Találtam valamit, bár az igazat megvallva nem tudom megmondani, hogy pontosan mit is.

Tudomásom szerint a nagyapám azért akasztott fel magát tizenhét évvel ezelőtt, mert nem tudta elviselni a magányt. A felesége meghalt, a lányai pedig távol éltek tőle, ritkán találkozott a szeretteivel.

A napló elolvasása után azonban megtudtam az igazságot, legalábbis azt hiszem. Véleményem szerint - nehéz ezt leírni - a nagyapám megőrült. Mindezek mellett egyre jobban erősödik bennem az-az érzés, hogy tényleg rejtőzik valami ebben a kastélyban. A félelem és a kíváncsiság érzése kavarog bennem.

Pár dolgot muszáj leírnom a naplójából:

„… zavarnak ezek a zajok. Már nemcsak éjszaka, hanem nappal is hallom.” – Lehet, hogy azokat hallotta, amiket én is?

„Olivia hivogat.” – Olivia a nagyanyám volt, de ő ekkor ugyebár már halott volt. Mit jelenthet ez a kifejezés? Valóban kezdett megőrülni a nagyapám vagy „csak” meg akart halni?

„… tudom, hogy a pincében bujkál, de nem találom. Túl nagy és túl sok a folyosó azon az átkozott helyen.” – Ismét a pince. De ki vagy mi van ott?

„… és az átkot csak úgy lehet megtörni, ha az összes férfi leszármazott meghal és nem születik több.”

A napló legutolsó bejegyzése tényleg félelmetes:

„Akármit is teszünk, megtalál és magához vonz, utána pedig már nem enged el.” 

Mindenképpen le kell jutnom a pincébe. Nem érdekel, hogy elveszett a kulcs, valahogyan megoldom és lemegyek körülnézni. Úgy gondolom csak így tudom folytatni a nyomozást. Igen a nyomozást! Mert ez már az.

2002. november 21. (0:41)

Fort William

A dolgok alakulása miatt egyre jobban magába szippant a kastélyt övező légkör. A titkok feltárásán jár egész nap az agyam. Ezzel kelek és ezzel fekszem.

Az ebéd elfogyasztása után elmondtam Allannek, arra készülök, hogy lemegyek a pincébe és körülnézek. Először egy kicsit vonakodott, de utána a legnagyobb meglepetésemre felajánlotta a segítségét. Elmondta, hogy a pinceajtó kulcsáról fogalma sincsen, hogy hol lehetne megtalálni, de szerinte az udvari fáskamrában vannak olyan szerszámok, melyek segítségével ki lehet nyitni azt a fránya vasajtót.

Kora délutánra elő is kerített egy kalapácsot, egy fémfűrészt és két csavarhúzót. Ezeknek a segítségével estünk neki az ajtónak. Felváltva kalapáltuk, fűrészeltük, de nem mentünk vele semmire. A zár egyáltalán nem akarta megadni magát, mellesleg az egész keret be van ragadva. Így hát nem tudtunk mást tenni és feladtuk a próbálkozást.  

Vacsora közben arról kérdezősködtem, hogy esetleg tud-e egy másik bejáratról. Biztosra állította, hogy nincsen másik lejárat, a pincét a kastély alá vájták. Kicsit gondolkodtam, majd megbíztam azzal, hogy ha holnap bemegy a városba vásárolni, akkor keressen egy lakatost, aki hajlandó feljönni ide és ki is tudja nyitni a zárat.

Az igazat megvallva nem hiszem, hogy bárki is lenne, akit rá lehetne venni arra, hogy feljöjjön ide a kastélyhoz zárat szerelgetni.

De talán mégis. Reménykedek. Holnap majd kiderül.

2002. november 22. (19:23)

Fort William