Amatőr Írók Klubja

A táncpartnerem, Mollika imént tekert el biciklijén. Pepe és Dzseni a sértődött ifi házas szerepet játszották. Játékosan mindketten reménytelennek tartottuk a lányt. Gyorsan elmúlt, s csak a november korai sötétje maradt.

A könyvtárnál kóbormacska kapirgált. Meghökkent, de történetesen a cipőim érezték ezt jobban; azokat fixírozta.

– Velem jössz? – kérdeztem. Az apró társam botorkált, egy pontot keresett az utcán, ahová nyugodtan nézhet. Előrement a fűvetésbe. Meglefetyelt egyetlen fűszálat, aztán visszajött a balomra. Hatalmas önárnyék önkényeskedett rajta keresztül, de azért feltűnt, hogy az iskola új boltozata imponál neki.

– Ahhoz képest, hogy alig ismerjük egymást, egész jól haladunk. – mondtam, mihelyt felvetődött, mennyit is tettünk meg hazafelé.

De a fal vonzó volt. Megállt, és leült hozzá, és megkövült.

– Csak elakadtál? – kérdeztem. Végig ott erőlködött a nyelvemen a cinizmus – de mit jelent egy nyelv? Egy nyelvel csak ízlelni lehet.

Lehajoltam, a szemébe néztem; örökké molett pupillával, zavartan fürkészett; nem építettek neki pilácsot. Vakságot keresett a világtalanságban.

Nagy szó ám ez egy ősemlősre.

Címkék: egyperces groteszk zádori bence

Kapcsolódó hírek:

Atombomba Bébi

Nyár a koponyán

Az átváltozás krémje

Átmeneti gyász (Játékra fel!)

Kommentáld!

Hozzászólások

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Én is kaptam mindenfélét a jelenlegi regényem kapcsán, leginkább megnemértést. De ettől még nem adom lejjebb a szintet. Nem fogok unalmas valóságos, hogy is mondják, zsé kategóriás haknikkal fárasztani senkit. Amit a szomszédban láthatok, amivel a tévében a híradóban szembe köpnek, miért olvassam még azt is? A tiéd más. Egyszerűen nem értettem a mozgatórugóid. A választ megkaptam most, megint begubóznál. Ne sokáig, hogy aztán újra olvashassak tőled!

Válasz

Zádori Bence üzente 10 éve

Változásokon megyek keresztül, amit magam sem tudok elmagyarázni. Ez az eset az utcán történt meg velem, így talán a vártál impresszionistább lett. Próbáltam tartalmat belevinni, de manapság egyszerűen jól esik ilyenekről írni. Rég volt már egyébként, hogy regényt olvastam, ez lehet baj. Közben az élet is folyik, sokmindenen megyek keresztül, amit én sem értek. Elég rosszul esett, amit mondtál, Eloise, mert lehet, hogy más kifejezéseket használok, de manapság, valahogy, erre telik. Ne félj, nincs sok ilyen írásom, ezen kívül még egy hasonló van. Nekem is furcsa és megmagyarázhatatlan, hogy mondhatni egyik pillanatról a másikra a régi szenvedélyeim elmúltak. Ezért nem láttad még többek között az Idegenek éjszakája hatodik énekét sem. Most valahogy ez fog meg, mert valamiért elkezdtem a nyitott világban járni és tényleg abban a groteszkre lelni, elkezdtem mást és kevesebbet álmodni. Most egyelőre kimerültek az ihletforrásaim, drága Eloise. Igyekszem visszaszerezni, de nem merek ígérgetni.

Előzmény

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Hát... ez eddig amit tőled olvastam, azok közül az, ami a legkevésbé tetszett. Haragszom is, mert nem értem, hogy aki tehetséges és tud írni, az miért pazarolja ilyenekre a tehetségét? Ritkán mondom el egy az egyben a véleményem, mert nem tisztem senkit bírálni, sértegetni, netán félrevezetni, de Bence, mi ez? Olyan, mintha fricskáznád magát az írást. Ne tedd, inkább mutasd meg nekünk azt az oldalad, amikor nem a dühöd, a véleményed, a pillanatnyi hangulatod vagy érzelmi állapotod befolyásol, hanem az alkotás vágya. Nálad nem elég, hogy írsz, nálad keresem a tartalmat is! Ne feledd, a Diplomamunka című írásodhoz mérlek, mert az szenzációs volt!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben