Annyira  tetszett nekik az étkezde, hogy egyszerüen nem birták kivárni , hogy a külcsinnel is foglalkozzak, és máris  kitüzték a felavatását, egy szombat estére. A tiszti étkezde , egy olyan nyolcvan-száz méterre helyezkedett el a katonák  vagonjaitól , de bent a vagontábor területén. Abban a megtiszteltetésben  volt részem , hogy -- mint kivitelezőt-- engem is meghivtak az avatásra. Legszivesebben el sem mentem volna , de  akkor már  túlságosan izgatott a kapitányné, de még jobban a férjéhez való viszonya. Hát ez hamar ki is derült, mert három -négy  pohárka  máramarosi tömény  után csipős , sőt kritikus megjegyzéseket tettek a tisztnék férje urukra. Azt is észre kellett vennem , hogy a nagyságos asszonnyok  versenyt isznak férjeikkel, de az ő esetükben, az alkohol hatása  nem fizikailag , hanem érzelmileg ,változtatja meg őket. Bizonyos számu pohár után már az én kapitányném(aki még nem volt az enyém) az asztal alatt a lábaival már szerelmi párbeszédet  folytatott az én bakancsommal. Ezek a  jelek  erotikus vágyakat  követitettek irányomba, amit  kék szemének csillogása tett  még világossabá és félreérthetetlenebbé. íilyen körülmények között, nem létezik nehezebb feladat, mint eljátszani a közömböst, ezért nem is vállalkoztam rá, hanem  bocsánatot és engedély kértem  a távozásra . Őrnagyom intett , hogy mehetek.

               Mosolygó arca  valami rejtett  cinkosságot sugárzott. Amint lefelé mentem a lépcsőn, még hallottam , hogy a tisztnék számon  kérik az őrnagytól elbocsájtásomat. Elvonultam az alvóhelyemre és aludni próbáltam. De ez sehogy sem  akart sikerülni. Sokáig forgolódtam az ágyamba, és azon kaptam magam, hogy gondolataim  ugy körüldongják a tisztnét, mint méhek az akácvirágot. Hamar rájöttem , hogy a tisztnében is kell lennie valami édességnek.

                Sürű este volt már a környéken, csak egy -egy vonat,zakatolása törte meg   a csendet. Néha -néha  énekfoszlányok érkeztek el hozzám.Előbb azt hittem , hogy a faluban van valami lakadalom, vagy valamilyen ünnepség, és onnan származik az énekhang. De mikor kimentem  ,egyértelmű bizonyitékot  nyertem afelől , hogy a nótaszó a tiszti étkezde irányából érkezik. Közelebb mentem, és felismertem tisztjeim , és feleségeik hangját.Ekkor már a Virághegy is visszhangozta  a  hölgyek szopránját , amit meg-megszakitott a részeg tisztek  dörmögő basszusa , baritonja.

                 Nem sokára sort keritettem a korlát és a lépcső felújitására.A  karfa  alsó végére egy tátott száju oroszlánfejet faragtam. Ezzel, minden  arra járó  elismerését elnyertem, sőt volt aki müvésznek titulált, de ezt elháritottam , mert én tudtam a legjobban , hogy egy ilyen elkészitése  csak gyakorlás kérdése. Az én kapitányném is eljött a "mű " megcsodálására, és magához kéretett. Behatóan  érdeklődött, hogyan készitettem, és nem győzte dicsérni munkámat, miközben  az oroszlán fejet kéjesen  simogatta, majd egy hirtelen  elhatározással kijelentette, hogy elromlott a kredence  ajtója, amit meg kellene javitani. Mondtam neki , hogy  csak parancsnokom engedélyével távozhatok el. Tudom -- mondta-- bizza rám , majd én elintézem, jelentőségteljesen rámkacsintott, miközben elindult  az őrnagy irodája felé.

                  Másnap reggel hivat az  őrnagyom.

--Elmégy és megjavitod a kapitányné asszony...

-- kredencét--vágom rá.

--azt is!-- mondta  ő-- de a hangulatát is , és add vissza a férfiakban vetett hitét. Nem szeretném , ha panasz  lenne rád!

               Jól ráéreztem, hogy , hogy ez az őrnagy kitünő pszihológus is, hiszen nem csak az én óhajomra , de tiszttársa feleségének óhajára  is ráérzett. Sokat mondóan rámmosolygott és  azt mondta--De most már indulj, mert már ott kellene lenned!