, ahogyan alszik és boldog voltam, úgy éreztem, hogy teljes vele az életem.