Fantázianevek és kiejtésük(emlékeztetőül: olvasás előtt érdemes végigfutni) :

Alzeiron – Álzéjrun

Atroenix – Etrűniksz

Darannos – Darannosz (vagy Dáránnosz)

Dniwrien – Néjrüen

Dréonia – Dréjonyja

Dréon – Dréjon

Eldreona – u.a.

Eldreon – u.a.

Etarianus – Étárjanusz

Exator – Ekzátor

Geldryenn – Geldrüen

Ilderona (=fény istennője) – Ilderóna vagy Ilderónáh (keményen ejtett h-val a végén)

Ilderonia (=Ilderona által teremtett világ) – Ilderónja

Kletoria – Klétorja

Klexor-Klekszor

Letarion (sziget) – Letárijon

Letharius – Letáriusz

Lodérius – Lodérjusz

Manderyon – Mándérüon

Mitrix – Mitriksz

Nesorus – Nizórusz

Pryexor – Prüjekszor

Qatyeren – Kvatüéren

Sethorius – Szedóriusz

Teirammur – Térámmúr (az á-t röviden ejtjük)

Tharémius – Tárémjusz

Traemius – Trémiusz(ae=é)

Trienorix – Triénoriksz

Trisalia – Trizálja

Trisalion – trizálion (eredetileg trisaliai lenne, de azt kiejtve kicsit sok lenne a j hang egymás mögött, úgyhogy megváltoztatták)

Tyerra – Tüjérrá(h)

Wazoria – u.a.

Wazorius – Wazoriusz

Wenderius – Wendérjusz

Werglanius – Werglániusz

Zateria – Zátéria (az á-t röviden ejtjük)

Zaterius – Zátériusz (az á-t röviden ejtjük)

II. fejezet (3. rész): Mitrix, a varázslónő

Még Mitrix fejének is terhes volt az a temérdek érdekesség, mit Etarianus mellékesen mondott el egy-egy adott témán belül. Hősnőnk ezeket gyakran elengedte a füle mellett, hisz úgy vélte, sok hasznát egynek sem venné, de akadt egy-egy meghökkentő tény főnixről, unikornisról és sárkányról is, melynek adott helyet a temérdek tudástól kissé zsúfolódni látszó elméjében.

– A sárkányfiókákról is könnyen megállapíthatjuk, hogy lány vagy fiú-e a vizsgált egyed. A fiúknak hamarabb nőnek ki a szarvaik, melyek felnőttkorban nagyobbak s díszesebbek is, mint a lányokéi, de ők sem panaszkodhatnak, noha az újszülött sárkánylánykáknak nincsenek szarvaik. Az a két kicsi is csak fél év múlva nő ki – így szólt az egyik.

– Az unikornisok a tévhittel ellentétben meglehetősen harcias teremtmények. Szívesen viaskodnak egymással, s ami azt illeti, a közelmúltban a főnixek megtámadásától sem riadtak vissza, ám a fénynek igazán hű szolgái, hisz még háborúban sem folyamodnak szörnyű gaztettekhez. Ádáz, mégis kegyes ellenfelek ők – így a második.

– A főnixeknek nincsenek asszonyaik, nincsenek gyermekeik sem. Egyetlen folyóból születnek, testvérek mind, így az átlagos ember, sárkány vagy unikornis által meghatározott család, illetve szerelem fogalma számukra idegen, de életük teljesnek, mondhatni, tökéletesnek vallják – s ez volt a harmadik.

Miután elmesélte az érdekességeket, Etarianus folytatta a sort néhány újabb száraz ténnyel. Olykor ezeknek pontos megtanulására kötelezte hősnőnket.

Három éven át volt ez így, mire Mitrix elméje a rengeteg tudástól túlzottan is zsúfolttá vált, s több száraz tényt már képtelen volt elraktározni, Etarianus pedig úgy döntött, hogy inkább a varázslásra, illetve a vívásra fognak összpontosítani az utolsó két évben. A tanító tudta, hogy az átlagos varázslómesternek tengernyi a varázsereje, míg Mitrixé óceánnyi, de az is véges, így hősnőnknek meg kellett tanulnia, miképp védje meg magát bűbájok nélkül. A leány hamar elsajátította Etarianus egyszerű, mégis hatásos vívási technikáit, miközben egyre jobban bánt a bűbájokkal is.

Mikor varázslásra került a sor, Etarianus gyakran beszélt hősnőnknek annak három szintjéről, illetve a varázserő helyes beosztásáról, ami Mitrix számára módfelett fontos tudnivalónak bizonyult, s tanítója sem hanyagolta.

– A kezdő bűbájosok csak az általános varázsigék (tűz, víz, szél, föld, fény, rosszabb esetben sötétség „hívószavának”) segítségével képesek varázsolni. A második szinten állók már képesek a bonyolultabb varázslatokra is, de általános varázsigével nem tudják előidézni őket. A harmadik szinten álló bűbájosok már képesek a bonyolultabb varázslatok előidézésére akár általános varázsigékkel is, ami úgy egyébként kevesebb varázserőt emészt fel, sőt a legjobbaknak pusztán a gondolatuk erejével is sikerülhet egy-egy bűbáj (akár bonyolult, akár általános) létrehozása – magyarázta Etarianus.

– De mi a különbség a bonyolult s az általános között? – kérdezte Mitrix.

– Az általánosakkal már megismerkedtünk a legeslegelső tanórán. Azoknak vannak általános varázsigéi, míg a bonyolult bűbájokat általában egyedi varázsigével idézzük meg, s megidézésük ilyenkor több varázserőt emészt fel, mint az általánosaké – magyarázta Etarianus. – Meg is tanítok neked egyet, ami sok helyzetben kapóra jöhet majd; megmutatom, hogyan tudsz gyógyítani – tette hozzá, majd rövidesen meg is tanította az említett varázslatot Mitrixnek.

Minden egyes alkalommal újabb meg újabb érdekességekkel és újabb bűbájokkal várta Etarianus a leányt, ki egyre bölcsebbé, egyre erősebbé s szebbé vált, ahogy elszárnyaltak a középiskolában töltött évei. Mitrix járása évről évre kecsesebb, arca ragyogóbb, szemeiben a tenger kékje egyre tisztábban tündökölt. Lelke is, elméje is tisztult. Új erőre kapott: úgy érezte, élete nem oly értelmetlen s hiábavaló, mint azelőtt. Már nem gondolt sem a maga, sem a világ fájdalmára, csak a fényes jövőre, mely őrá, Werglanius leendő varázslónőjére várhat még.

Észre sem vette, s már el is jött az ötödik, az utolsó éve a középiskolában. Tanulmányait rövidesen befejezi, életének ismét egy új szakasza veszi kezdetét, de e kezdet korábban érkezett, mint azt a mi hősnőnk vagy bárki más gondolta volna.

Egy hideg téli reggelen jött el a dréoniai leányhoz, besurrant szobájának ablakán, majd (mikor úgy vélte helyénvalónak) fordított Mitrix sorsán. Az a bizonyos reggel remekül indult. Hősnőnk megreggelizett serényen, elköszönt Darannostól, hátára vette kövér hátizsákját, s Etarianus iskolájának nyolcas terméig meg sem állt.

Tudásra szomjasan lépett a tanár úr színe elé. Noha Etarianus eddig mindig mosolyogva köszöntötte legjobb tanítványát, arcán most félelem s aggodalom ült, mégis oly remekül leplezte ezt Mitrix előtt, hogy a leány puszta komolyságot olvasott le róla, semmi többet.

– Tanár úr, jöttem, hogy tanuljak. Tanítson még, kérem, tanítson, míg szívem el nem fárad! – szólt egy széles mosoly kíséretében Mitrix, mire Etarianus nagyot sóhajtott. Keserű, fájó sóhaj volt ez, a leány is érezte. Nemsokára ráncoktól csúf, öregségtől gyönge kezek érték Mitrix keskeny vállacskáit.

A leány sápadni látszó arcára félelem ült ki hirtelen. Ha ifjú hősnőnk nem türtőzteti magát, sikolt. Immár egy ősz aggastyánt látott maga előtt, ki Etarianus ruháit viselte, sőt még tekintete is oly barna, ez mégis csak az ő tanítója lehet, nem más, de arca az imént még a megszokottnak tűnt. Vajon mitől torzulhatott el ily hirtelen? Valami nincs itt rendjén, Mitrix érezte lelke mélyén.

– Etarianus, maga az? – kérdezte hősnőnk mély aggodalommal telve.

– Mitrix, eljött az idő. Menned kell. Fuss Tharémiusba, s mondd meg Zateriusnak, hogy veszélyben az élete! Nesorus összeesküvést sző, a király megölésére készül, s az egyetlen, ki megállíthatja...te vagy – szólt erőtlen, rekedt hangon Etarianus.

– Mindezt...mégis miből gondolja? – hökkent meg a leány.

– Ne kérdezz ilyeneket, csak menj, és siess a király segedelmére! Nincs sok időd, hisz egyre nő a gonosz hatalma.

– Nem hagyom magára, mesterem.

– Nem tehetsz mást. Nekem már késő. Én a múlt vagyok, te a jövő. Most menj!

– Etarianus, én... – kezdte volna a leány, de hirtelenjében torkán akadt a szó.

A folyosóról léptek szűrődtek be a tanterembe. Acélcipők kopogtak odakint, fehér lovagok acélcipői. Etarianus után jöttek, nem vitás. Vagy tán úgy tervezik, hogy Mitrixet is magukkal ragadják, hogy aztán Nesorus elé vessék, mint védtelen áldozatot? Nem, a leány bele se mert gondolni.

– Jönnek...érted jönnek. El kell tűnnöd innen – mondta tanítványának Etarianus.

– Egy szót sem értek.

– Mitrix, mától fogva tiszteletbeli varázslónő vagy. A mágia kezedben fegyver, mely útját állhatja legveszedelmesebb ellenfeleidnek is. Ha a bűbájok nem segítenének a bajban, ne feledkezz meg a nyakláncodról sem! Jó barát lehet a bajban – bökött a leány aranyláncára, aztán a rajta lógó, sárkány alakú, smaragdzöld medálra Etarianus, majd folytatta:

– Trienorixban a Pergamen mindent elárult; Nesorus összeesküvést sző, ő a tettes...a háború, a sárkányok...nincs idő elmagyarázni. Sajnálom, Mitrix, de a tanulmányaid itt véget értek. Fogd ezeket, s menj! Te vagy népünk utolsó reménye – nyújtott át egy hátizsákot Etarianus. Abban volt minden, mire a leánynak szüksége lehet tharémiusi útja során: egy vastag takaró, egy kard, illetve valamennyi étel s ital.

– Minek ennyi holmi? Mégis…hová küld engem? – kérdezte ifjú hősnőnk, míg a hátizsák tartalmát vizsgálta.

– Még egyszer mondom: siess Tharémiusba, s figyelmeztesd Zateriust Nesorus támadására! – szólt Etarianus, majd az ajtóra tekintett.

Azon fehér lovagok dörömböltek. Mitrix nézett jobbra, nézett balra, nem lelt más kiutat, gondolt hát egyet, s kiugrott a tanterem ablakainak egyikén.

– Mindent köszönök, Etarianus...mindent – nézett vissza tanítójára, míg Etarianus ijedten kapott az újdonsült varázslónő után, ki addigra már leugrott. Hősnőnk tán megőrült volna? Aligha! Mitrix a szél ősi erejét hívta segítségül, azzal tompította az esést. Mikor két lába talajt ért, hősnőnk már rohant is nyugatra, azaz Tharémius felé. Etarianus mindent megtanított neki Trisalia fővárosáról, így a varázslónő tudta, merre menjen. A nyugati égtáj bevehetetlen városa volt az, a trisalion király székhelye, a birodalom központja, a nagy s hajdan dicső Tharémius. Mitrix e napon útnak indult, hogy Nesorus hatalmát megdöntse végre. Ha sikerrel jár, tán új korszak nyílik majd egész Ilderonia történelmében. Vágyott már erre, várta már e pillanatot, de most, hogy maga mögött kell hagynia Werglaniust, Etarianust s Darannost, bizonytalanság ragadta el. Nem tudta, milyen sors várhat tanítójára vagy épp nevelőapjára, de szívből remélte, hogy még látja őket, bárhogy is végződik útja.