Szépen le is maradtunk  négyen a csoporttól, és minden feltünés nélkül betértünk a cukrászdába. Már azt hittük, hogy elfeledkeztek rólunk, amikor vadunatúj káplárunk--egy tizennyolc éves srác, mi voltunk húszonnégy-húszonötévesek-- visszatért , és parancsolgatni kezdett nekünk , hogy azonnal menjünk vele a kaszárnyába. Talán mentünk volna, de italunk már ki volt kérve, és fizetve, és egyszerüen sajnáltuk otthagyni rumunkat konyakunkat.

           Görög barátom , hogy megszüntesse a vitát , elküldte a káplárt melegebb  éghajlatra , de az nem oda ment , hanem a kaszányába-- oda is a parancsnokhoz -- és azonnal jelentette eltévelyedésünket. Mire a kaszárnyába értünk, az ajtóban már vártak bennünket , és mint egy forgalmi rendőr, úgy irányitottak  bennünket  a zárka irányába-- előbb azért még  elkérték cipőfüzőnket, nadrágszijunkat, és minden alkalmatosságot amivel esetleg kárt tehetünk magunkba. Megadtuk magunkat a sorsnak, és békésen elfoglaltuk fapriccseinket, közben megállapitottuk, hogy az ütött -kopott kockás pléden akár sakkozhatnánk is , ha volna hozzá sakkfiguránk. De egyelőre nem volt. Nem bánkódtunk emiatt különösebben, hanem annál inkább amiatt, hogy ebédről, csak később lehet szó , és akkor is csak a maradék jut nekünk. Ekkor döbbentem rá újra, hogy mennyire hiányzik, Rizi, meg Kati, mindenféle szempontból.

            Olyan későn került ránk a sor-- ebédünk elköltésére, hogy kedvünk lett volna  a vacsorát is kérni, mert annyira  beleszaladtunk az estébe. Ebbéli szándékunkat ki is nyilvánitottuk, már csak azért is , mert az ebéd egyáltalán nem terhelte meg gyomrunkat. Ezen szemtelen  megjegyzésünkért, három kört kellett szaladnunk a kaszárnya udvarán,  ami több szempontból is kellemetlen volt. Elöször is, a füzőnélküli cipőnk minduntalan önállósitani szerette volna magát , és más irányba akart indulni mint mi magunk. Másodsorban nem tetszett a futás, mert túl korainak tartottuk a gyöngécske ebédünk azonnali ledolgozását. De nyomós ok volt az is , hogy egyáltalán nem volt szádékunk indulni a következő olimpián sem rövid , sem hosszútávon.

            Azért némi pozitiv hozadéka is volt a futásnak , mert alkalmam nyilt be osonni a hálóba  és magamhoz venni  több mint féléves agyonolvasott gyürött ujságjaimat. A zárkában a hőmérséklet nagyon kellemes volt , mert közvetlen  az irodák mellett helyezkedett el , emiatt éjjel nappal ment a fütés, hogy tiszt uramék-- pardon elvtársék-- meg ne fázzanak.

            Az újságolvasásban radikális változtatásokat kellett bevezetnem , mert már vagy százszor elolvastam  hagyományos módszerrel. Módszerem a következő lett: Az ujságot, nem balról jobbra , fentről lefelé olvastam , hanem , balról  jobbra lapszéltől , lapszélig.(kilehet próbálni) Akkora sületlenségek jöttek ki, hogy fennhangon röhögtem-- sorstársaim legnagyobb megrőkönyödésére, mert azt hitték , hogy a zárka miatt golyóztam be. De erről szó sem volt. Ők is feltalálták magukat, mert papirfecnikre  sakkfigurák neveit irták, és elégedetten sakkoztak a sakktáblává előléptetett használt pléden. Tiz órakor eloltották a villanyt, ezért a szórakozási , és müvelődési tevékenységünket be kellett szüntetni, hogy átadjuk magunkat a pihentető álomnak.

             Reggel fájó derékkal ébredtünk, mert a fapriccs nem engedett csontjaink után , hanem inkább gyötörte azt. Ettől függetlenül a kürtszóra  öltözködni kezdtünk, mert tudtuk , ha negyed hatkor kiengednek bennünket, akkor vége a büntetésnek ,ha nem  nem akkor még  egy-két napig ehetjük " a rabság keserű kenyerét"-- ez volt a pesszimista hozzáállás, de úgy is fel lehetett fogni, néhány nap pihenés. Mire végére értem eszmefuttatásomnak, már nyilt is az ajtó,  bedobták elkobzott  javainkat , és besoroltak a dolgozni menők népes táborába.

             A reggeli sorakozón parancsnokunk nem mulasztotta el  rendkivüli cselekedetünket-- nagyitón keresztül nézve-- ecsetelni az egész társaságnak, sőt megjegyezte , hogy mégiscsak jól jellemzett bennünket előző parancsnokunk, kisérő őrmesterünket is beleértve.

              Ezidőtájt érkezett hozzánk  egy kolozsvári srác, aki egy nap alatt bebizonyitotta , hogy mekkora mókamester.Három hónapja volt még a leszerelésig. Bemutatkozását azzal kezdte , hogy elmesélte ,     tulajdonképpen büntetésből helyezték Vajdahunyadra--amit nem ért! A büntetés oka az volt, hogy  jelentkezett egy vagonkezelői-fékező tanfolyamra ahol a minimális iskolai végzettség , négy osztály volt. Neki tizennégy osztálya volt és aranymüves szakmája. A háromhónapos tanfolyam közepe táján valaki belenézett a papirjaiba,és megállapitotta , hogy túlképzett, és emiatt nem lehet fékező. Nosztalgiával emlegette, a tanfolyam alatt történteket, amikor az ő irányitása alatt egy terepasztalon akkora   katasztrófákat tudott előidézni, amiket társai csak filmekben láthattak.