Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
1.
Borús, esős és hideg nap virradt Glasgowra a mai napon is, bár ebben nincsen semmi különös, mivel az év több mint kétszáz napja ehhez hasonló. A vasúti pályaudvar várócsarnokában ücsörgök és nézem, ahogy az épület üvegtábláin végigcsurognak az esőcseppek, miközben azon töprengek, hogy hogyan változhatott meg egy hét leforgása alatt ennyire az életem. Adam James Mcwill néven születtem huszonhat évvel ezelőtt, a fővárosban, Edinburghban. Tizenkilenc éves koromig, a szüleim haláláig éltem ott, majd az egyetemi éveimet már Glasgowban töltöttem. Átlagos ember voltam, aki munkát és a szerelmet keresi, most pedig egy több száz évvel ezelőtt épült kastély újdonsült tulajdonosa, aki könyvet kíván írni a családjáról és azon rokonairól, akikkel soha életében nem találkozott és most már nem is fog.
Hogy miért is teszem mindezt? Konkrét választ nem tudnék adni rá, de úgy érzem, hogy ezt kell tennem.
Most is ezen töprengek, miközben várok a Fort Williambe tartó vonatra.
A történet ott kezdődik, hogy októberben meghalt Nancy nagynénikém, aki a már említett kastély tulajdonosa volt. A dolog nem igazán rázott meg, mivel szinte egyáltalán nem tartottam a kapcsolatot a nénikémmel, körülbelül két évvel azelőtt beszéltem vele utoljára. Kevesen voltunk a temetésen, mivel Nancynek nem volt családja és a rokonságából is sokan meghaltak már. Én megadtam a végtiszteletet és ezzel lezártnak tekintettem az ügyet, bár az azt követő hetekben többször foglalkoztatott a gondolat, hogy anyai ágon én vagyok a nagy múltú Wintory család utolsó élő tagja.
Egy héttel ezelőtt az események ismét felgyorsultak, mikor felkeresett Dr. Gregori Bell a család ügyvédje és közölte velem, hogy örököltem egy kastélyt. Gondolataim egyből az eladásra terelődtek, mondván jó pénzt kaphatok érte, mely fedezi a költségeimet és végre saját lakásba költözhetek. Gregori azonban gyorsan elkeserített, mivel felhívta a figyelmemet arra a tényre, hogy csak akkor adhatom el, ha már öt éve a tulajdonomban van. Ez némileg elkeserített, de megláttam a lehetőséget az új helyzetben.
A következő napokban megismerkedtem a Wintory család történetével és múltjával, mely annyira magával ragadott, hogy úgy döntöttem, egy időre Fort Williambe költözök. A döntés nem volt túl nehéz, mivel nincsen semmi és senki, aki miatt úgy érezném, hogy jobb itt Glasgowban, mint Fort Williamben.
Röviden összegezve a dolgokat, így történt, hogy eddigi életemet hátrahagyva egy teljesen új dologba kezdek bele.
2002. november 16. (7:11)
Glasgow
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
A Wintory-kastély legendája 11.
A Wintory-kastély legendája 10.
A Wintory-kastély legendája 9.
A Wintory-kastély legendája 8.