Civil ács kollégáim megkértek, mennék ki velük  a vasuti munkálatokra, ahol segíteni kellene az aranyosmeggyesi állomáson, egy átjáró elkészitésében. Ez abból  állt,hogy a sinközöket, talpfával kellett kitölteni a sin magasságáig, hogy a szekerek, autók  döccenőmentesen át tudjanak haladni a sinen. Nem volt nagyon nehéz munka --ezek a civil ácsok egész életükben ezt csinálták-- de most  nagyobb területen kellett ezt elvégezni. Különben  sem feledtem el, hogy mikor a koporsót, kellett csinálnom milyen lekiismeretesen segitettek. Megbeszéltük a kapitánnyal, aki  azonnal beleegyezését adta. Reggel , fel is ültünk arra a vonatra , amelyik ki vitt bennünket a munkahelyre.Ezuttal velünk jött a civil főnök , a kapitány, és egy kolozsvári vezető ember is.

             Ők hárman le is telepedtek  egy számukre fenntartott kupéba-- ahol pillanatok alatt előkerült a kártya is, és máris csapkodták a lapokat. Mi kint a folyosón  beszélgetésbe fogtunk Petrisz barátommal akinek ez volt az első"kirándulása" a zárkából való szabadulása óta. Kérdezett is egyet -mást , de túl sok jóval nem tudtam biztatni. Ahogy  igy ácsorogtunk a folyosón, és nézelődtünk, egyszer csak kiszól kapitányunk hogy: melyikőtök tud kártyázni?   Pénzbe!-- tette hozzá. Mondanom sem kell , hogy görög barátom azonnal jelentkezett. Bevonult az  elit  kupéba -- a kapitány legnagyobb meglepetésére-- de vissza út már nem volt , mert más jelentkező egyáltalán nem akadt . Elindult a játék,  forogtak a lapok . Előbb nagy heherészések hallattszottak , de ezek a sátáni kacajok  átváltoztak előbb halk majd egyre hangosabb és durvább káromkodásokban. Nem a barátom káromkodott , hanem főnökék . Amikor kiszálltunk az aranyosmeggyesi állomáson , a civil főnökék pénzének jó része már  átköltözött görög kollégám zsebébe.

             Barátom , nagyobb részt a villájára támaszkodott, és csak akkor próbálkozott a zuzott kő  továbbitásával , ha netalán valamelyik főnök arra járt. De ahogy  főnökék eltüntek, a görög is eltünt -- visszatérésekor mesélte , hogy volt megnézni az aranyosmeggyesi lányokat , sőt ha minden igaz , talán össze is jön valami.

--És mi lesz a kőhajigálással -- kérdeztem , úgy-- haveri alapon?

--Azt már elintéztem , fizettem  két srácnak akik megcsinálják helyettem.

            Ezek után csak  néha napján vitték ki dolgozni, annak reményében , hogy valamicskét visszanyernek  elvesztett pénzükből. Erre azonban nem került sor, mert  a kártya tudománya nincs sem katonai ranghoz sem mérnöki diplomához kötve.

            Kati körül kezdtem legyeskedni, mert eszembe jutott Juhász Gyula verse a szőke Annájáról, és most nekem Kati , pontosan olyannak tünt. Szépen haladtunk Katival a szerelemhez vezető keskeny ösvényen , egyelőre sajnos csak elméleti sikon ,mert valami , vagy valaki(?) mindig közbe jött érzelmeink kibontakozásának véghezvitelébe. Katinak  mindig volt valakije, ami egyáltalán nem volt meglepő,mert szépsége, alakja., megnyerő mosolya, szókimondása -- mindenkit levett a lábárol. Viszont azt is tudtam, hogy szép testétől nem vonja meg a szerelmet, sőt előre tervez, és biztositja magának az éppen soron következő fíút. Engem sem utasitott el, csak türelemre intett, mit sem törődve azzal , hogy engem ezzel egyre jobban sarkall célom elérésében.

            Már mindent bevetettem Katinál, annak érdekében, hogy mielőbb kipróbáljam kis szobáját , kanapéját, és őt magát, csak egyetlen fegyverem   maradt, amit még tartogattam  a legvégsőkig.

             Szépen benne jártunk az őszben, a Virághegy szine is megváltozott, sárgászöldből biborvörösen keresztül már barnába játszott, és egy-egy erősebb szél csunyán megtépázta fáinak koronáját, és szemmel láthatóan pucér, csupasz egyedek tarkitották a még élő domboldal satnya  erdejét." Elhull a virág eliramlik az élet.." mondom magamba  Petőfi útán, kissé melenkolikus hangulatban, elszánom magam , hogy megyek pingpongozni egyet. Be is megyek a klubba, ahol a fiúk óriási fejlődésen estek át, amióta  nem láttam játszani őket. Mert akik egy-két hónappal azelőtt láttak először életükben pingpongasztalt, azok most  bátran álltak mellette ,és egész ügyesen forgatták az ütőt. El is kértem az egyiktől az ütőt , hogy meg mutassam nekik, hogy merre van a fejlődés utja.