Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

V. fejezet /2. rész

Január elején Júlia ismét teát főzött nekem. Elismeréssel szólt eddigi munkámról és közölte, hogy letelt a próbaidőm. Nem tudtam, hogy ilyen is van, már-már azt vártam, hogy előkapja a munkaköri leírásomat a munkakönyvemmel. Ezt nem tette, ajándékba viszont szolárium és fitnesz-terem bérletet adott egy hónapra. Kérdőn néztem rá, mire nevetve közölte, hogy a darázsderék és az izmos comb nem az ég ajándéka. Mindkettőt visszautasítottam. A négyes főút mellett álló, agyon-szoláriumozott lányokat nem kívántam utánozni, a futásnál pedig nem volt jobb edzőterem.

Júllia nem jött zavarba, új ajánlattal állt elő, miután megállapította, hogy még mindig rendezetlen a külsőm. Bár magamhoz képest sokat változtam, a szememet rendszeresen festettem, már egész jól használtam az epilátort, és a hajamat is képes voltam kivasalni a szobatársam hajvasalójával, ő mindezt kevésnek látta.

- Éva szalonja! – mondta, mintha valami jelszót árulna el, és névjegykártyát nyújtott át számomra. – Évával egyeztetsz telefonon, annyit kell mondanod, tőlem kaptad a számot. Aztán rábízod magad, és gyönyörűvé varázsol! – javasolta. Nem tetszett ez a lehetőség, nem akartam sehol sem megjelenni Júlia ismerőseként. Talán látta rajtam, elnevette magát.

- Nyugodj meg, senki nem fog rólad semmi rosszat feltételezni. Rendbe szedik a hajad, a körmöd, egyik sem fog fájni, ráadásul én fizetem! – mosolygott és lezártnak tekintette ezt a témát.

Viszont megvitattuk a lakáskérdést. Mivel az Egyetemvároshoz közel, az Újkertnek nevezett részen volt az eddig használt albérlet, úgy gondoltam, az megfelelő nekem. Feltűnés nélkül tudtam odajárni, nem volt messze tőlem, de az egyetemisták nem jártak arra, nem volt miért. A lakókkal nem találkoztam, de tudtam, hogy az én évfolyamomról senki nem lakik erre.

Ez egy régi, bérházi lakótelep volt, hiába hívták Újkertnek. Igaz, nem messze volt tőle a Vénkert, hát az igazat megvallva, az valóban sokkal lerobbanttabbnak tűnt. Itt, Júlia lakása egy igazán szépen rendbe szedett, tízemeletes épület hatodik emeletén helyezkedett el. Sokan laktak a bérházba, abban reménykedtem, nem feltűnő, hogy odajárok és az sem, hogy néha meg-megjelenik egy-egy ismeretlen férfi.

Júlia csodálkozott, de elfogadta a döntésemet, azt, hogy fizetek neki azért a néhány óra lakáshasználatért, de a kollégiumban lakom továbbra is. Nem értette, én pedig nem magyaráztam el neki, hogy nem akarok azonosulni a Timi szereppel. Az a történet, egy másik világot jelentett, akkor nem volt ott a felsőtaljáni lány. Arra a néhány órára, amit a lakásában töltöttem, felvettem egy szerepet, majd azt levettem, és viszonylag nyugodt szívvel továbbléptem. Ezt akkor elfogadtam, és még semmi veszélyt nem láttam abban, amit műveltem. Úgy láttam, Júlia ezen a kérdésen nem tipródhatott annyit anno, ő felvállalta maga előtt, hogy ebből tartotta fent magát az egyetemi évei alatt, aztán pedig abbahagyta azt a fajta munkát. Már, ha abbahagyta, ezt sem tudhattam.

V. fejezet /3. rész

Visszatért az ötvenes fazon. Most nem rohant annyira nyalni, falni, beszélgetést is kívánt. Elmondta, hogy nős, és mivel ezt az infót számára megfelelően reagáltam le, azt is megosztotta velem, hogy mennyire imádja a feleségét és felnéz rá. Egyre jobban megnyílt, beszélt a problémáiról, bár minden negyedik mondat után elnézést kért, amiért a magánügyeivel traktál. Beszámolt arról, hogy amióta együtt lehetett velem, azóta javult otthon a légkör. Már több türelme van a depressziós feleségéhez, nem veszekszik vele mindenért, képes türelmesen, szerelmesen végighallgatni őt. Hajrá! – gondoltam és magamat már-már hősnek tekintettem. A fazon legnagyobb vágya ismét teljesülhetett, fizetett is érte tisztességesen, udvarias is volt, én meg kielégült. Még a lábam is remegett, amíg az ajtóig kísértem, aztán visszafeküdtem az ágyba, kipihenni fáradalmaimat.

Ezt követően kezdtem el ismét futni. Júliának abban igaza volt, hogy kellett a jó kondi! Az Egyetemváros mögött húzódott a Nagyerdő, annak erdei ösvényein nappal tudtam futni, így előbb oda jártam le, tíz-húszperces edzésekkel bemelegítettem az izmaimat, aztán már a DEAC futópályáját is birtokba vettem. Éreztem, hogy a majdnem három év kihagyás milyen sokat jelent erőben, izomzatban. Hamar elfáradtam, és másnap izomlázam lett, de a kitartásom és a végtelen futás csendes, elvarázsoló élménye megmaradt, így napok alatt rászoktam, hogy reggelente a pályán kezdjek, mint rendszeresen gyermekkoromban.

V. fejezet / 4. rész

Január közepére minden vizsgámat sikeresen teljesítettem. Rengeteg tanultam, otthon is, mikor visszajöttem, Debrecenben is. Segített az, hogy együtt is tanultunk kicsit a csoporttal, de a kecskeszakállú, szemüveges srác anyaga még több segítséget nyújtott. Azt hiszem, anélkül, belebuktam volna a vizsgákba. A szobatársnőm is befejezte a félévet, anatómiából szintén átment. Igaz, miniszoknyában, kivágott felsőben, de ez elég is volt a tanárnak. Ugyanazt az elégségest kaptuk, és a megszerzésének körülményei nem kerültek be az indexbe.

Én pedig felhívtam Évát. Valami nyávogós liba hangját vártam, ehelyett egy kedves, de nem rámenős, idősebbnek tűnő hang előjegyzett másnap délutánra. Felfedeztem Debrecen újabb lakótelepét, de ez nem betondzsungel volt, viszonylag normálisabb, angol típusú házak között rejtőzött az Éva Szalonja. Finom illatú, szépen berendezett fodrászat és kozmetika fogadott. Éva és a lányok kedvesen fogadtak. Nem tudtam eldönteni, tudják-e, hogy Júliának dolgozom, vagy sem. Semmit nem kérdeztek erről, de laza nyíltággal beszéltek arról, milyen típusú nőt szeretnek a férfiak, mire indulnak be a vágyak, melyek a legdivatosabb fehérneműk. Érdekes volt számomra, hogy mennyi mindennel nem foglalkoztam eddig, és mennyire tudatlan vagyok ezen a téren. Bár tény, hogy ők meg nem tudtak volna újraéleszteni egy műbabát.

Királynőként bántak velem, teával kínáltak, amíg megbeszéltük, hogy nem szeretném, ha vágnának a hajamból, de egy új stílust szívesen elfogadok. Nem vallottam be nekik, hogy a jelenlegi stílus természetes hajnövekedés eredménye, évek óta nem találkoztam fodrásszal, manikűrössel pedig soha.

Fantasztikus élmény volt számomra összességében az a délután. Nőnek éreztem magam, ahogy átmosták, átszárították a hajam, a lábam és a kezem körmeit reszelték, vágták, festették. Először még kérdezték, mit szeretnék, de miután rájöttek, hogy magam sem tudom, mit szerethetnék, a pedikűrös lány már nem tett fel nekem kérdést, viszont kellemesen elbeszélgettünk, miután kiderült, hogy Sopronból költözött Debrecenbe. Jó volt kicsit nosztalgiázni a dunántúli városokról, még ha én magam nem is voltam soproni. Szerettem azt a várost, így hamar megkedveltem a lányt, aki nagyon ügyes volt és szép munkát végzett. A kozmetikus viszont a gyantázással megkínzott, de aranyosan nevetett rajtam, amikor elmeséltem, hogyan kezdtem el magamat szőrteleníteni, majd sminkeléssel és bőrápolási tanáccsal látott el.

Órákon keresztül velem foglalkoztak, és ennek eredményeként teljesen megújulva, elegáns nőként hagytam el Éva Szalonját.