Oké, délután elintézem.

Válasz

Nem tudom, más hogy van, vele, de én az ilyenbe inkább bele sem kezdek. Csak töltsd fel a Hírek oldalra az első részt és kész. Részletet nem lehet véleményezni. Csak klikk a hírek fülre fent, ott pedig oldalt az új hír hozzáadása vagy valami ilyesmi van oldalt egy zöld kereszttel. Nagyon hosszú ne legyen, mert idő hiányában nem tudjuk elolvasni, bontsd részekre, ha túl hosszú az első rész.

Válasz

Egyelőre ez a kettő, kíváncsi lennék, Ti hogyan látjátok. :)

Válasz

A főszereplő találkozása a leendő barátnőjével:

- Ébresztő hétalvó! – köszönt rá vidáman.
Ákos meg akart mozdulni, ám valamiért nem tudott. Mintha elvesztette volna a teste fölötti uralmát, mintha egy láthatatlan erő az ágyhoz kötötte volna, mintha…
Mintha a fölé hajoló hölgy sötétkék pillantása visszatartaná. Ő lenne vajon az, akit a rendelő folyosóján, a „varázsló” magához ölelt?
- Hogy érzi magát? – érdeklődött kedvesen.
Szüksége volt egy kisebb erőfeszítésre ahhoz, hogy visszakérdezzen:
- Hol vagyok?
A fehér angyal mosolya még szélesebbre terült.
- Kórházban. Áramütés érte a röntgengép rossz szigetelése miatt. Hogy érzi magát?
- Mióta… mióta fekszem itt?
- Tegnap délelőtt óta. Szóval, hogy érzi magát?
- Uramisten! – kiáltott fel Ákos és meg akarta érinteni az arcát. Persze nem sikerült, hiszen teljesen lebénult – Mi történt velem?
- Megúszta egy enyhe agyrázkódással és némi égési sérüléssel. Lenne szíves a kérdésemre felelni?
Ákos felsóhajtott és behunyta a szemét. Fájdalmat ugyan sehol nem érzett, de a karja és a mellkasa őrjítően viszketett. Mégsem tulajdonított ennek akkora jelentőséget, hogy közölje az ápolónővel.
- Azon kívül, hogy moccanni nem tudok, kutyabajom.
- Hamarosan menni fog – tartotta maga elé a jegyzetét a fehérruhás hölgy – A teste csak átmenetileg bénult le az elektromos sokktól. Kiheveri. És most kérem, feleljen a kérdéseimre: Mi a neve?
Ákos úgy érezte magát, mintha újra az óvodában lenne, és az ott dolgozó takarítónők érdeklődnének felőle.
- Gorma Ákos.
- Mikor és hol született? Elég az évszám!
- 1991, Budapest.
- Hol lakik?
- XIII. kerület, Dózsa György út 30.
- Pont a szomszédom – jegyezte meg halkan a lány – Édesanyja leánykori neve?
- Balázs Erika.
- Mi a foglalkozása?
- Könyvesbolti adminisztrátor.
- Az utolsó dolog, amire emlékszik?
Ákos habozott. Az ápolónő kérdőn pillantott rá.
- Nem is tudom. Elég furcsa volt – mondta végül – A rendelő folyosóján ültem és láttam egy fickót a barátnőjével. Úgy bámultak rám, mint borjú az újkapura.
Az ápolónő felvonta a szemöldökét, elmosolyodott, majd bólintott és leengedte a jegyzetét.
- Amnéziának semmi jele – állapította meg – Maradjon fekve. A doktor úr hamarosan itt lesz.

Válasz

A főszereplő találkozása a leendő barátnőjével:

- Ébresztő hétalvó! – köszönt rá vidáman.
Ákos meg akart mozdulni, ám valamiért nem tudott. Mintha elvesztette volna a teste fölötti uralmát, mintha egy láthatatlan erő az ágyhoz kötötte volna, mintha…
Mintha a fölé hajoló hölgy sötétkék pillantása visszatartaná. Ő lenne vajon az, akit a rendelő folyosóján, a „varázsló” magához ölelt?
- Hogy érzi magát? – érdeklődött kedvesen.
Szüksége volt egy kisebb erőfeszítésre ahhoz, hogy visszakérdezzen:
- Hol vagyok?
A fehér angyal mosolya még szélesebbre terült.
- Kórházban. Áramütés érte a röntgengép rossz szigetelése miatt. Hogy érzi magát?
- Mióta… mióta fekszem itt?
- Tegnap délelőtt óta. Szóval, hogy érzi magát?
- Uramisten! – kiáltott fel Ákos és meg akarta érinteni az arcát. Persze nem sikerült, hiszen teljesen lebénult – Mi történt velem?
- Megúszta egy enyhe agyrázkódással és némi égési sérüléssel. Lenne szíves a kérdésemre felelni?
Ákos felsóhajtott és behunyta a szemét. Fájdalmat ugyan sehol nem érzett, de a karja és a mellkasa őrjítően viszketett. Mégsem tulajdonított ennek akkora jelentőséget, hogy közölje az ápolónővel.
- Azon kívül, hogy moccanni nem tudok, kutyabajom.
- Hamarosan menni fog – tartotta maga elé a jegyzetét a fehérruhás hölgy – A teste csak átmenetileg bénult le az elektromos sokktól. Kiheveri. És most kérem, feleljen a kérdéseimre: Mi a neve?
Ákos úgy érezte magát, mintha újra az óvodában lenne, és az ott dolgozó takarítónők érdeklődnének felőle.
- Gorma Ákos.
- Mikor és hol született? Elég az évszám!
- 1991, Budapest.
- Hol lakik?
- XIII. kerület, Dózsa György út 30.
- Pont a szomszédom – jegyezte meg halkan a lány – Édesanyja leánykori neve?
- Balázs Erika.
- Mi a foglalkozása?
- Könyvesbolti adminisztrátor.
- Az utolsó dolog, amire emlékszik?
Ákos habozott. Az ápolónő kérdőn pillantott rá.
- Nem is tudom. Elég furcsa volt – mondta végül – A rendelő folyosóján ültem és láttam egy fickót a barátnőjével. Úgy bámultak rám, mint borjú az újkapura.
Az ápolónő felvonta a szemöldökét, elmosolyodott, majd bólintott és leengedte a jegyzetét.
- Amnéziának semmi jele – állapította meg – Maradjon fekve. A doktor úr hamarosan itt lesz.

Válasz

A főszereplő bemutatása:

- A francba, elfogyott – bosszankodott Gorma Ákos, a Magyar Könyvesbolt adminisztrátora, miután az asztalán heverő cigarettásdoboz üres belseje közölte vele, hogy nincs több. 22 éves, jóképű srác volt, csak egy kicsit önfejű. Az anyja tegnap íratott ki neki beutalót tüdővizsgálatra, mert már nagyon megelégelte, hogy napi két dobozra költi a keresetét és büdösíti velük a házukat. Annál jobban aggódott amiatt, hogy ez a káros szokás végül teljesen fel fogja emészteni a tüdejét. Ákos azonban vállat vont, legyintett, s nem foglalkozott a félelmeivel. – Hát ha egyszer szeretem szívni, mit csináljak? – kérdezte széles mosollyal. Mindenesetre zsebre vágta a megjelenés helyét és időpontját tartalmazó papírt. Csakhogy meglegyen az ős öröme.
A félórás ebédidő éppen elkezdődött, tehát bőven adódott ideje arra, hogy megszerezze a napi második adagját. A sarki árusnál elfogyott a Korvina (a kedvenc márkája), így be kellett érnie a helyettessel, azaz a Lőrinczzel. Az első, amire 15 éves korában rágyújtott, a Core volt, aztán persze olyan hamar rászokott, hogy lett is belőle „more”.
Más volt a helyzete az itallal. Amikor megkapta az állást a könyvesboltnál, úgy megörült, hogy felhívta a barátait és együtt elmentek kocsmázni egy esős, pénteki estén. Addig soha nem vett alkoholt, hiába erőltették rá a többiek. Csak kólát vagy ásványvizet szorongatott a keze ügyében. A törzshelyük motoros vendégei emiatt furcsa grimaszokat vágtak, valahányszor elsétált mellettük. Nem egy esetben összesúgtak a háta mögött.
De ha választani kellett volna a kettő közül, inkább a cigiért nyúlt volna. Régebbi és erősebb szerelemnek számított, mint a „folyékony mámor” padlóra küldő csábítása. S egy percig sem gondolta azt, hogy a szeszt valaha is jobban fogja élvezni.

Válasz