5.fejezet

                                         Afrika

A vizsgák teljesítése után,megkezdődtek a felvételek,hogy kit milyen, külszolgálati  feladatra küldenek. Az épület bejáratával szemben a folyóson lévő nagy fali újságra tették a már elbírálást nyert katonák nevét, a szolgálat teljesítés  helyét, és az indulás időpontját. Mindenki izgatottan nézte a napról napra frissülő táblázatot. Amíg az elbírálást várták addig segédkeztek a század mindennapi munkájában. És persze délután és hétvégén,ha nem voltak szolgálatban,szabad kijárásuk volt a laktanyából. Gébriel amint megtehette,sietősen elhagyta a laktanyát. Első útja a legközelebbi újság árushoz vezetett,ahol telefon kártyát vásárolt. Majd keresett egy telefon működő fülkét. Ami nem  volt egyszerű,hiszen elég elhanyagolt,züllött környék volt. Végre talált egyet ami elfogadta a kártyát,és a zsebében lévő kép hátuljáról, bepötyögte Julie telefon számát. Izgalmában hallotta a saját szívdobogását amíg kicsöngött a telefon. Végre fel vette  Julie. Remegő hanggal szólta kagylóba:

- Szia Julie,én vagyok az Gébriel.

- Szia. - Mondta érezve a hangján az örömöt,és a nem kis meglepetést.

- Merre jártál idáig? Azért telefonálhattál volna már.

És megkezdődött Gébriel bocsánat kérő magyarázkodása,hogy most engedték ki, bentről meg nem engedték hogy külső vonalat hívjon. Hosszasan beszélgettek  hogy mi történt utolsó találkozásuk óta, és hogy még most fog nem sokára eldőlni hogy Gébrielt hova küldik Szolgálatra. Julie elmesélte,Hogy  Mary már egyszer  Hanry után ment, Mikor Hanry hosszú hétvégés el távot  kapott,És hogy ő ezt mennyire hiányolta,elvárta volna Gébrieltől is. Persze Gébriel tiszta szívből sajnálta de még csak meg sem ígérhette hogy mostanában találkoznak,hiszen nem sokára külföldre kerül,még csak nem is sejtve hogy mikor tér vissza. De megígérte hogy  amint lehetősége lesz keresni fogja Juliét. Megértette a helyzetet Julie,és szomorúan kérdezte hogy mikor lesz ennek vége,és hogy mikor élhetnek olyan életet mint más,átlagos szerelmesek. Gébriel sajnos nem tudott érdemleges választ adni,így búcsúztak el egymástól,igen szomorúan. Megpróbálta még felhívni Suzant is,de a telefon számát egy papírra írta,de azt meg nem vette ki a pénztárcájából,amit viszont már az elején elzártak. Próbálta emlékezetből  beütni a számot, sikertelenül. Így hát igen szomorúan,beült egy közeli kocsmába,megivott pár sört,és vissza ment a laktanyába. Rá két nappal Gébriel neve is felkerült a fali újságra. Nem értette pontosan, hogy mi is lesz az ő feladata,így felment a parancsnokhoz megkérdezni azt:

- Százados úr kérem szakítana rám egy percet? - Kérdezte

- Persze fiam bármikor.

- Nem értem hogy mit is fogok én csinálni ott,Afrikában.

- Hát amit kiírtunk,egy folyami kis hadi hajón lesz gépész.

- De hisz én szinte semmit sem tudok a hajó motorokról.

- Ugyan kérem ne szerénykedjen,a szerelő műhelyben igen ügyesen segédkezett a motorok  javításában. A kiképzők egyhangúlag önt ajánlották erre a feladatra,az értékelő megbeszélésen.  Az előző gépészük sajnos elhalálozott,nekem meg valakit oda kell küldenem önök közül. Értékelve a vizsga eredményeket,a feltűnően nagy érdeklődését a gépek iránt,magát választottam. Nagyon ritkán kérnek ilyen helyekre embert,főleg a frissen végzők közül,úgyhogy akár megtisztelve is érezheti magát.

- Köszönöm uram. De megtudhatnám,hogy mi okozta a kedves elődöm halálát?

- Természetesen. Hivatalosan a kabinjában találták meg,szívroham végzett vele.

- És nem hivatalosan? - kérdezte  kíváncsian Gébriel.

- Hát - vakarta meg a fejét a százados - egy kuplerájban találtak rá,egy öröm lány ágyában,rengeteg alkohollal a vérében.  A  mi tanítványunk volt,még tizenkét éve. Nagyon ügyes,és jó képességekkel rendelkezett,bár itt sem vetette meg az élet örömeit. Kérem ne aggódjék emiatt,a hajó kapitányával együtt szolgáltam nyolc évet a Jeanne D' arc anyahajón,biztosíthatom hogy a lehető legjobb kezekbe kerül majd. És most ha megbocsájt,szeretném folytatni az elbírálásokat.

- természetesen,és bocsássa meg hogy feltartottam.

- Nem tesz semmit. - mondta a tiszt, és Gébrielt kikísérve becsukta az iroda ajtót.

Hát ez nagyszerű - gondolta magában Gébriel - egy hét múlva egy öreg alkoholista nő hajhász nyomdokaiba léphetek. Kissé idegesen ment fel a szobájába,hogy nyugodtan át gondolja a dolgokat. Egy órája hogy elmélkedett,amikor egyszer csak felcsörrent a telefon. Az egyik kiképzője volt,le hívatta a kijárati ajtóhoz. Mire leért már ott várta,majd egy kint parkoló katonai dzsipbe ültek,és elindultak a raktár épületek felé. Először a fegyver raktárhoz mentek. Gébriel felvett egy gépfegyvert tíz tárral,a fegyver elejére szerelhető bajonettet, tártáskát, tőrt,és néhány gránátot. Na persze még adtak neki pár kiegészítőt,fegyver olajat,fegyvertisztító készletet,meg egy pár apróbb dolgot. Majd az egy kupacba gyűjtött holmik mellé, egy nagy fekete felülről felnyitható ládát raktak. A láda belseje úgy volt kialakítva,hogy mindennek meg volt a helye. Gébriel szépen sorba mindent belepakolt, mire végzett megcsinálták a láda tartalmáról a lepecsételt leltár listát,amit aláírattak vele,majd egy példányt a ládába tettek és lecsukták a ládát. Végül egy lakatot nyomtak rá,és  leplombázták,majd egy címkét nyomtak rá. A címkén ez ált:  Egyiptom,kairói kikötő,végzet mosolya őr hajó. A ládát átveszi: Jean Pierre hajó kapitány.  A csomag elsőbbséget élvez!!!

- Végzet mosolya , na ez aztán igazán biztató. - gondolta magában Gébriel.

Itt végezve, átmentek még a ruha raktárba, a kiegészítő eszközök raktárába,majd vissza mentek a század  épületéhez. Gébriel szobájába vitte a  újonnan felvett holmikat, és elkezdte rendszerezni azokat.   Az utazó táskába, amit szintén most kapott,elkezdte behajtogatni a terep öltönyöket,szerelő ruhákat,pólókat,fehér neműket, zoknikat. Majd még a tisztálkodási eszközöket tett be, és lecipzárazta a táskát, ami már igen csak feszülésig volt meg pakolva. Végül a csomagot betolta az ágya alá,ami éppen csak befért,majd lement a szerelő műhelybe hátha tud segíteni valamit. Meg aztán ha már kinevezték "hajó gépésznek",Így még több információt akart gyűjteni a belső égésű motorokról. Lent a műhelyben az öreg szerelők megtudván hogy hova megy,inkább a sok év alatt megszerzett tapasztalataikat osztották meg Gébriellel,aki rájött hogy azok alkalmazásával,lényegesen leegyszerűsödnek az eddig tanultak. A nap hátra levő részét itt töltötte,még vacsorázni sem ment el. Már sötétedett mikor a század épületébe lépett, igen olajos szerelő ruhában. Fáradtan de jó kedvűen ért fel a szobájába,a ruhájától meg szabadulva,elment le fürödni,majd a piszkos ruhájával  lesétált az alagsorba,és kimosta, és a szárító gépben megszárította. Végül újra a szobájába sietett, és aludni tért. Másnap reggel már hatóra körül csörgött a telefon és a százados magához rendelte. Oda érve a tiszt átadta neki a repülő jegyét és a beutazási vízumát Afrikába,és közölte vele hogy pontban délután egy órára iderendelt egy kocsit,ami kiviszi a reptérre. Majd a század orvoshoz kellett mennie, ahol meg kapta a kötelező védő oltásokat. Végül vissza tért a szobájába,ahol átnézte az összekészített holmiját és hosszasan gondolkozott,hogy bepakolt e mindent. Újra elő vette a kimenő ruháját, át nézte nem e foltos, piszkos, majd magára öltötte. Egy kicsit úgy érezte magát,mint amikor elindult otthonról. Jól tudta életének egy szakaszát ismét le kell zárnia,hogy elinduljon az ismeretlenbe, ahol nem tudja  mi vár rá,vagy egyáltalán mire számítson. Gyorsan telt az idő,délben még elment ebédelni.  Vissza térve elbúcsúzott a századosától, a kiképzőktől,majd lement a szerelő műhelybe elbúcsúzni,ahol nagy meghatottságára kapott egy üveg  nyolcvan négyes évjáratú vörös bort. Az egyik öreg szerelő vette még amikor fiatalon jelentkezett a légióba. Elmesélte hogy ejtő ernyősként kezdett, és az első kiküldetésre tartogatta ezt a bort. De nagy sajnálatára a kiküldetés indulása előtt négy nappal, mikor már az utolsókat ugrották,egy igen csúnya balestet szenvedett,ami miatt még a légi deszantosokat is ott kellett hagynia, és ide,szerelőnek rakták át. Sok sikert kívántak Gébrielnek,akinek a meghatódottságtól még a könnye is eleredt. Igencsak sietnie kellett mert mire visszament a századhoz, a kocsi sofőrje már türelmetlenül nyomkodta a dudát. Felszaladt a csomagjáért,megnézte hogy le van e zárva az ágy melletti szekrénye, és le sietett a már igen ideges sofőrhöz,majd  gyorsan elhajtottak a reptérre.  Meg érkezve a repülő térre Gébriel kiszállt az autóból, és megához vette csomagját. A sofőr vissza se nézve,köszönés nélkül elrobogott. Még sosem utazott repülőn Gébriel,ezért igen izgatottan lépet be a terminálba. Ott az információhoz sietett, és meg kérdezte hogy melyik kifutóról indul a gépe. Szaladnia kellett, mert már javában tartott a beszállás mire oda ért. Leadta a jegyét,és eléggé meglepte mikor közölték vele hogy az az első osztályra szól. Meglátták a katonai vízumát, soron kívül engedték, még a táskáját sem vizsgálták át. A gépre fel érve kikereste a székének a számát,majd helyet foglalt. A nagy sietségre,és izgalomra való tekintettel,megállította az arra járó stewardesst,és kért egy deci konyakot és egy kis üveges kólát. Körül belül tíz perc várakozás után elindult a gép,és apróbb rázkódásokkal a levegőbe emelkedett. Minden csendes ,nyugodt volt az úton. Egy jó másfél órás repülés után, a stewardess körbe járt hogy mindenki kösse be az övét mert leszállás következik. Rendben megérkeztek a reptérre,ahol újra átnézték a papírjaikat,Gébrielt itt is soron kívül átengedték a poggyász ellenőrzésen.  Egy reptéri alkalmazott szólította  le Gébrielt hogy tudnak az érkezéséről,és megkérte hogy kövesse. Egy katonai dzsiphez vezette,amiből kiszállt az egyenruhás sofőr,bemutatkozott,és készségesen segített berakni a csomagot a az autóba. Elindultak a kikötő felé,és közben a sofőr,meg tudván hogy először jár Kairóban Gébriel,hosszasan magyarázta hogy mi merre van, és hogy hol miért legyen óvatos. Megérkezve a kikötőbe,egész egy eldugott sarkáig hajtottak, ami körbe volt kerítve katonák őrizték,és a  kapu fölött magasan lobogott a Francia zászló. A kapunál  apapírok le ellenőrzése után tovább engedték az autót. A kikötőben négy igen jól felszerelt hadi hajó állt. Gébrielt annyira lekötötte,hogy vajon melyik lesz az új otthona,hogy észre sem vette hogy a dzsip megállt. A sofőr hangjára lett figyelmes:

 - Megérkeztünk.  - Mondta miközben kivette a kocsiból a csomagokat.

- Melyik lesz az én hajóm,A végzet mosolya? - Kérdezte  Gébriel kissé megszeppenve.

- Ott az az utolsó. - Mutatta a sofőr

Egy egész jó állapotban lévő hajó volt,a négy közül a legnagyobb.  Oda érve egy vékony bejáró vezetett a    fedélzetre,amelyen egy közép magas,köpcös katona éppen a kötélzet feltekerésével volt elfoglalva. Gébriel kissé megszeppenve lépett a hajóra,és meg szólította a katonát:

- Gébriel tizedes hajógépész szolgálatra jelentkezem. - Mondta félhangosan.

A katona felé fordult,bőre cserzett volt az afrikai naptól szemei beesettek,szájából egy vékony szárú pipa lógott.

- Hát megérkezett, már nagyon vártuk. Tudja Paul Őrmester halála óta eléggé hiányzik már egy jó gépész. De hagyjuk ezt a magázódást,gyere fiam bemutatlak a többieknek.

Füttyentett egy hangosat,mire még két,közép korú,cserzett bőrű katona került a hajó belsejéből.

- Hé srácok, meg érkezett az új gépész, gyertek ide mutatkozzatok be neki. - Közben begyújtotta a vékony szárú pipáját.

- Jó magam Jean Pierre százados vagyok,a hajó kapitánya. Olvastam az előre küldött minősítésedet,azt hiszem remek kis csapatot fogunk így négyen alkotni. Ő itt Armand,a kormányos,és hű másod tisztem. Ő pedig Berger,de mi csak patkánynak hívjuk,fedélzet mester,és első rangú hajó szakács. Az újdon sült gépészünk pedig Gébriel. Patkány,kérlek mutasd meg neki a kabinját. - Majd Gébrielhez fordult:

- Ha végeztél a berendezkedéssel,kérlek átöltözve keress meg. Elég beteges hangja van a motornak,meg aztán üzem anyagot kell fel vételiznünk, mert holnap nagy útra megyünk. Egy folyó párti kis faluban már várnak minket, enszes élelmiszer és gyógyszer segély csomagot kell le szállítanunk.

Patkány levezette Gébrielt a kabinjához,majd magára hagyta. Meglepődve tapasztalta hogy a fekete ládája már ott volt a kabinban sértetlenül,úgy ahogy MARSEILLE BEN össze készítette. Egy dohos szagú,igen kicsi kabin volt, elég szerényesen bebútorozva. Szemet szúrt Gébrielnek, hogy az éjjeli szekrényre ki volt készítve Három üveg konyak,egy  a kapitányéhoz hasonló pipa,egy csomag dohány,és egy benzines öngyújtó,a hozzá tartozó töltő benzinnel, kettő tűzkővel. - Gondolom nekem készíthették ki. - Gondolta magában,és az egyik üveget felnyitotta, öntött magának egy olyan decinyi konyakot,a nem túl tiszta pohárba. Lehúzta majd elpakolta holmiját,és meg próbált valamennyire otthonosan berendezkedni. Végül átöltözött,majd felment megkeresni a kapitányt. A fedélzetre érve Jan Pierre éppen segély csomagok berakodásával volt elfoglalva. A part menti darut navigálta miközben nagyokat káromkodott:

- Nem tudsz vigyázni te száraz földi kutya,hát elsüllyeszted a hajómat,még mielőtt elindulnánk.

Gébriel most vette igazán szemügyre a hajót,hátsó része volt a rakodó tér,ahová a daru beemelte a két nagy faládát. Ezt követte egy zárt kormány állás,melynek tetején egy teljes körben elforgatható hevederes géppuska díszelgett. A kormány állás alatt egy kisebb lövegnek a szintén elforgatható csöve volt látható. Majd kicsit előrébb a fedélzet két szélén egy egy gránát vető volt,mellettük egy egy  láda gránáttal.

- Igen komoly tűzerőre képes. - Gondolta magában,sejtvén hogy nem lehet túl barátságos a folyó menti vidék. Látván hogy a kapitány végzett,oda lépett hozzá:

- Kapitány úr készen vagyok. - Mondta

- Szólíts csak  Pierrenek,itt nincs szükség a felesleges alakiaskodásra. Gyere menjünk le nézzük a motort,aztán meg szivattyúzunk át gázolajat.

Gébriel nem kis meglepésére tapasztalta,hogy milyen tiszta és rendezett a gépház. Beindították a motort,ami igen betegesen pöfékelt. Jól jött Gébrielnek az öreg szerelők rutinos tanácsadása. Egy jó húsz perc alatt,az adagolón állítva,egész kellemes doromboló hangot csalt ki a motorból,a kapitány nem kis meglepetésére. Majd  a partról behúzták az olaj tömlőt,és csatlakoztatták a szivattyúhoz:

- Szívass át tizenegyezer liter olajat,de a könyvbe ne írj csak tíz ezret. Majd én felviszem és alá íratom velük. - Mondta Pierre mosolyogva.

Így is lett. Igen csak rájuk sötétedet mire végeztek. Bementek a konyhába,ahol patkány egészen finom vacsorát készített. Az evés után előkerült egy pár üveg konyak,ami iszogatása közben egész vidám beszélgetés alakult ki. Gébrielnek feltűnt,hogy senki sem beszél a múltjáról,és őt sem kérdezgette senki ezzel kapcsolatban. Már igen csak éjfél fele járt mikor nyugovóra tértek,felkészülvén a reggeli indulásra.

Reggel hét óra körül járt már,mire meg reggeliztek. Meg beszélték az úttal kapcsolatos teendőiket,majd Pierre felment a kikötő parancsnokságra,aláíratta a z induláshoz szükséges papírokat. Fél kilenc volt mire vissza ért,és végre elindulhattak. Gébriel a gépházat rendbe tette,majd felment a kormány állásba a különböző műszereket tanulmányozni.  Onnan lehetett kezelni a löveget is,két joystick kall  lehetett irányítani,egy monitoron pedig jól látható volt a meg célzott terület. Délben amíg a többiek elmentek ebédelni, már egyedül vezette a hajót. Majd az étkezés végeztével Armand ment leváltani Gébrielt,hogy elmehessen enni. Az ebéd végeztével rá nézett a gépházra,mivel mindent rendben talált,patkánynak segédkezett a fedélzeti teendőkben. Itt volt alkalma komolyabban szemügyre venni a körülöttük lévő csodálatos tájat. Sivatagos,homok dűnés part szegélyezte a folyót,ahol csak egy egy teve karaván vánszorgása, vagy autók pora volt látható. Később szavannás zöld füves területhez értek,ahol elefántok, zsiráfok,zebrák,antilopok sokassága legelészett,ténfergett a folyó partjánál. Néha a hajóhoz alig pár méterre bukkantak fel ejtőző vízilovak. Gébriel ugyan tévében már látott ilyet,de álmában sem gondolta volna,hogy élőben ennyire gyönyörű,döbbenetes élmény. Már a horizonton volt nap,mikor végeztek patkánnyal a fedélzet feltakarításán. Rá nézett a gépházra,mikor Armand megjelent hogy mindenki menjen a kormány állásba. Pierre kezdet meg  az éjszakai beosztásról az eligazítást:

- Nos fiúk,a rakományt amit viszünk,a faluban már nagyon várják. Így hát éjjel is mennünk kell. Hajnal egyig Gébriel  lesz Armanddal ügyeletben,egytől hatig én patkánnyal. Azért leszünk párba beosztva,mert nem sokára igen kietlen,vad vidékre érünk.   A  Part menti falvakban az emberek igen szegényesen élnek,előszeretettel  megtámadják,kirabolják a gyanútlan hajókat. Úgy hogy mind a hajó,mind pedig a saját testi épségünk érdekében,megkérek mindenkit hogy fokozottan figyeljenek,sötétben pásztázzák a vizet a reflektorokkal. Ha bármi gyanúsat észleltek, azonnal megnyomni ezt a gombot itt,ami hatására a kabinokban hang riasztást csinál, ezzel jelezve a lent alvóknak hogy baj van. Ezt jobban neked mondom Gébriel fiam,mert a többiek már úgyis ismerik a dörgést. Pihenő időben mindenki mielőtt lefekszik,tárazza be a gép fegyverét,és könnyen elérhető helyre rakja. Az ördög nem alszik,sose tudni mikor kell. Most patkány le megy  összehoz némi vacsorát,eszünk,majd megkezdjük az éjszakai műszakot. Minden érthető volt?

 - Igen. - Válaszolták egyhangúlag.

Egy óra alatt lezajlott a vacsorázás,Pierre és patkány el vonult pihenni. A másik páros megkezdte a szolgálatot. Gébriel még leszaladt a pipájáért, meg a dohányért. Megtömte a pipát, és meg gyújtotta,miközben Armanddal kémlelték a vizet,és figyelték a műszereket. Óránként hol Armand,hol Gébriel lement,átnézte a fedélzetet, hogy minden rendben van e. Figyelés közben beszélgettek erről az egész hajós életről,Afrikáról,az afrikai emberek helyzetéről,és az egész kontinens sorsáról. Rendben eltelt a szolgálati idő. Hajnal egy előtt pár perccel érkezett a másik páros,kezükben bögrével,amelyben kávé gőzölgött. Gébriel és Armand elvonultak pihenni,lefekvés előtt Gébriel betárazta fegyverét,a vékony falon keresztül hallatszódott,hogy  Armand is hasonlóan cselekszik. Be állította a kabinban lévő ütött kopott vekkert ébresztőre,majd nyugovóra tért. Reggel fél hatkor az óra Molotov berregésére ébredt,kellett vagy két perc hogy magához térjen. Elment meg tisztálkodott,megborotválkozott,fogat mosott,majd rendesen felöltözött. Szinte egyszerre mentek fel a fedélzetre Armanddal,ahol patkány már a kész reggelivel várta őket. Így teltek a mindennapok a végzet mosolyán,különösebb problémák nélkül. Már a z ötödik napja mentek,és még fél úton is alig jártak a meg célzott falutól. Reggel félkilenc fele járhatott, mikor Gébriel a fedélzet takarítása közben,arra lett figyelmes,hogy a közeli part menti faluból,két ütött kopott,össze eszkábált hajó indul indult meg feléjük. Szinte azonnal hangos fütty szó hallatszott a levegőben. Gébriel felnézett a kormány állásra, Pierre intett neki menjen fel azonnal. Gébriel azonnal felszaladt,mire oda ért már mindenki ott volt. Pierre kezdte megy gyors tempóban osztani a parancsokat:

- Gébriel, te itt maradsz a kormány állásban és a hajót meg a löveget kezeled,patkány,Armand,fogjátok a gépfegyvereiteket,és menjetek a gránát vetőkhöz,legyetek startra készek. Én felmegyek a hevederes géppuskához. Én tárgyalok velük,addig nem lőtök amíg én nem lövök. Gébriel a löveggel,Armand,patkány ti pedig a gránát vetőkkel szórjátok a falut. Én intézem a két hajót. Megértve?

- Igen- Válaszolták határozottan egy hangúlag.

- Rendben,munkára.

És mindenki felvette a megbeszélt pozícióját. Közben a két hajó elérte a végzet mosolyát,az egyik pontosan elé keresztbe fordult,még a másik jobbról megközelítette a hadi hajót,amin egy szakállas,igen ápolatlan,pufók európai férfi állt,és meg kezdte mondandóját,fentre Pierre felé:

- Isten hozott szerény kis falunknál,tudod a falu területe a folyó itteni területére is kinyúlik. Márpedig ha bárki is a falu terültére lép,vagy át akar haladni azon,annak vámot kell fizetnie. De azt hiszem ezt te is tudod hogy így van rendjén. Úgy hogy arra kell kérjelek,hogy a közös barátságunk érdekében,engedj fel a fedélzetre,hogy megbeszélhessük,hogy miből és mennyi vámot szolgáltatsz szegény kis falum részére.

- Nincs alku,nincs vám. Kotródj az utamból,ne keresd magadnak a bajt. - Válaszolta Pierre nem kis feszültséggel a hangjában.

- Le kell hogy beszéljelek az efféle mogorva viselkedésről,hiszen a két hajó, - amin már igen sok gépfegyveres ember állt. - meg a faluból rád leselkedő tűz erővel szemben nem volna bölcs dolog szembe szállni. - Mondta a szakállas,csendesen,szerényen,mosolygós ábrázattal.

- Hogy mersz fenyegetőzni te kivert kutya. Hát mindjárt felterjesztelek egy nagy pofonra,aztán több füled lesz mint fogad. - Üvöltötte Pierre,és szinte vele egyszerre üvöltött fel kezében a géppuska is,ami fűrészként vágta ketté az össze tákolt vízi járműveket.

A többiek szinte vezényszóra kezdték el gránát vetőzni és ágyúzni a falut. Két három perces háború alakult ki,amiben a végzet mosolyát igen gyenge tűzerő érte. Géppuska lőszerek könnyedén pattantak le az acélos borításáról. A gyors csata akkor ért véget mikor a faluból valaki a partra rohant egy hatalmas fehér zászló félével,és bőszen lengetni kezdte azt. Elhallgattak a fegyverek. Két hajó süllyedő maradványait sodorta a folyó. Vagy tizenöt húsz ember a part felé úszott köztük a szakállas is. A falu folyó felöli része szinte teljesen megsemmisült. A kikötő maradt úgy ahogy ép állapotban. Pierre lekopogott Gébrielnek,aki kiment a kormányállásból:

- A kikötőhöz Gébriel fiam. - Mondat  jókedvűen mintha misem történt volna.

- Értettem. - Válaszolta Gébriel,majd vissza ment,és a kikötőhöz vezette a hajót.

Patkány és Armand gyorsan rögzítették a hajót,majd gépfegyvereikkel a kezükben elrohantak a partra evickélőket össze gyűjteni. Pierre a fenti géppuskával tartotta  sakkban a falubelieket. Gébriel is gyorsan a fedélzetre sietett,és felmarkolt egy össze hajtott kötél köteget,és ki ment a partra. Elkezdte átmotozni a falubelieket, majd egyesével megkötözte kezüket lábukat. Visszatértek patkányék is tizenkét vizes embert szedtek össze. Gyorsan átnéztek, majd megkötöztek mindenkit. Egy helyre gyűjtötték őket, hajótól  úgy tíz méterre,a géppuskával párhuzamosan. Mikor végeztek Pierre ki ment a partra, patkány és Armand,bementek a közeli erdőbe átfésülték nem e bujkál még ott valaki. Visszatértek,jelezték hogy a környék tiszta.

- Szép munka volt uraim,vegyük szemügyre a falut,hogy mire is bukkantunk. - Mondta Pierre.

Patkány ott maradt,felügyelni a foglyokat. Hárman elindultak átnézni a még meg maradt viskókat. Rengeteg hajósoktól,és más falvakból ellopott holmira bukkantak. Mikor  Gébriel az egyik viskóhoz érve döbbenten szólalt meg:

- Pierre azt hiszem ezt neked is látnod kell.

- Mi az? Kérdezte Pierre,majd a viskóhoz ment.

Mint kettőjüknek tátva maradt a szájuk a látványtól.

A padlótól a mennyezetig meg volt pakolva a viskó kilós kiszerelésű kokain csomagokkal. Pierre oda lépett,elővette a kését. Megvágta az egyik zacskót,majd beledugta az ujját és megnyalta a fehér port:

- Ez az aminek látszik. kőkemény kokain. - Mondta megdöbbenve.

Egyszer csak hangokat hallott a foglyok felől,odament. A szakállas vezér féle fickó kezdett el alkudozni:

- Figyeljen uram,az ott három tonna kokain. Az értéke dollárban is százmilliós nagyság rendű. Egyezzünk meg ,és mindenki mehet saját dolgára mintha misem történt volna.

A pár másod perces csöndet Pierre válasza törte meg:

- Ha esetleg elfogadna tőlem egy jó tanácsot. Az egyezkedést próbálja majd meg azzal emberrel,akivel a közel négy négyzetméteres celláját meg kell osztania. És most ha meg bocsájt,rádión értesítenem kell a legközelebbi  helyőrséget,hogy jöjjenek önökért. Gébriel te hír műhelyes is voltál?

- Igen,tanultam azt is.

- Akkor gyere mérd be a pontos koordinátákat,hogy bediktálhassam.

- Értettem.

Sikeresen értesítették legközelebbi bázist, akik nyugtázták a bediktált koordinátákat,a bázis parancsnoktól azt az utasítást kapták hogy addig  őrizzék a terepet amíg oda nem ér az egységük. Másnap hajnalig őrizték a falut. Hajnal négy óra körül lehetett,mikor helikopter rotorok fülsértő hangja törte meg a csendet. Két kicsi,és egy nagy gép érkezett. A kicsikből kötelek hulltak alá,és össze vissza tíz maszkos katona  ereszkedett a földre. Minden szó nélkül,nyolc neki állt megtisztítani a terepet,hogy a helikopterek le tudjanak szállni,még kettő kommandós biztosította őket. Egy jó tíz perc elteltével ,három különböző színű füst bombát gyújtottak be majd különböző helyekre helyezték. A három helikopter,nyílván tudván hogy melyiknek milyen  szín jelzés szól,földre szállt a füst bombákra. Gébrielék ámulva nézték a pillanatok alatt lezajló eseményeket,még végül nem láttak semmit csak egy összefüggő füst oszlopot. Egy pár perc múlva lekezdett eloszlani a mindent eltakaró füst  kavalkád . A kommandósok szétszóródva vizsgálták a  falut, Ketten a falubelieket őrizték. Egyszer csak egy balett sapkás igen sportos testalkatú tiszt jelent meg a parton a hajó előtt:

- Maguk hívták rádión a helyőrséget?  Ki a hajó kapitánya?

- Jean  Pierre százados szolgálatára. - jött a válasz a fenti hevederes géppuskától.

Majd mind a négyen lementek a tiszthez,ki a partra.

- Parancsnok, a végzet mosolya őr hajó teljes legénysége felsorakozott. - Mondta Pierre

- Üdvözlöm önöket uraim,gratulálok a sikeres akciójukhoz. Tudják már rég óta keressük a környékbeli  drog telepek központi raktárait. Az előzőt egy jó évvel ezelőtt sikerült felszámolnunk. Én már kilenc éve szolgálok itt a drog felszámoló részlegnél,de sajnos elég szélmalom harcot vívunk. Ha felszámolunk egy drog tanyát,ahol általában szintetikus,és vegyi alapanyagokkal dolgoznak,építenek helyette másikat ,szinte azonnal. Itt ezen a kietlen vidéken, száraz földön csak helyi falubeliek tudnak hatékonyan közlekedni. Légi meg figyeléshez viszont hatalmas felület,az építményeket remekül lehet álcázni a gépek elől. Falvakat foglalnak el,vagy építenek szinte pontosan olyan falvakat mint a helyi ős lakosoké. Az ős lakosok készséggel segítenek nekik,hiszen itt nem tudnak miből megélni,a drog készítők persze cserébe megszerzik nekik amire csak szükségük van a mindennapos élethez. Egyedüli megfogható gyengéje a drog hálózatnak,a központi gyűjtő raktár. Ide gyűjtik  össze a drog laborok kész termékit. Persze az áru ide szállítása is feltűnés mentesen történik,a helyiek igavonó,vagy málhás állatokon szállítják,mert az autó okozta csapásra,nyomokra,a túlzott gépjármű forgalomra mi is fel figyelnénk.  Általában a raktárnak kinevezett  falu,folyó parti vagy folyó közeli helyen van,egy emberük felügyeli,mert a túl sok ember feltűnést kelt. Innen a drogot nagy tömegekben,egy évben maximum kéthárom alkalommal viszik tovább a világ minden pontjára. Elő készítik nekik a hamis fuvar leveleket,vám papírokat,mert azt hiszem nyílt titok,hogy  Afrikában a köztiszt viselők,politikusok,könnyedén megvásárolhatóak. Így a hamis papírok beszerzése sem túl bonyolult. Ezért igazán ahol meg fogható ez a hálózat,a már rég óta összegyűlt több tonnányi árú,szállítás előtti lefoglalása, mert ha már hamis papírokkal útra kel,elkapni szinte lehetetlen. Ezért vagyok önöknek nagyon hálás,mert így nem kis fejfájást okoztak ezzel az akcióval a drog hálózatnak. Jelezni fogom az önök feletteseinek a hősies helytállásukat. Biztosíthatom önöket hogy hallani fognak még felőlem.

Pierre meghívta a parancsnokot a hajóra reggelizni,aki készségesen elfogadta, csak előtte eligazítást tartott az embereinek. Közben Pierre gyorsan fel küldte patkányt a hajóra,hogy készítsen reggelit,meg főzzön kávét. A reggeli igen barátságosan beszélgetéssel zajlott,ahol Pierre is elmesélte hogy segély csomagot szállítanak felfelé a folyón egy faluhoz,ahol már igen csak várják őket,és hogy út közben kiakarták fosztani őket,így tűz harcba keveredtek. Így találtak rá a rengeteg drogra. A reggeli végeztével barátságban váltak el egymástól,és Gébrielék végre folytathatták útjukat. Az út további részén is igen figyelniük kellett,kis csónakokkal sokszor meg közelítették a hajót,úgy  kellett felszólítani őket hogy távolodjanak el a hajótól. Harmadik nap délutánján elérték a célként kitűzött falut.  Megérkezésükre óriási nyüzsgésbe indult a falu népe,örömmel fogadták őket,na meg persze a megérkezett segély szállítmányt. Armand a hajón maradt felügyelni azt, a többiek a falu főnökéhez indultak. Gébrielnek útközben feltűnt egy elég nagy épület,az oldala fából volt,a teteje pálma levelekkel volt lefedve. Közelebb érve  látta meg rajta az ajtó fölött felfestett vörös keresztet,egy kezdetleges kórház féle volt. A főnök  a háza előtt várta őket,és a falu sajátos nyelvén üdvözölte őket. Gébriel nagyon meglepődött,mikor Pierre a furcsa nyelven válaszolt,majd beszélgetni kezdett a főnökkel. Nem sokkal később,megjelent egy szákállas,félhosszú hajú,szemüveges európai férfi is,barna vászon nadrág,és egy  zöld katonai ing volt az öltözéke. Szinte hibátlan akcentussal szólalt meg franciául:

- Pierre,barátom,isten hozott,hát megérkeztetek?

- Müller doktor,mindig öröm önt viszont látni. - Válaszolta Pierre,majd kezet ráztak.

- Meghoztátok a kért szállítmányt?

- Hiánytalanul.

Majd megindultak,vissza a hajóhoz. A falu lakossága már ott gyülekezett,kíváncsian nézelődve.  A hajónál Pierre és Müller doktor átnézték a szállító levelet,majd a doktor elégedetten nyugtázta hogy megérkezett minden gyógyszer,élelmiszer,tisztítóeszköz, a különböző járványok elleni vakcinák,fecskendő,tű,és minden amire oly nagyszükség volt már egy ideje. Végül a falubeliek felé fordult ,beszélt hozzájuk,és a szigorú felügyelete alatt elkezdték lepakolni az árut,szétszortírozva,mindent a helyér pakolva. Persze a hajó legénysége is kivette a részét a pakolásból. Este felé járt már,mire minden a helyére került. A lerakodás végeztével Pierre hozott két üres kétszázas hordót,majd Gébriellel tele szivattyúzták őket gázolajjal,a hajó üzemanyag tartályából.

- Hát ezért irtunk csak tízezer litert a tizenegy helyett Kairóban. - mondta Gébriel

- Ártatlan lopás,kell a kórház aggregátorjához. Én így szoktam segíteni nekik. - Mondta Pierre

Gébriel persze egyetértően helyeselte,majd felgörgették a hordókat a kórház hátsó falához,az aggregátor mellé. Még jóformán nem is végeztek mikor Müller doktor jelent meg ,és meginvitálta őket a szállására egy kis baráti beszélgetésre. Persze készségesen elfogadták,csak elmentek még a hajóhoz meg mosakodtak,magukhoz vették pipáikat ,a dohányt,na meg persze pár üveg konyakot. Így mentek mind a négyen a doktorhoz,aki betessékelte,majd hellyel kínálta őket szerény lakhelyében. Mivel a többiek már ismertek voltak erre felé,Gébriel illedelmesen bemutatkozott,és a doktor viszonozta azt. Pár pohár konyak mellett,igen felhőtlen beszélgetés alakult ki,mikor Gébriel megkérdezte Müller doktort,hogy nem hiányzik e neki az ez előtti régi élete.

- A régi életem. - Sóhajtott egy nagyot,majd le húzta poharából a konyakot,és újra töltötte azt. - Német országban,a hazámban,fiatalon lediplomáztam,és az orvoslásnak szenteltem az életem. Huszon három éves voltam mikor orvos tanoncként megismertem a feleségemet,Gilbertét. Ajh,milyen csodálatos idők voltak. Közben a karrierem is szépen alakulgatott,nem szenvedtünk hiányt semmiben. Rá pár évvel össze is házasodtunk. Lett kis külvárosi kertes házunk,autónk meg minden ami kell. Egy pár év múlva terhes lett az én Gilbertem,nagy volt az öröm a boldogság. Ám egy őszi napon,aznap háromszor is beszéltem Gilberttel,ép huszonnégy órás ügyeletben szolgáltam a kórházban,mikor súlyos autó baleset történt a város közel autó sztrádán. Kemény nap volt szinte megállás nélkül hordták a súlyosabbnál súlyosabb sérülteket a kórházba,nem győztük ellátni őket.  Már egy jó pár órája káosz volt az baleseti osztályon ahol én voltam,mikor megláttam az egyik hordágyon az én Gilbertemet,vérbe fagyva eszméletlenül. - Szeme könnybe lábadt,majd fenékig itta poharát,és újra töltötte. - Messziről láttam hogy nagy a baj,eszeveszetten rohantam oda és gyors vizsgálat után,toltam a az első szabad műtőbe. Bemosakodtam ,beöltöztem, hívtam a szükséges személyzetet,és neki láttunk a műtétnek. Tizenhat  órán át küzdöttem az életért,de nem eléggé. Végül nem látván más esélyt a gyermeket próbáltam megmenteni császár metszéssel,de túl fiatal volt még az élet képességhez. Kisfiú volt. Ott helyben még nevet is adtam neki,Thomas. Mindketten a  két átkozott kezem között haltak meg. Később persze nem jártam be dolgozni csak ritkán. Igen keményen ittam is. Még nem egy jó fél év múlva, a kórházon keresztül,meghirdették hogy az ENSZ keres orvosokat Afrikába. Szinte azonnal jelentkeztem,és   kisebb huzavona után felvételt nyertem. Otthon eladtam mindent,házat autót,majd kihoztak ide,ebbe kis faluba.  Jött velem akkor  egy korombeli asszisztensem is,de ő már négy éve meghalt,azóta meg újat nem küldtek. Hátra hagytam  a múltamat ahol elértem mindent,meg volt mindenem,majd elveszítettem mindent,és nem lett semmim. El jöttem ide ahol nincs pénz,nincs csillogás,szép autó,kertvárosi ház,tévé,számító gép. Először úgy éreztem nincs itt se semmim,de amikor ránéztem erre - levett a polcról egy megsárgult fényképet,amin a felesége volt. - rájöttem hogy megvan számomra minden amire szükségem van. Én itt találtam rá a földi paradicsomra,és innen is fog magához szólítani a jó isten.

Csendesen,szomorúan hallgatták a doktort,majd még beszélgettek egy ideig, majd elbúcsúztak,és vissza mentek a hajóra,majd nyugovóra tértek. Másnap reggel hat óra körül ébredtek,megreggeliztek,majd felmentek a faluba,és búcsút vettek a doktortól,és a törzsfőnöktől. Majd ismét neki vágtak az  immár  vissza felé vezető jó egyhetes hajó útnak. Útközben a drog tanyához érve,meglepve látták,hogy a kommandósok nem végeztek fél munkát. Minden épületet porig égettek,csak a kikötő állt félig meddig,amin csimpánzok ejtőztek,a falu területét elkezdte benőni a sűrű alj növényzet. A további úton minden különösebb gond nélkül,rendben csorogtak le a folyón,egész Kairóig.