A   Add a Kezed!

       ( Hősök )

  Hatalmas pánik tört ki Budapesten, a nyugati pályaudvaron. Az emberek kétségbeesetten sikoltozva menekültek ki az utcákra, keresztbe rohanva az autóktól hemzsegő úton. Félelmüket nem az induló vonatok késési ideje váltotta ki. Egy kifejlett, bengáli tigris haladt végig a vonatok mellett, kecses léptekkel. Váratlan felbukkanásával pillanatok alatt kiürítette a pályaudvart. Az állatkertből szabadult állat mégsem támadott meg senkit, még az előle fejvesztve szaladó emberek után sem rohant. Érthetetlen módon, csak végigsétálta a vonatok között lévő szakaszt.

   Mindenki amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta az épületet. Már csak egy fiatal fiú jókedvű kacajától visszhangoztak a falak. Az egyik vonat tetején csücsülve, erősen csapkodta a jobb combját, miközben majdnem hanyatt esett a nevetés közben. Hosszan lelógó szőke haját nem győzte elhúzni tengerkék szemei elől, miközben másik kezével, a feje tetején, szándékosan ferdén állított baseball sapkáját igazgatta.    Testén, lenge narancssárga színű, rövid ujjú ing lógott, ám térdig érő szakadt farmernadrágja kevésbé szimbolizálta igényes öltözködési formáját.

Látom megérte elhozni téged az állatkertből! Nagyon jól elszórakoztattál engem, ezért hálás vagyok! Nemsokára megérkezik az a férfi aki ide rendelt engem, majd neki is bemutatlak! Sámson! Ez az! Sámson lesz a neved!

  A  fiú nem hiába nézett mereven a tigrisre. Az állat egyik pillanatban még sétált, majd ezt követően a fiú felé fordult, felnézett rá majd engedékenyes leült. Akár egy helyesen betanított kutya.

  Ekkor két fiatal fiú sétált be az épületbe. Nem ijedtek meg a tigris láttán, az állat pedig szintúgy nem vett róluk tudomást. Kinézetük alapján ikertestvérek lehettek. Sötétbarna frizurája, egyiküknek gondosan félre volt fésülve, míg a másiknak hosszú tincsekben lógott le a szemei elé. Testükön hófehér trikó feszült, amely rendszeres testedzéseiket formázta meg. Mégis könnyedén meg lehetett különböztetni őket. A félrefésült hajú fiút a higgadt kiegyensúlyozottság tükrözte, míg ikertestvérét az eltökélt támadókészség.

   Megálltak mindössze néhány méterre a vonat tetején ücsörgő fiútól, s ekkor alaposan szemügyre vették, hogy vajon mi célból ülhet egy tigris, ilyen szót fogadóan egy éretlen, suhanc kölök előtt.

-       Elnézést, ha megzavarjuk vihogásod operettjét, de azt szeretnénk tudni, mi dolgod neked egy tigrissel itt a nyugatinál? Talán a cirkuszból loptad? – kérdezte higgadtan az egyik fiú.

Erre a vonat tetején lábait lóbáló fiú egykedvűen megvonta a vállait s így szólt.

-       Kisgyermek korom óta bohóc szerettem volna lenni, de nem vettek fel a Mc’Donaldsba! Ezért arra jutottam, hogy bosszút állok és megetetem az összes alkalmazottat ezzel a tigrissel!

  A két testvér ekkor laza mosollyal az arcukon egymásra nézett, melynek következtében hangos nevetés tört elő a szőke fiúból. Már majdnem leesett a vonat tetejéről, olyan szinten rángatta magát. Vállai mintha ki akarnának szakadni a testéből, fel-alá mozogtak. Amikor befejezte a nevetést, egy nagy sóhajtás után, könnyes szemeit törölgette.

-       Csak vicceltem ám! Nem vagyok én olyan agresszív! Csak gondoltam nem jövök el üres kézzel!

-       Üres kézzel? – vonta fel a szemöldökét az erősebb akaratú fiú. – Ez a tigris a fővárosi állatkert tulajdona! Te pedig felelőtlenül behoztad őt ide! Nem fordult meg a fejedben, hogy ezzel ártatlan emberek életét veszélyezteted?

   A szőke hajú fiú ekkor gondosan karba tette kezeit és a szemöldökét vonogatta.

-       Ismerlek én téged?

-       Nem, de szívesen bemutatkozom! – vágta rá készülten. – Bernát vagyok, ő pedig itt az ikertestvérem Balázs!

-       Üdvicsek, én Roland vagyok! – emelte magasba, hosszú vékony karját a fiú.

-       Az imént azt mondtad, nem akartál üres kézzel jönni – szólalt meg Balázs. – Ezzel azt akarod mondani hogy vársz valakit?

   Roland némán, a szemeit forgatta, majd egy fejbólintással adott választ a kérdésre.

-       Nem mondhatom el hogy kire, mert titkos a tali! Úgyhogy örültem a cseresznyének Béla és Boldizsár! Most el kell, hogy menjetek!

  Amikor a vonat tetejéről Roland búcsúzkodást megjátszóan integetett, Bernát egyik pillanatról a másikra elveszítette az önuralmát.

-       Te most komolyan azt hiszed, hogy elküldhetsz minket?

-       Bernát, nyugi ez csak egy suhanc! – fogta meg testvére erektől duzzadó vállát Balázs.

Bernátot mintha valami szét akarná feszíteni belülről, minden végtagja dagadni kezdett az izmoktól. A trikója recsegni kezdett, a nyakán feszülő aranylánc pedig már majdnem kettészakadt. Mindez egyetlen pillanat alatt történt.

  Az a fiatalember, aki egy perce még türelmesen zsebre vágott kezekkel állt, most öklét rázva növekedett a teste kétszeresére, mintha megállás nélkül pumpálták volna.      Balázs tehetetlenül a fejét csóválva nézett Rolandra, aki azonban most is vállait táncoltatván vihogott odafent.

-       Komolyan te vagy a hihetetlen Hulk! - dadogta, észveszejtő nevetése közben. – Ha ezt tudom, már az elején kérek egy autógrammot! Hello, Sámson, van nálad toll?

  Bernát félelmetesen hörögni kezdett, akár egy vaddisznó.   Mellette ikertestvére, aki most csak a derekáig ért, karba tett kézzel állt és csak a fejét csóválta.

-       Ejnye-ejnye Roland, ez nem a te napod!

-       Nem a fenét, kész marvel ez a nap! – nyújtózkodott magasra Roland.

  A következő pillanatban Bernát nekirohant a mozdulatlanul álló vonatnak. Roland természetesen nem vette komolyan a fiú agresszív megindulását. Pedig jobban járt volna. Mintha egy bika csapódott volna neki a vonat oldalának. Hangos puffanástól visszahangzott az egész nyugati pályaudvar. A vonat nem dőlt el, ugyanis Bernát nem akart akkora erőt kifejteni magából. Mindössze csak megingott, ami éppen elég volt ahhoz, hogy Roland leszédüljön a tetejéről.

  Balázs elismerően tapsolni kezdett. Roland nem sokkal a zuhanása után, a tigris hátán ülve bukkant fel. Arcán örömteli vigyor feszült, amivel úgy festett, mint egy cowboy a naplementében. Úgy tűnt, a bikaszerű mutatvány kevésnek bizonyult, felhőtlen humorából való kizökkentére.    Az arcán lévő vigyor, fültől fülig ért, ami már tőle megszokott volt. Mindenesetre egy elég kellemetlen eséstől mentette meg önmagát. Ugyanis mielőtt Bernát nekicsapódott volna a vonatnak, már akkor üzent az egyhelyben ülő tigrisnek, hogy szaladjon a segítségére. Így nem kellett a betonon csattannia.

-       Tudtátok, hogy a művésznevem Dr, Dolittle? – vigyorogta továbbra is jókedvűen Roland. – Ugyanis rendíthetetlen könnyedséggel értek az állatok nyelvén! Még Bernáttal is szót tudnék érteni!

  Ettől a vele szemben álló Bernátnak még a homlokán is kidülledtek az erek. Tekintete vérszomjasabb volt, mint egy lecsapni készülő oroszlánnak. Ahogy ökölbe szorította palacsintasütő méretűre duzzadt kezeit, hangos ropogások hallatszódtak. Ezzel egyidejűleg Roland harcra készen mosolygott. Kecsesen végigsimította tenyerét a tigris, ragyogó szőrén, közelebb hajolt az állat fejéhez miközben eltökélten nézett Bernátra.

Mutassuk meg a marvel  figurának hogy kik vagyunk mi! Benne vagy

Sámson?

  Ezután a tigris egészen közel hajolt a betonhoz, miközben milliméter pontosan bemérte az ellenfelét. Vele szembe Bernát, akinek cseppet sem rendült meg a bizalma, magabiztosan várt. Abban a pillanatban, ahogy Roland elrugaszkodott, a tigris kirohant alóla. Sebesen futott végig a két vonat között. Karmai hangosan csattogtak a betonon.   Egyre jobban közeledett a fiatal fiú felé. Bernát azonban továbbra is csak állt és várt. Mögötte ikertestvére, Balázs már ásítani készült, de még arra is lusta volt, hogy kezeit kirántsa a zsebéből.

   A tigris hamarosan elérte a támadó távolságot. Ekkor felugrott magasra és a levegőben, még jobban kiengedte éles karmait. Bernát azonban gyorsan és ügyesen cselekedett. Oldalra nyúlt, ahol erősen nekikapaszkodott a vonat csukott ajtaja kilincsének s egy lendülettel úgy kiszakította az egész ajtót a helyéről, mintha csak egy darab papír lett volna. Az állat már majdnem a nyakán landolt, amikor éppen az utolsó pillanatban maga elé feszítette a leszaggatott vasajtót. A tigris egy az egyben rátapadt, Bernát pedig alaposan elbújt, hogy még csak a karmok se tudhassák őt bántani.

-       Ahhoz hamarabb kell felkelned cicamica! – morogta, győzelmi mámort érezvén Bernát. – Most én jövök!

     A fiú olyan erővel hajította el az ajtót, amennyit csak kifejthetett magából.  A távolabb álló Roland és Balázs szemszögéből annyi látszott, hogy Bernát egy egyszerű négyzet alakú, karton lapot hajít el, méghozzá jó messzire. A tigris hiába tapadt rá erősen az ajtóra, a levegőben való zuhanás közben, karmai lecsúsztak. A vonat oldalának csapódott neki, melynek következtében ezúttal sokkal hangosabb és látványosabb puffanás keletkezett. A vonat oldala berepedt, a közeli ablakok pedig sorban törtek ki.

  Amikor Roland észrevette, hogy a tigris nem tud ráállni a jobb első lábára, kétségbeesetten rohant az állathoz. Bernát azonban akaratosan az útját állta. Mégsem sikerült feltartóztatni a szőke fiút.    Egy ügyes háton csúszó mozdulattal átsiklott a hatalmas fiú lábai között, majd felpattant és a tigrishez sietett.

Látszódott, hogy komolyabb törést szenvedett a tigris. Lábát még a földre sem merte letenni, ehelyett dühösen felmorgott és jobbra-balra csóválta a fejét. Mintha segítségért kiáltozott volna. Roland leguggolt elé és próbált üzenni neki, majd megérintette volna a törött lábat, ám gyors reflexének köszönhette, hogy a tigris nem harapta le a fejét.

-       Nagyon ügyes vagy! – fordult szemrehányóan Roland, a leszaggatott ajtót, éppen visszailleszteni igyekező Bernáthoz. – Most nézd meg mit tettél! A te ügyetlenséged miatt most ez a szerencsétlen állat szenved!

  Bernát félbehagyta az ajtó berakását, majd olyan lendülettel indult meg a fiú felé, mintha egy egész sereget készülne megtámadni. Balázs még időben közbeavatkozott.

-       Elég az őrültségből! – majd miután intett testvérének, leguggolt Roland mellé. – Most a segítségedre lesz szükségem Roland! Kérlek, állj most félre, közben próbálj üzenni Sámsonnak, hogy ne bántson!

Roland szó nélkül engedelmeskedett.

Jól figyelj rám, pajti! Nem tudom, mire készül ez a bolond, de nem szabad bántanod! Talán képes arra, hogy elmulassza a fájdalmad! Ha sikerrel járt, tőlem leharaphatod a zakkant tesója karját! Megegyeztünk?

   A tigris figyelmesen tartotta a fejét Rolandnak, miközben fájdalmas morgásai már kezdtek elhalkulni. Balázs összecsapta a tenyereit majd gyorsan dörzsölni kezdte őket. Már addig-addig dörzsölte, majdnem tüzet csiszolt a bőrével, amikor hirtelen az állat törött lábához nyúlt.    Gyengéden rámarkolt, miközben behunyt szemekkel, halkan duruzsolt magában valamit, Érthetetlenek voltak a szavai, senki sem értett belőlük semmit, Balázs mégis folyékonyan ejtette ki őket a száján.

  Végül kinyitotta szemeit és befejezte a duruzsolást. Óvatosan a betonra helyezte a tigris lábát és hátrébb csusszant. Mindhárman figyelmesen meredtek a tigrisre, aki még mindig Roland üzenetét tudomásul véve, mozdulatlanul tartotta a fejét. Majd annyit vettek észre, hogy az állat rááll mind a négy lábára és mint ha mi sem történt volna, szép lassan elballag.

-       Ezt nevezem! – lelkendezett Roland. – Apám ezt nem hiszem el! Te vagy a Dr. Bubó! Komolyan meggyógyítottad Sámson lábát?

-       Igen – bólintott Balázs, aki elégedetten zsebelte be Roland lelkesedését. – Viszont remélem most azt üzented neki, hogy menjen vissza az állatkertbe! Nem akarom, hogy valakinek baja essen!

-       Persze, azt üzentem neki! – legyintett a fiú, aki még mindig döbbenten nézett a tigris után. – Ez csodálatos! Képes vagy meggyógyítani egy sérült testet?

Amikor Bernát visszanyerte eredeti alakját, csatlakozott testvéréhez.

-       Tudod, van aki hasznos dologra használja a képességét, nem úgy mint te! – vetette oda bosszúsan Bernát.

-       Jajj már koma, most zabos vagy, mert szórakoztam egy kicsit? Nem sérült meg senki!

-       Nem vagyok a komád! – mutatta fel az ujját Bernát. –    Másrészt egyáltalán nem tűnt szórakozásnak, én legalábbis nem tartottam annak! Mindenkit halálra rémisztettél vele! Ezt jelenti neked a különleges erő?

Roland a hasát csapdosta vihogás közben.

-       Hülyének nézel? Ez az életem!

  Balázs a tekintetével jelt adott testvérének, hogy valaki tempósan közeledik feléjük. A tempósan talán gyenge kifejezés lett volna, ugyanis majdnem már futást lehetett hallani.

  Mihelyst a hang irányába fordultak, mindketten egy hatalmas pofon gazdájává váltak. Alig tértek magukhoz, szédülten próbálták felvenni a védekező pozíciót, mögöttük pedig Roland fészkelődött, akinek már elment a kedve a nevetéstől.

  Egy huszonéves, festett vörös hajú, fiatal lány támadt az ikrekre, aki hangot is adott hirtelen felbuzdulásának.

-       Hogy gondoljátok, hogy idehoztok egy kifejlett tigrist? Elment a józan eszetek? Itt emberek szoktak közlekedni, ez nem állatkert!

-       Képzeld aranyom, nem mi hoztuk ide! – válaszolta Balázs, aki még a szemeit is alig bírta kinyitni. Mellette Bernát, elfordult és Rolandtól kérdezte, hogy vérzik-e az orra.    Amikor a szőke hajú fiúból hangos nevetés tört ki, Bernát szigorú arcképpel, na meg persze vérző orral fordult a dühös lány felé.

-       Te mégis mit képzeld magadról? Nem is ismerjük egymást, akkor hogy mersz pofozkodni?

-       Te hogy merészelsz behozni ide egy igazi élő tigrist! – üvöltötte bele a fiú képébe a feldúlt lány.

-       Nem én hoztam ide be hanem ez a dísz marha!!!!

Amikor reszkető ujjal a háta mögött álló Rolandra mutatott, a fiú csábos vigyorral az arcán integetett a lánynak.

-       Szióka, Roland vagyok! Neked csak Roli!

  A lány nem győzte venni egymás után a levegőt, arca már majdnem olyan vörössé vált mint a haja.

-       Én esküszöm, szétverem a képed! – csóválta a fejét a lány. – Én nekem itt ma találkozóm lenne, nem hiányzik, hogy egy tigris harapja le a fejemet!

-       Én szívesen találkozom veled – vonta meg a vállát Roland, majd ezt követően a lány megpróbálta volna pofon csapni, de a fiú félre ugrott.

-       Hagyd abba a dühöngést, már elmúlt a veszély! – kapta el a karját Balázs.

-       Ne merészelj hozzám érni! – fordult vele szembe a lány.

  Balázs csodálkozva meredt a lány karjára. Nem volt pedig rajta semmi különleges, még csak egy tetoválás sem, a fiú mégis dülledt szemekkel figyelte. Majd egyszer csak térdre rogyott és nagyra nyitotta száját. Bernát kétségbeesetten lépett oda, de nemsokára ő is ugyanerre a sorsra jutott. A lány megragadta a csuklóját, melynek következtében sikeresen térdre kényszerítette mindkét fiút. Roland értetlenül állt és a fejét vakargatta.

-       Amúgy most mit csinálsz? – kérdezte óvatosan.

  A lány nem válaszolt. Tekintete mintha tűzcsóvaként lángolt volna. Olyannyira éhezett erre a pillanatra, szinte az arcán sugárzott a bosszúvágy édes érzése. Nem akart megszabadulni ettől, teljesen átadta magát ennek a vágynak.

  Balázs és Bernát tehetetlenül rángatózott már hanyatt fekve a betonon. Fejük lilulni kezdett, szájukkal pedig levegő után kapkodtak, de sikertelenül.

  Hamarosan egy sötétbarna hajú lány szökkent ki a vonatok mögül, aki bizonyára már régóta figyelte a fiatalokat, de nem volt bátorsága megjelenni. Most azonban kétségbeesetten próbálta megszabadítani a fiúkat a szenvedéstől.

-       Nem tudom ki vagy, de engedd el őket, kérlek! Nem látod, hogy mindjárt megfulladnak?

A vörös hajú lány nem csak idősebb, de magasabb is volt nála. Amikor azonban sikerült félre rángatni őt az ikrektől, mérgesen emelte fel a fejét és így szólt.

-       Ebbe te nem avatkozhatsz bele!

Vele szemben a lány, barna szemeiben szinte remegett a félelem, mégis kitartóan fogta az egykor még fiúkat fojtogató kezeket.

-       Nem hagyhatom, hogy megöld őket!

Balázs és Bernát hangosan köhögtek a földön. Látszott, hogy arcuk már lassan, de visszanyerte az eredeti színt, ám még kómásan fetrengtek.

  A két lány között azonban folytatta a viaskodást. A vörös hajú lány megpróbálta hasonlóan az uralma alá keríteni a nála alacsonyabb lányt, aki azonban ügyesen és fürgén hajolt ki a legyintgetések alól. Végül azonban belehajolt egy ütésbe, amitől megszédült és hanyatt esett. Mégsem zuhant teljes testével a betonra, egyik karjával megtámasztotta magát, míg a másikkal erősen ellenfele combjába kapaszkodott.

Engem te nem bánthatsz! Most pedig szépen el fogsz aludni!

  Gondolatai a semmiből bukkantak elő a fejében. Nem értette, hogy és miként, de hálás volt értük. A szavak, ugyanis mintha eljutottak volna az éppen rátapodni készülő lány tudatáig. Hirtelen letette magasba emelt lábát, karjait pedig élettelenül a teste mellé csapta. Egy pillanatig üveges tekintettel meredt az előtte terülő betonra, majd szépen lassan dőlni készült.

  Roland idejében kapta el a lányt és a karjaiban tartván, örömteli vigyorral nézett fel a többiekre.

-       Nézzenek oda! Tudtam én hogy előbb vagy utóbb, de leveszem a lábáról!

-       Mégis mi a fene folyik itt? – állta talpra Balázs majd nem sokkal később, felsegítette testvérét. – Kik vagytok ti? Hogy kerültetek ide?

 A barna hajú lány értetlenül csóválta a fejét majd úgy gondolta inkább kezdi azzal, hogy bemutatkozik.

-       Zsófi vagyok, azért jöttem ide hogy…

  A mondat befejezésére esélye sem lett volna, ugyanis támadója hamar visszanyerte eszméletét és tigrisként vetetette rá magát. Zsófi hanyatt érkezett a betonra és erős koppanás közepette verte be a fejét. A lány ráguggolt a mellkasára így meggátolva hogy ellenfele kiszabaduljon alóla, ezután pedig két kézzel markolt a torkára.

-       Most megmutatom neked, hogy velem nem szórakozhatsz! – sziszegte a vörös hajú lány. – Addig fojtalak, amíg ki nem fogy belőled a levegő!

  A három fiú közül, egyikük sem vette a bátorságot a közbeavatkozásra. Zsófi vert helyzetbe kerülve, próbált szabadulni, de a lány a teljes súlyával nehezedett rá.

Ne bántsd! Engedd el!

  Egy ismeretlen hang csendült fel a nagy semmiből. Erre a lány eleresztette Zsófit, majd felállt róla és felsegítette. Mind az öten értetlenül rángatták fejüket. Egy tizenéves, fekete hajú fiatal fiú állt előttük. Hosszú hajtincsei a szemei előtt lobogtak a befúvó gyenge szél táncára. Testén fekete bőrdzseki feszült, melyet hófehér farmer és egy citromsárgán rikító stoplis foci cipő. Tekintete olyan volt akár a tenger. Csendes és kiszámíthatatlan.

Nem megoldás, ha egymás torkának estek! Az erőszak semmire sem megoldás! Béküljetek ki egymással, hiszen mi összetartozunk!

  Az öt fiatalt furcsa érzés töltötte el. Egymáshoz fordultak és jó modorhoz méltóan bemutatkoztak egymásnak.   Percekkel ezelőtt viszont majdnem megölték egymást.    Mintha emlékeiket törölték volna, mostanra viszonylag baráti volt közöttük a hangulat.

-       Dorina vagyok, elnézést kérek, amiért rátok támadtam! – emelte a kezét a vörös hajú lány az előtte álló immár észhez tért ikreknek.

-       Na és te ki vagy? – fordult kíváncsi arccal az ismeretlen fekete hajú fiú felé Zsófi.

A fiú ekkor kivette zsebből a kezeit és halvány mosollyal az arcán a többiekhez csatlakozott.

-       Rudolf vagyok!

  Majd mindenkinek kezet nyújtott, legutoljára pedig Zsófival üdvözölték egymást. Tekintetük összeragadt, sokatmondóan nézet egymásra, hang azonban mégsem jött ki a torkukon. Mindketten könnyelmű mosollyal nyugtázták az üdvözlést.

-       Amúgy te szólítottál meg minket az előbb? – szólalt meg Dorina, akit a legjobban nyűgözött le a fiú képessége. – Mert úgy éreztem magam, mint egy betanított eb!

-       Igen én voltam! – felelte szerényen Rudolf. – Már előbb itt voltam, mint ti de amikor megláttam a tigrist nagyon megijedtem! Nem akartam hirtelen beavatkozni, mert gyűlölöm az erőszakot. Így vártam, hátha elássa valaki a csatabárdot. Viszont amikor már láttam, hogy Zsófi nagyon szenvedett, közbe kellett, hogy lépjek!

Zsófi ezúttal már lágyabban mosolygott a fiúra.

-       Köszönöm szépen. – suttogta a lány.

Hirtelen egy újabb ismeretlen hangra lettek figyelmesek.

Már nagyon vártalak titeket! Örülök, hogy eljöttetek!

  Tőlük nem messze egy kopasz férfi állt. Sebhelyektől hemzsegő arcán, az öröm jelképe látszott, miközben nyugodt kék tekintetét, mind a 6 fiatalon végigvezette. Ettől még szélesebb lett ajkán a mosoly. Úgy érezte ez élete legfontosabb pillanata. Majd lendítette hosszú fekete kabátjának az alját és közelebb sétált.

-       Ha nem tévedek, mindannyian üzenetet kaptatok tőlem! Nagyon hálás vagyok amiért itt vagytok! Gondolom, felmerülne pár kérdés, amire kíváncsian vártok! Hamarosan mindenre megkapjátok a megfelelő választ! Mint már említettem, Attila vagyok! A segítségetekre van szükségem!