Te, velem jössz 37.

            Kis várakozás után, kijelentettem hogy elfogadom a kedves meghívást, már csak azért is mert nem voltam abban a helyzetben, hogy ellentmondjak a tanáromnak.Tudtam én nagyon jól , hogy mire megy ki a játék, és azt is tudtam , hogy ő is mindent ismer,  a mi iskolánkivűli tevékenységünkről. De ebből az is kiderült , hogy besúgó van közöttünk és nem bántam volna, ha egy kicsit óvatosabb  vagyok, és nem sodortam volna magam ilyen helyzetbe. De már késő volt, és nem volt túl sok választási lehetőségem. Hogy le kell feküdjek vele azt már nem is bántam igazán , ha az az ára pletykálkodásomnak. Eggyel több vagy kevesebb - már igazán nem számitott.

            Délután levelet kaptam anyámtól. A levelen jól látszott , hogy fel volt bontva és  újra levolt ragasztva. Szerencsére nem tartalmazott semmi komprommitálót  hiszen tele volt kérdésekkel, és legfőbbképpen anyám aggodalmát tartalmazta.

             Rodika összebujva Pávellel a cukrászda sarokasztalánál beszélgettek. Összabujásuk most nem a szerelmüket sugallta , hanem az aggódást. Halk beszédüket ők maguk is alig hallották, és nem csak ők voltak akik ilyen halkan beszéltek,hanem mindenki, aki a helyiségben tartózkodott. Nyomott volt a hangulat, az információhiány mindenre rányomta a bélyegét. Mindenki csak találgatott - csak azok voltak jobban tájékozódva  akik külföldi rádiókat hallgattak. Úgy mint a Szabad-Európát a BBcC-t, vagy az Amerika hangját.  Pável lényegesen többet tudott mint Rodika de, információival nem akart pánikot kelteni az asszonyban.  A cukrászdában néha ismeretlen kétes alakok jelentek meg. Pável szerint civil szekusok voltak.

             Szeréna savanyú szájizzel készült az esti vacsora meghivásra. Bár nem volt kimondottan az esete a tanár elvtárs,de nem csinált belőle problémát. Abba viszont belegondolt , hogy a tanár nem lesz olyan játékos mint egy húszon , vagy egy harmincas férfi, akiktől  az utöbbi időben volt szerencséje tapasztalatokat begyűjteni. Néha már egészen beleképzelte magát a helyzetbe. Teljesen fölöslegesen.

             Öt óra tájba  értesitést kaptak , hogy mindenki jelentkezzen a konyhán ahol egy napi hideg élelmet kapnak és legelső vonattal haza utazzanak. A továbbiakról majd később értesitik őket. Sohasem értesitettek senkit.

              Pável és Rodika azon töprengtek , hogy hova menjenek, a férfihoz vagy Rodikához. Abban egyeztek meg , hogy a nőhöz mennek, mert a gyerekek is aggódnak , hiszen ők csak annyit tudnak amit az anyjuktól hallottak, és különben is megígérte nekik, hogy csak egy kicsit fog késni délután. Pável beleegyezett, és szépen hazasiettek. A lányok már nagyon várták az anyjukat, de örültek Pávelnek is, hiszen hozzávoltak szokva , hogy mindig van férfi a házba. Késő éjszakáig beszélgettek mindenről, de legtöbbet a kilátástalan helyzetükről. Pável bekapcsolta rádiót és a budapesti hireket hallgatták. Kezdett minden megvilágosodni előttük. Mindannyian arra kérdésre szerettek volna választ kapni , hogy mit hoz a jővő. De mivel hogy azt most senki nem tudhatta, Rodika azt javasolta, hogy feküdjenek le, és Pável se menjen már haza abban a késő éjszakában, nyugodtan ott aludhat. A lányok az anyjukra mosolyogtak és elvonultak a szobájukba.

____________

              Rodika  és Szeréna már a második konyakot  csúsztatták le a torkukon mind ketten elmerengtek, de nagyon örültek , hogy kibeszélték magukat. 

- én most befejezném ezt a beszégetést, ha nincs ellenedre- szólat meg Rodika.

- Nincs- és talán majd még egyszer tovább folytatjuk életünk meséjét, ha te is akarod.

- Persze, hogy akarom!- Iszunk még egy konyakot? 

                                          V É G E.