Volt egy srác  a lakatosmühelyben, aki szakmai szempontból tökéletesen megfelelt az elvárásoknak, de nem tudta lenyelni az igazságtalanságokat. Ezért állandó összetüzésbe került a különböző szintű vezetőkkel . Ezért aztán ott ütöttek rajta ahol csak tudtak. A fíú megsokallta a megtorlásokat, és egyik napról a másikra  eltűnt a munkahelyéről, lakásáról de még az országból is. Rögtön elkezdődtek a találgatások, hogy hova lett , hova tűnt, egész addig amig valaki meg nem mondta , hogy Németországba távozott. Amikor ez világossá vált , akkor  tovább gyürözött a találgatás, hogy akkor biztos  a gyárból  vagonnal, autóval szökött meg. Ebben aztán mindenki bűnösnek számitott, aki vagon , vagy autó közelébe dolgozott.

           A vámzár nyilvántartást  gyakrabban ellenőrizték--a szekuritaté is-- ugyanakkor gyűléseket hivtak össze , amelyeken éberségünket keveselték, és igyekeztek mindenféle fenyegetésekkel  ébren tartani azt. Naponként látogatott meg bennünket  a szekuritátés ügynök-- cégünk volt alkalmazottja --aki most már hivatalosan is aktivizálta magát, igy a testület teljes jogú tagja lett.  Fő vadászterülete meg éppen cégünk lett mert ezt ismerte legjobban. Itt viszont , nem akadt neki túl sok dolga , és hogy unalmát elüzze , az egész avasi rokonságot ellátta tüzifával , természetesen bérmentve , akár éjszaka is, akkor, amikor a gyár alkalmazottainak  fizetség ellenében is nehéz volt hozzájutni egy kis tűzifához.

            Sokáig keresték, hogy ki müködhetett közre  lakatos barátunk eltünésében , de a megoldást , a választ az a levél adta meg amit a szökött fíú küldött Németországból az igazgatónak. A levélben , leirta szökésének módját is , és meleg szavakkal köszönte meg a volt főnökeinek a disznóságait,ami miatt  végül is kivándorlásra kényszeredett. Mert mint irta , ha emberségesek lettek volna vele szemben , akkor sohasem gondolt volna  kivándorlásra,szökésre. Egyébként megjegyezte, hogy jól érzi magát, és nincsenek konfliktusai  németországi főnökeivel. 

            A fíú  eltávozása és a levél megérkezése között, azért eltelt néhány hónap. Ez idő alatt különböző rémhirek keringtek , amelyeknek  a kitalálói --, nem tudom miből meritettek-- de igyekeztek ébren tartani az érdeklődést az eltékozolt fíú irányába. Az egyik rémhir arról szólt , hogy a követkző vagonban amelyik állitólag a megnem felelő minőségi áruval fog vsszajönni, benne lesz a fíú hullája is. Egy vagon áru visszaküldésének , értesitését ,hamarabb  megkapta a szekuritáté , és a külkereskedelmi cég , mint a gyártó cég.

            Számitásaink  szerint, és normális körülmények között a vagonnak két héten belül kellett megérkeznie. Ezt mindenki tudta , de ennek ellenére már egy héttel korábban értesitettek bennünket , hogy bármikor érkezik a vagon , a szekuritáté jelenléte nélkül nem szabad kinyitni. Egyébként ez a parancs , minden visszaküldött vagon esetében  érvényben volt , de most sokszorosan túl volt lihegve, pontosan a rémhirek miatt.  Azt nem tudom , hogy hogy képzelték el, hogy a németek visszaküldenek egy többhónapos hullát, ugyanis akkor még az a variáció  volt érvényben , hogy vagonnal szökött ki, és ugyanazzal a vagonnal küldik vssza . Ez  abszurdum ugyan , de ki törődött  akkor a logikával. Nem is volt rá szükség, hisz  parancsuralomban  a parancs a fontos , és minél hülyébb , minél kivitelezhetettlenebb, annál jobb.

             Megérkezett a vagon. Reggel kilenckor úgy érkeztek a szekusok, vámosok, mint mackók a mézre, és a gyár vezetőivel karöltve, kinyitatták velünk a vagont. Előbb szaglásztak, egymást nyomták idébb-odább, azon versengve , hogy melyikőjük lássa meg hamarabb a hullát. Aztán az egyik okos  kitalálta , hogy menjenek a másik oldali ajtóhoz , mert biztos ott van. Némelyik már némi hullaszagot is érzett. Átmentünk  a vagon szemközti ajtajához, és ugyanolyan óvatosan nyitottuk mint az ellőbit. Hulla itt sincs!

            Ez a tapogatozás , legalább egy órát vett igénybe -- ennyi idő alatt ki lehetett volna pakolni--anélkül , hogy egy darab bútort levettek volna a vagonról, mert időközben tanácskoztak is beszélgettek is, sőt néha még elmentek melegedni is , mert hát februári hideg dermesztette  a kezeket és lábakat. Aztán következett az érdemi munka , ami abból állt , hogy minden csomagot , külön -külön kikellett bontani, átvizsgálni , olyat is amelyikben egy csecsemő sem fért volna el. Végül bebizonyosodott , hogy hulla nincs, de egy vagon visszaküldött árú van . Ez nem idegesitette  őket annyira ,annál inkább azzal voltak elfoglalva , hogy miért nincs hulla. Talán a dögkeselyük keresik ilyen elszántan a hullát , néhány nap éhezés után. Én meg azon gondolkodtam , hogy vajon mit csináltak volna ha hullát találnak.