Minthavétel

Szag László a nejével egy fárasztó nap után viszonylag hamar nyugovóra tért budapesti otthonában. Ám valahogy egyikük se tudta lehunyni a szemét.

– Kezdenek kirepülni a „gyerekeink” – sóhajtott Izabella.

– Igen – morogta a nyomozó.

– Botond friss, délegyházi barátnője egy idő után kérdéseket fog feltenni – morfondírozott az asszony.

– Igen. A meséje elég gyenge lábakon áll, de nagy a szerelem. Ezen a hídon majd akkor megyünk át. Ha egyáltalán nekünk kell.

– Tényleg, Gézával minden rendben lesz? – aggodalmaskodott Izabella.

– Igen, bár Csillával van benne egy kis munkánk. Ez a boszorkány dolog egész hasznos.

– Már nem is tartasz tőle.

– Valóban. Viszont hazavágyik. Szívesen megadnám neki, de nem értek a dimenzióugrás fizikájához.

– Ahogy hallottam, ahhoz ők sem, csak sikerült.

– Ez igaz. Mindegy is. Valahogy csak beolvasztjuk őket a társadalomba, idővel. Megtalálom a módját. Bár nagyjából a legénység fele boldog csak nálunk. Még meg kell találniuk az itteni életüket, mint a szívtipró álcázómesternek. Kálmán még mindig a családja után kesereg, a többség képesítése használhatatlan nálunk. Lesznek még nehézségek.

– Csak beletörődnek! Belejönnek. Gondoltad volna? – simult hozzá közelebb a felesége.

– Mit?

– Hogy menekülteket bújtatsz, bűnözők pénzén eteted őket, és gyilkossági helyszínt hamisítasz?

– Öngyilkossági – javította ki a nyomozó.

– Jó, persze.

– De értem. Valóban nem gondoltam volna. Te hogy haladsz a regényetekkel?

– Ó csodásan! Mármint melyikkel? – csillant fel Izabella szeme még fáradtan is.

– Mindegy is – kacagott László. – Amíg veled nyelvészkednek, mind jól érzik magukat.

– Igen – mondta az asszony, de nagyot ásított.

A gesztus nem az unalomnak, mint a fáradtságnak szólt. Amolyan tavaszi fajta, sok munkával fűszerezve. Leoltották a lámpát, és lassan álomba merültek.

Volna...

Megcsörrent László telefonja. A csöndes szobába addig csak a városi autók monoton, tompa surrogása szűrődött be. Meg a szomszéd éjszakai mosógéphasználata, amiről évek óta nem bírták lebeszélni. A nyomozó a beállított csengőhangról tudta, a Sólyom legényégének tagja keresi.

– Szia Enikő! – morogta a telefonba, nem igazán bosszúsan, mint fáradtan. – Miben segíthetek?

A katonanő a vonal túlsó végén már az első kiejtett hangtól kezdve izgatottnak tűnt. A nyomozó még sosem látta és hallotta ilyennek, igaz most is csak az utóbbit.

– Értesítést kaptunk! Hunor már szalad! A támaszponton lévő adó! Mintha vétel lett volna!

– Nyugodj meg! – dörmögte László.

Már attól felébredt, hogy az általában kőszoborként strázsáló katonanő szinte gyermekien csipog a telefonba. A két felderítő tiszttel mindig tartott egy kis távolságot az embercsempészek elleni akció óta. Szinte megkönnyebbült, amikor végleg Kecskemétre költöztek.

– Igenis! – mélyült el a nő hangja.

– Indulok. De hova?

– Egyelőre a Házhoz – mondta Enikő. – A kapitánnyal megbeszéled a többit, addig értesítem.

– Nem lehet vaklárma?

– Nem. Biztos nem az, épp most kaptam megerősítést – dünnyögte kis késéssel a nő.

– Értem.

A nyomozó sietve öltözni kezdett. Persze Izabellát is érdekelték a fejlemények.

–Állítólag itt egy hajó – vázolta neki röviden, és már a cipőjét vette fel.

– Veled megyek! – ugrott ki a neje az ágyból.

– Rendben.

László megvárta. A kocsiban még arról beszélgettek, hogy talán most tényleg leigázzák őket, de ezt végül még saját félelmeik szintjén sem hitték el. A Sólyom legényégével töltött hónapok után nem bírták elképzelni. Bár elviccelődtek róla, hogy akkor őket most bántanák-e a szolgálataikért cserébe. A világuralmi Sci-Fi történetet egy új hívás szakította félbe, pedig már majdnem Dunavarsányba értek. A kapitány volt. A kihangosítóban neki is izgatott hangja volt, ami szinte elcsuklott. Meghatódott, reménnyel teli és boldog fanfárként zengtek a szavai.

– A Hóbagoly! Az őrültek itt keringenek felettünk a Hóbagollyal! Utánunk jöttek és megtaláltak! Állítólag haza is tudnak vinni. El kell fuvaroznod minket Kecskemétre!

– Mindjárt ott vagyunk – nyugtatta meg László a családja viszontlátásának reményébe burkolózó Kálmánt.

VÉGE

---

A történet itt véget ér. a Betűtévelygés (vagy "A Sólyom zuhanása") az ebből a világból kinőtt "A hóbagoly röpte" előzménye. Terveim szerint az is felkerül majd.