Amikor elmentek, megkönnyebülve lélegeztünk fel. De kapitányunk nem tagadta meg önmagát. Délutánra összehivott bennünket--mármint a balul elsült akció résztvevőit --húsz centi mély, egyméter széles árkot ásatott velünk,  termőföldet hordatott, olyan kétszáz méterről, amibe aztán  másnap már viritottak az őszirózsák , rozsák és egyéb ismeretlen nevű virágok. Ráadásul a virágok  locsolásának feladatát is nekünk kellett ellátni. Ezt minden nap személyesen ellenőrizte .

            Ahogy az éledező rózsákat  figyeltem --eszembe jutott beszerzési módjuk meg az is "hogy nincsen rózsa tövis nélkül , szerelem "...

Apropó, szerelem. A civil főnök feleségével,  Elvirával, minden nap legalább kétszer  találkoztunk. Ilyenkor váltottunk néhány szót , megsimogattam kisfiát, sőt játszottam is vele, ha időm engedte. Az meg mindig engedte! Elvira nagyon kedves volt hozzám, és biztos vagyok benne ,hogy már rég túlestünk volna a tüzkeresztségen , ha nem szól bele a magas politika. De hát "ami késik nem mulik" , mondja a közmondás , és a közmondások nem hazúdhatnak ,mert évtizedes , akár évszázados tapasztalat alapján születnek. Ezért aztán semmi okát nem láttam annak , hogy  ezt az évszázados tapasztalatot, pontosan Elvira rugná fel. Nem beszélve értesüléseimről, férje életkoráról, gyakori távollétéről. Ezek mind-mind  a szerelem mellett szóltak.  Be kell valljam , hogy szerelmi életem, a szovjet invázió miatt gyakorlatilag megszünt létezni, ami attól lett még kellemetlenebb, hogy  partnerben , nem volt hiány ,csak a mód és a lehetőség  szorult szük korlátok közé.

             Egy szép napon , amint éppen mühelyem felé slattyogtam, látom , hogy Elvira a kisfiával játszik a vakvágányok között . Éreztem , hogy be kell társuljak a játékba, mert a játék ragadós és ahol ketten játszanak , ott hellye van a harmadiknak  is. Beszálltam én is a játékba ,én is guritottam rúgtam a labdát , de az a,  piszok labda mindig úgy írányult , hogy az Elvira közelébe kerüljön--utána meg én is. De úgy látszik , nem voltam elég ügyes, mert megbotlottam a sin koronájában, elestem , ráadásul olyan szerencsétlenül , hogy a könyökömet úgy bevertem , hogy három perc alatt  sárgadinnye  méretüvé dagadt. Tudomásül vettem , hogy a sinvas keménnyebb a könyökömnél.

             Erre Elvira felvállalta az őrangyal szerepét,  máris szaladt hidegvizes borogatásért,és kezelésbe vette sajgó könyökömet. Nagyon jól esett a  hidegvizes borogatás , de egyébb testrészeim, szerveim erősen melegedni kezdtek. Nem birtam ki , hogy ne sóhajtsak köszönő szavakat  Elvirának , miközben megengedtem másik kezemnek , hogy felderitő utra induljanak Elvira testén.Kezem , nem tudom milyen parancsnak engedelmeskedett , de való igaz , hogy  érintésem nyomán Elvira tekintete elhomályosodott kissé, és szempillái is leereszkedőben voltak.

             Úgy éreztem , hogy eljött az ideje , hogy megkérdezzem ,  mikor nincs itthon a férje?--Nem tudom, mondta minden meggyőződés nélkül. de tovább simogatta kissé zsibbadt, bebugyolált  könyökömet . Ettől a perctől kezdve  már más hullámhosszan  beszélgettünk. Eszébe jutott , mikor nincs itthon a férje , meg az is, hogy a férje szigorúan megtiltotta neki,hogy vagonlakásuk köszöbét, az ő távollétében férfiember átlépje. Akkor , marad a mühely -- mondtam! Nem válaszolt semmit , de közelebb hajolt hozzám ,úgy hogy minden nagyobb megerőltetés nélkül , megpuszilhassam arcát.

              Nem sokáig váratott magára az alkalom , mert mindketten kerestük azt ,és ha bármikor elmentünk egymás mellett szeméből sugárzott a vágyakozás , de azt hiszem az enyémből is.

              A civil főnök  első eltávozásakor vendégül láttam  Elvirát mühelyemben , de előbb kitakaritottam, nagyon igényesen, hogy ez a mezei virágszál  jól érezze magát Csak a nagy kupac  fehér gyaluforgácsot hagytam bent a mühelyben. Nászágynak.

               Mikor megérkezett, minden levethető  felső ruhadarabomat a gyaluforgácsra teritettem, hogy minél kényelmesebben sétálhassunk a szerelem ösvényén. Rajta is volt némi fölösleges ruhadarab, amiből igyekeztem mihamarabb kiszabaditani, mert mindkettőnket elöntött a vágy ,  és érezni akartuk egymás minden porcikáját, testünk melegét . ajkaink forróságát, és eggyéválásunk  mindent elsöprő érzését. Aztán még jó ideig ölelgettük egymást. A mühelyt fenyőgyanta illatta , és a szerelem mámora töltötte be. Jól éreztük magunkat benne. Egyikünk számára sem volt ismeretlen a gyaluforgácsban való szeretkezés. Elvira  meggyógyitotta  könyökömet , és én is igyekeztem  magányos  napjait  megszépiteni, remélve azt , hogy ez nem bűn!