Úgy döntöttem, a mai napon folytatom a kutatást, hogy többet is megtudjak a kastély történetéről, illetve korábbi lakóiról. Az egész délelőttömet a könyvtárban töltöttem, hátha találok valamiféle feljegyzést vagy valamilyen könyvet Fort Williamről, a kastélyról esetleg híresebb, ismertebb lakóiról. Reménykedtem abban, hogy a történelem során volt valamiféle történet vagy esemény itt a környéken, amit a históriaírók feljegyeztek. Azonban nem jártam sikerrel. A gyűjtemény igencsak figyelemre méltó, véleményem szerint olyan könyveket is lehet itt találni, melyekből csak pár darab van az egész világon, de azok nem segítettek nekem.

Ebéd után az emeleti szobákban folytattam a kutatást. Már kezdtem feladni, az összes reményemet elveszítettem, hogy találok valamit, mikor az egyik szobában, az ágy mellett lévő éjjeliszekrény fiókjában találtam egy kulcsot. Ez az esemény annyira fellelkesített, hogy ismét kedvre kaptam, pedig akkor még nem is tudtam, hogy valójában mit is találtam, de azt már akkor is éreztem, hogy valami fontosat. Először Allantől kértem segítséget, hátha van valami ötlete, de nem tudott mit mondani.

Egyre inkább úgy érzem, hogy feltart, csak azért szegődött mellém, hogy legyen tető a feje fölött, ha megjön a hideg évszak. Pedig az elején teljesen őszintének tűnt, mikor arról beszélt, hogy visszahúzzák az emlékei a kastélyba. Magamra maradtam, nekem kellett kitalálnom, hogy mit is nyit a kulcs.

Az első ötletem a pinceajtó volt, de azt egyből el is vetettem. Tudtam, hogy ez a kulcs valami kisebbet nyit. Egy szekrényt vagy fiókot, esetleg valamilyen széfet. Ültem az öreg tölgyfa íróasztalnál és kattogott az agyam. Pedig a megoldás ott volt mellettem. A legfelső fiók, amit próbáltam már kinyitni, de be volt zárva. Idáig. Beleillesztettem a kulcsot, elfordítottam, kattant a zár és feltárul előttem a nagyapám egyik titka. A naplója.

Egyből bele is kezdtem az olvasásába. Sajnos vannak oldalak, melyek hiányoznak és több helyen is elmaszatolódott az írás, bár eddig semmi érdekeset nem találtam. A dátumok alapján úgy gondolom, hogy a nagyanyám halála után kezdte el az írást. A naplóból egyértelműen kiderül, hogy nagyon magányosnak érezte magát a temetés utáni hónapokban. Emellett a mindennapi dolgairól és az időjárásról írt még.

Összegezve az eddig olvasottakat, még nem találtam szinte semmi olyat a naplóban, amely segítene a kutatásban, bár még a notesz felénél sem járok. Most folytatom az olvasgatást és bízok abban, hogy találok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet.

2002. november 20. (16:07)

Fort William