Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Alapírtó, ágyhalál
A főgépész mozdulatlanul lebegett az kisbolygóöv közepén. A
központi csillag fényét időnként kitakarta egy-egy szikla, de semmi sem
ütközött neki. Reménytelen helyzetben volt. Irtó rosszul kellett volna éreznie
magát. A sérült űrhajó megmenekült, de őt véletlenül itt hagyták.
– Kedves C9-84F3B naprendszer, ismerkedjünk még a fennmaradó két órámban… –
sóhajtotta József, az oxigénszintre pillantva.
Felidézte, mi vár rá. Fulladás. Nem éppen ágyban, párnák közt jövő halál. Agya
némileg tiszta lesz, de az oxigénhiány nem kellemes vég. Azt se tudta, mit kéne
éreznie. Csak a fogyó százalékokat figyelte, és a csillagokat, súlytalanul
lebegve. Akár ki is nyithatná a szkafandert. Gyorsabban vége lenne. Vagy
eltalálhatná egy kő. Bezzeg a Sólymot eltalálta vagy kéttucat. Őt semmi. Nem
akart meghalni. A reménytelen helyzetben is oly erős az életösztön miatt nem
vette rá magát az öngyilkosságra. Pedig semmi esélyt nem látott a
megmenekülésre. Még egy óra bámulás a semmibe…
Már nem sok belélegezhető levegője maradt, amikor észrevette, hogy az egyik
csillag megmozdult. Talán képzelte?
Talán már kevesebb az oxigén, és hallucinál? Nem! A fénypont mozgott
felé. Nem egyenes vonalban. Egyre nagyobb lett.
„Értem jönnek. De kik?” – nem hitt angyalokban, kaszával járó csuklyás
alakokban. Itt az űr csendjében, ahol csak saját, egyre nehezebb
lélegzetvételének hangját figyelte, majd a vészjelzés csipogását, mégis
megvilágosodott. Elöntötte a fény, és körülvette. Addigra már semmit se fogott
fel…
Magához tért. Körülvette egy ágy. Halálosan fáradt volt. Kinyitotta szemét,
elvakította a fény. Csilla arcát látta. A rövid hajú, testes technikusnőt még
sosem látta ilyen szépnek.
– Jól vagy?
– Jól, de hol? – a szeme még nem szokott hozzá a rengeteg fotonhoz.
– Kettes űrkomp. A Sólyom a kisbolygóövön kívül állt meg. Összevesztem a
kapitánnyal, de visszajöttünk. Nekem ez alap. Irtóra nincs kedvem nélküled
összetákolni az a szitává luggatott, kőporral teli bárkát.
Valós csont
Velőtrázó sikoly hallatszott. Az asszony üvöltött, mint a
fába szorult féreg.
– Fifikeee!!!
Az uszkár egy saját tömegével majdnem megegyező lábszárcsonttal tűnt elő a
tavat övező növényzetből.
Szag László gyilkossági nyomozót kora reggel riasztották. Ráadásul az ország
másik felébe, Csornára. Picit sem volt mérges, sőt, kifejezetten kedélyesen
bandukolt az őszi lombok közt az autótól a tóig. Épp a kellemes kis park
lombhullató fáinak színpompájában gyönyörködött, amikor hirtelen elé tárult a
bűnügyi helyszín a maga romlott szagú valójában.
– Valós csont? Emberi? – kérdezte a kollégáját.
– Röviden és velősen? Ja. Nem nádszál, lábszár. A Teri szerint fiatal férfi.
– A többi részét megtalálták már?
– Nem mind. Könnyen meglehet, hogy Norvégiába utazott. Erős a gyanúm, hogy
Oslo-ban van.
– Nagyon vicces... És mikor vett jegyet a fjordok országába?
– A dezintegráció és a csont alapján azt saccolnám, kb. tavasszal.
Ismeretlen testes
Szag László nem sokkal később Bősárkányra ment, mert találtak egy újabb holttestet. A környéken ez volt a negyedik a rózsamintás inget viselő tavi fiú óta, aki egy uszkár miatt lábatlankodott elő az ismeretlenség mocsarából.
– Mit tudunk Feri?
– Az áldozat ismeretlen. Testes negyvenes. Este jelentette nekem egy ember.
– Ne mekegj! Viszont fura. Az előzőek fiatalok voltak és jóképűek. Ez is szívtelen?
– Igen. A tettes elrabolta a testes szívét. Nem találtuk meg.
– Pedig valószínűleg jót tenne a renoménknak, ha meglenne.
– A szíve?
– Nem, te okos. A tettes, aki szakított a testessel. Egyre nagyobb a gyanúm, hogy nem csak ujjat húzott vele, hanem azon túl, hogy szívet is, egy sorozatgyilkossal van dolgunk.
– Főnök, úgy érted az a fajta, aki a blogján spoilerezi a következő részt, mert már látta torrenten?
– Valami olyasmi – sóhajtott a nyomozó.
A földön azonban feltűnt neki valami. Alaposan megvizsgálta.
– Te Feri, öntsd ki ezt az üreget.
– Ürge van benne?
– Jaj, inkább ne beszélj, csak csináld! A tettesünk valószínű nem ürge, hanem egy szívtelen szívszerelmes szipirtyó. Pontosabban most már legalább három szíve van a sajátján kívül. Nézd, magassarkú nyoma! Mindkét másik helyszínen is láttam hasonlót. Az elkövető végre egy hibát is elkövetett. Pradában lesett prédára. Harmichat, harmincnyolc lehet.
– Ezt a cipőjéről mondod meg főnök? Kiadom a kőrözést, harmincas évei végén járó nő magas sarkúban.
László a tenyerébe temette az arcát, onnan motyogott ki a kollégájára.
– Csak öntsd ki a cipőnyomot gipsszel, és ma már ne nagyon mondj nekem semmit oké?
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Betűtévelygés 24.
Betűtévelygés 23.
Betűtévelygés 22.
Betűtévelygés 21.