Amikor  kinőtte magát egy generáció,amikor  egy generációnak rokonai ismerősei, elvbarátai,elvtársai olyan pozicióba kerültek, hogy maguk után vonhatták--a húsos fazék köré--a szűkebb vagy  szélesebb rokonságot, akkor mindig egy lavinával kellett számolni.Ugyanis ha valakit elmozditottak, kiemeltek , visszaminősitettek,annak a helyére való nyomulás azonnal megkezdődött, és megndulzt a pozicióharca. Az eszközökben egyáltalán nem válogattak, erkölcs, etika , becsület, szóba sem került, de még a szakmai kompetencia sem. A legfontosabb aszármazás volt, utána következett, a valós vagyfeltételezett összeköttetés. Ide tartoztak  például a  fővárosi magas , vagy alacsonyabb rangu politikusok, katonatisztek, külkereskedelmi cégek  vezérei. De jól jött az is ha valakinek többhektáros szilvása volt amiből aztán tőbb hektó pálinka készithető, azzal viszont minden  megvásárolható, megszerezhető, a helyi , vagy a fővárosi támogatás is . Mert támogató nélkül nem sokra ment az ember. Talán nem véletlenül forgott közszájon a mondás , hogy pálinkával többet elérsz, mint harminc év becsületes munkával .De hát a munka nem is volt olyan fontos , hisz nem az értékteremtés volt a lényeg ,hanem a szamárlétrán való felkapaszkodás,a  és a fizikai munkától való távolodás. De nézzük meg , hogy festett ez egy emelettel feljebb.

          A vezér-- mert akkor már öt igazgató volt-- a soron következő trón követelőt , kinevezte  az egyik hozzánk tartozó gyár élére igazgatónak.Ezzel elég messze tudta magától , de minden tekintetben alárendeltje maradt. De ez nem maradhatott sokáig igy  mert a már emlitett, két fiatal vegyészmérnök közül az egyik -- nem a szekus --felfedezett egy illegalista kommunista rokont , egy nagynéni személyében, ennélfogva neki előre kellett lépni. Politikai sikon nem tudták előléptetni, mert ott már  minden poszt  meg volt duplázva , netán triplázva is. Ezért elhatározták , hogy igazgatót csinálnak belőle. Nem számitott , hogy igen-igen hódolt az alkoholnak, hogy eltulajdonitott néhány hordó oldószert, elég volt annyi , hogy illegalista családból származik. De hogy  igazgató lehesen egy másik igazgatót kellett elmozditani, akit éppen nem rég neveztek ki.

           Kapóra jött a lehetőség , hogy valahova Nairobiba (Közép-Afrika) keresnek egy faipari mérnököt aki beszéli az angol nyelvet. Az meg beszélte, és el is vállalta. Ennek a helyére futott be az Ífjú "titán" Afrikába nem küldhették, mert ott nemigen értékelték volna , kommunista származását , már csak azért sem  mert nem tudta volna elmesélni nekik angolul. Szóval nagy volt a kádertúltengés,ami abból is kiderült , hogy a titkárnőnek is titkárnője volt. Ahol viszont két titkárnő van , ott nincs titok. Mert ha lenne , én sohasem juthattam volna  ilyenfajta informáciokhoz.

           Erről jut eszembe, egy másik elég faramuci történet-- ezt is a titkárnő titkárnőjétől  hallottam. Volt nálunk egy  nagyszerüen  , tiz újjal gépelő gépirónő, aki legalább olyan jól nézett ki mint ahogy gépelt. Ezt megtudta  a városi milicia  vezérkara , és rögtön szükségük lett rá. Nem elengedni , szóba sem jöhetett Ezért új gépirónő után kellett nézni. Keritettek is mindjárt kettőt. Az egyiket a vezér protezsálta, a másikat , rangban a rögtön utána következő igazgató. A vezér protezsálta gépirónő  csak két újjal gépelgetett, a másik több úját is tudta használni a billentyűzeten. Nem fogják kitaláni , hogy melyiket vették fel. Azt, amelyik csak két újjal gépelt. A hozzátartozó magyarázat meg az volt , hogy ha netalán mind a két gépelni "tudó " ujját elvágná , még  akkor is marad nyolc,amivel helyetesitheti. Hogy ezt a magyarázatot mennyire gondolták  komolyan azt nem tudom, de láttam a hölgyet gépelgetni-- hát nem kellett vizes üveget tenni a gépe mellé , a gyorsaságmiatti  tüzveszély  elháritása érdekében.

           Ezek után már azon sem szabad csodálkoznunk, hogy a bútor átadásánál egy szemferdüléses hölgy  is dolgozott, akinek nehéz volt megmutatni , hogy hol van még megtisztitani való , mert minduntalan  a hiba mellett szorgoskodott. Egyszer, annyira feldühitette a főkontrollt, hogy az, azt találta neki mondani , hogy  menne inkább a mezőgazdaságba, kukoricát kapálni. De a hölgynek csak a szemével volt baja, az eszével nem , mert kivágta magát: De kontroll elvtárs, onnan jövök, de nem volt szabad kapálnom , mert a kukoricát vágtam ki , nem a gazt! A főkontroll nagyot nevettet és maga végezte el a a portörlést. Elvégre igy kerek a világ ha van benne ilyen is meg olyan is.

            Meg amolyan is , mondhatnám  mert való igaz ,hogy történtek ezektől nagyobb horderejű dolgok is . Akkor telt be  néhány emberenk, fíatalnak a pohár, és vándorbotra kényszerült De nem úgy ám  mint régen,  tarisznyával szülői engedéllyel, hivatalosan, hanem egész különös módját választva  az elmenésnek. Ennek a neve : szökés.