Péter, miután többször is visszatért a kikötőbe a nap folyamán, már kezdett kételkedni benne, hogy érdemes tovább várakoznia. Piros baseball sapkával és napszemüveggel próbálta álcázni kilétét, hogy ne lehessen olyan könnyen felismerni, miközben ismét helyet foglalt a kikötő mögötti taverna teraszán.

Telt az idő, emberek jöttek-mentek, s a tanár lassan elveszítette türelmét. Éppen távozni készült, mikor néhány méterrel arrébb felbukkant Julia. Hóna alatt fehér papírdobozt tartott, miközben helyet foglalt az egyik padon. Tekintetével a tengert pásztázta, majd figyelmét megragadta egy érkező hajó, melynek vitorláján háromágú szigony díszelgett. Péter gyorsan visszaült az asztalhoz, nehogy a nő észrevegye. Julia láthatóan izgatottá vált, miközben hátrafordult, s intett a közeli templom irányába, mintha csak régi barátot üdvözölt volna, aztán ismét a hajóra szögezte pillantását.

Péter viszont kíváncsi volt, kinek inthetett, ezért óvatosan előrehajolva a jelzett irányba nézett, s még látta, amint két férfi beszáll egy sötétzöld terepjáróba. Egyikük az a vörös hajú fickó volt, aki Szkiathoszon követte őket. A másikat nem ismerte. Mindketten helyet foglaltak, és elhajtottak, de hogy merre, azt a templom miatt már nem láthatta.

Eközben a vitorlás befutott a kikötőbe. Aki irányította, tapasztalt hajósnak tűnt. Az alacsony, göndör hajú, szemüveges férfi a fedélzeti kormánynál álldogált, míg szőke hajú felesége – Péter feltételezte, hogy házasok - elkezdte leengedni a vitorlát. A vászon egyre veszített méretéből, így a hajó folyamatosan lassulva közelített a legközelebbi móló mellé. A kapitány olyan könnyedén manőverezett, mintha csak biciklizett volna. Mire a mólóhoz ért, csak egy halk koppanás jelezte érkeztét, amit hangos csobbanás követett, ahogy a horgony a vízbe csapódott.

Nem sokkal később a házaspár – mindketten nagyjából a negyvenes éveiket taposhatták – két bőrönddel partra szállt, és a főutca felé tartottak, majd elhaladva a templom mellett, elvegyültek a sétálgató turisták között. Julia hosszan bámult utánuk, aztán – mikor senki nem figyelt rá – könnyed léptekkel a hajóhoz sietett, s habozás nélkül a fedélzetre lépett. Egy perc alatt eltűnt szem elől, ahogy behatolt a vitorlás belsejébe.

Péter fejét ingatva töprengett a látottakon, de mivel azért jött, hogy válaszokat kapjon, nem ült tovább egy helyben, hanem ő is a hajóhoz sietett. A móló végében egy külföldi család fotózta a tájat, néhány méterre két halász javította szakadt hálóját, ennek hála senkinek nem tűnt föl a jelenléte. Péter, habár rettenetesen izgult, mivel nem volt hozzászokva hasonló szituációkhoz, felment a fedélzetre, és szintén behatolt a hajó alsó szintjére. Lába alatt megnyikordult a falépcső, mire a férfi mozdulatlanná dermedt, azonban odabent semmi nem mozdult. Lassan, mintha üvegen járna, tovább haladt lefelé, mígnem egy szűk folyosón találta magát, ami áthaladt egy konyhának és nappalinak berendezett helyiségben. Méretes hajó volt, ami gazdagságról árulkodott. Falba épített tűzhely, konyhai szekrénysor, átellenben kényelmes bőrgarnitúra és egy kerek asztal díszelgett.

A tanár előrébb óvakodott, s átkerült a hálókabinba, ahol azonnal megtorpant. Julia állt előtte, akár a végzet szobra, kezében ott sötétlett a pisztolya, amit egyenesen a férfira szegezett. A fehér doboz az ágyon hevert.

– Mit keresel itt? – kérdezte a nő, hangjába csodálkozó felhang, ugyanakkor harag is vegyült.

– Beszélni akarok veled. Tudnom kell, mi folyik itt.

– Attól tartok, hogy nem alkalmas az idő bájcsevegésre.

– Márpedig nem megyek el addig, amíg nem adsz magyarázatot, Julia! Mit művelsz a hajón? Ki az a két pasas, aki kísérget?

– Nem kellene itt lenned – ingatta fejét sajnálkozva a nő. – Menj el, különben…

– Különben mi? Leütsz megint? Lepuffantasz? – fortyant fel dühösen a férfi. – Elég a játszadozásból! Már mondtam, hogy többet jelentesz a számomra, mint egy egyszerű kaland. Hiányzol, ha nem vagy velem. Nem hiszem, hogy te másképpen érzel irántam. Képes volnál hidegvérrel megölni? Ritkán fordult még elő velem, hogy tévedtem valakivel kapcsolatban. Viszont a te szemedből azt olvasom ki, hogy képtelen lennél megtenni. Ha mégis, akkor ne habozz!

Péter egyetlen határozott lépéssel Julia elé toppant, s a pisztolynak nyomta a mellkasát, mélyen a nő szemébe pillantva. A férfi tudta, milyen veszélyes döntést hozott, ám kockáztatnia kellett, ha fényt akart deríteni az igazságra.

Julia vonásai megkeményedtek, ujja megfeszült a ravaszon. Péter élete a kezében volt, és csak rajta múlt, mit kezd vele.