Figyelem! A következő verstani botrány a kitaláció szilárd alappillérein nyugszik. Bármiféle egyezés a való világgal, vagy az abban élő élőlényekkel és történeteikkel a puszta szándék műve!

    Egyszer volt, hol nem volt, a Sziklás-hegység partvonalain túl, ott, ahol Michael Jackson a Thriller című számra zúg, élt egy fiatal kakas. Határozottan múlt időben, hisz már rég hősünk tányérján pihent. Ez a fiú egy egyszerű kalandor volt. Nem volt eszes, nem volt csábos, nem volt karizmatikus, nem volt erős, nem volt gyors, nem volt sovány vagy kövér, nem volt pénze, nem volt saját háza, nem volt barátnője... najó, egy, de sajnos a Call of Duty itthoni szerverein gyorsan derékba törnek a kapcsolatok egy-egy fejlövést követően. Szóval, lényegében ezen hős... még csak nem is hős volt, egyszerű késforgató. Nem, nem szörnyek ellen küzdött, a KFC-nél tekergette a grillkésekre feltűzött szárnyasokat, hogy alaposan megpiruljanak. Akkor jó! Neve volt, de túl hosszú, ezért nem törtem magamat, hogy megjegyezzem!
    - Glajmikulujucscsokivics! - szólt rám dühösen. Látjátok? Én mondtam, hogy hosszú! Szerintem jobb lesz, ha ti sem vennétek a fáradtságot, hogy megjegyezzétek. Hívjuk egyszerűen Bobnak. Igen, látom a szúrós tekintetét, de sok kárt nem tud bennem ejteni, hisz én írom a történetét. Szóval ez a fiú egy nap megelégelte a fűszereket, az akciókat és a folytonos szemétkidobást, mely alig volt több pár klikknél a főnök számítógépének a Lomtárában, így hát elindult, hogy hírnevet szerezzen magának. Olyan istenies celebeset!  Körülnézett ezen nagy világon, mely egy nagy, hatalmas ország volt. Szertenézett keletre, szertenézett nyugatra, majd érkező lovaskocsi híján áthaladt az első utcán amit talált, hogy beugorjon a fánkoshoz... Ezek után már tényleg készen állt, hogy világgá menjen! Nem telt sok időbe, máris megtalálta első hősies feladatát. Bob sikeresen elért egy ősi, kihalt szellemvárosba, melyet még a maják alapítottak, valamikor a triász korszak vége felé, hogy biztonságban legyenek a dinoszauruszoktól. Nos, a garancia sajnos nem terjedt ki hatalmas égből zuhanó kősziklákra, így az életbiztosító nem fedezte a későbbi károkat. De az egy másik történet...
    Kő épületek, fa épületek, tégla épületek, beton épületek, vas épületek, acél épületek, szénvázas mikrorostokból épített épületek. Minden volt, mi szem-szájnak ingere. És minden az övé, csak is az övé! Senki nem hallott, senki nem látott, a hírek miszerint a táj kihalt volt, mégiscsak igaznak bizonyult. ÉS hogy mi volt az a hősi feladat, amire Bob rábukkant? Kosztümök! Rájött, hogy ha hős akar lenni, akkor kell számára egy király kosztüm! A ruha teszi a batmant, ezt mindenki tudja! Belépett ez első házba, dez itteni ruhák túl picik voltak számára. Belépett a második házba, itt viszont túlságosan is bő ruhákat talált. Lehajtott orral fordult meg a harmadik házban, de mosolya kerekre fakadt, amit meglátta a szép szuperhős öltözékeket a fürdőszobai szekrényben, melyeket mintha pont rá varrtak volna! Becsukta az maga mögött az ajtót és gyorsan nekiöltözködött az... öltözködések! ... Mi?... Na mindegy! Mikor kijött máris vagányul feszített az új gönceiben! Nem létező izmaival örömmel játszadozott a gyenge huzat, mely rohangált a lakásban, vörös köpenye a padló porát verdeste, sötétkék minitoppja és miniszoknyája pedi....Uhm... Bob? Rossz ruha! Szegény érthetetlenül rám nézett, de aztán ő is felismerte a hibát, hogy Superwoman jelmezét vette fel! Te jó ég, ez a kép örökké beleégett a fejembe... Most vehetek egy új adag agyfehérítőt, az talán kimossa e fekete foltot, mely száz százalék, hogy követni fog a rémálmaimban.
    Bob újra kimászott a fürdőből, ezúttal már egy normálisabb ruhában! A vörös köpenyt igaz megtartotta, hisz a vörös az hősies szín, ez alap fogalom minden hős számára! Lásd Pókembert, vagy Vörös Tornádót, vagy... vagy... szóval elég sokan viselnek vöröst! De vajon milyen szuperereje van a fiúnak? Ne nézz ilyen bugyután, tudod nagyon jól, hogy ha hős szeretnél lenni, akkor kell szupererő! (Bocsi Batman, te így is ász vagy. Szeretünk!) Lássuk csak, Mihez is értett Bob? Mindig is jó volt víz alatti kosárfonásban, de most nincs itt a Víz Alatti Kosárfonás CD-je, se nem egy gép, amin játszhat vele. Mi maradt vajon? Bob csak töprengett... Leült az lakatlan épület előszobájának kényelmes fotelére, melyből kiugrottak az ott élő csótányok. Menekültek a fürdésmentes fiú környezetéből, egyesek mindenüket összepakolták és családjaikkal együtt elhagyták a környéket, hogy egy biztonságosabb, rovarbarát házba költözzek. Bob addig bekapcsolta a tévét, műsorokat keresett. Kerek kilenc csatorna állt a rendelkezésére, tátott szájjal ámult a csodán. Megszámolta, ez kilenccel több, mint amennyit otthon ért el a saját készülékén! Habár a gond ott kezdődhetett, hogy a pirítósa nem fogta a jeleket. De minegy is volt számára, hisz az a készülék sokkal jobban űberelte ezt a tévét, amit most néz... Még csak pirítóst sem csinál neki! Ennyit a modern technikáról, haszontalan! Nyomkodta a gombokat, váltogatta a műsorokat... Mónika Show, Balázs Show, Jerry Springer Show, Oprah Show, MónikaBalázsJerry ÉS Oprah Show, csak a szokásos tévés akciósorozatok. Bob szerette őket, minden műsor alatt új szavakat sikerült eltanulnia, melyeket aztán bőkezűen is használt, mások nagyon nem örömére.
    Már épp feladta volna a fárasztó kutatást, mikor a hatos csatornán egy reklám szólította föl:

    "Szuperhős szeretnél lenni, de nincs képességed? - Bob bólogatott - Idióta, egyszerűen menj be egy laborba és zuhany bele a keverékekbe, vagy csípesd meg magadat egy radioaktív pókkal, bánom is én! Tonnaszámra keletkeznek szuperhősök nap mint nap, nehogy már te ne találj egy megoldást! Már az égből is szupererők potyognak, úgyhogy vagy egy haszontalan porszem vagy, vagy egy KFC-s késforgató, aki megelégelte az életet. Ha az utóbbi, akkor részvétemet tudom nyújtani feléd. Nem mindenki születik olyan szerencsétlen mint te, de van lehetőség, hogy kijuss ebből a stigmatikus pozícióból, bármit is jelentsen az! Egyszerűen fogd a telefonodat, ne hezitálj, CSINÁLD! - Bob a kagyló után kapott félelmében - Van egy ultrajó ajánlatunk csak neked, csak itt, csak ebben az időpontban! Egészen egy lélekért cserébe máris a tiéd lehet ez a csodálatos Szupererő Misztikum doboz! Ne habozz a vásárlással, ez a doboz megváltoztatja az életedet! Vedd meg, nyisd ki, és élvezd az instant szupererőt, melyet véletlenül kapsz a kibontás pillanatában! Szeretnél tüzet köpni? Megteheted! Szeretnél láthatatlan lenni? Van rá esélyed! - Bob szkeptikusan nézte a képernyőben pattogó szarvas férfit - Még mindig szkeptikus vagy? Tessék, íme egy teljesen elégedett vásárlónk! - A kamera egy csont és bőr férfire fordult, ki láncokra volt verve egy forgó keréken. Öregebb volt mint a legelső kopp-kopp vicc! - Örök életet kaptam - nyögte élettelenül - a lelkemért cserébe. Tökéletes vásár volt, semmitől sem vagyok képes meghalni... még a fájdalmas öregségbe sem! Mindent elfelejtek, pelenkáznak, és sétáltatnak a parkban! Az isten szerelmére, válts már csatornát, mielőtt veled is ez lesz!!! - a kamera lassan visszafordult a kiöltözött fickóra - Oooookéééé... Tehát jól hallottad, örök élet is benne van a csomagban! Mire vársz még? Ha közvetlen most tárcsázol, akkor nem egy, nem kettő, de HÁROM lelket kérünk cserébe! Ez a tökéletes üzlet! Hívj most! 666-666-666, Mert értünk dolgozol!"

    Bobnak mi sem kellett több, máris a gombok felé nyúlt és bepötyögte a számára egyáltalán semmi gyanút sem keltő számokat. Szinte fel sem vette, máris egy hatalmas hűtőszekrény zuhant le a magasból, porrá zúzva a tetőt és az alant elhelyezkedő bútorokat. Kinder Pingui... Áhh, biztos rossz helyre dobták le, de sebaj, akkor már kiélvezi a telitöltött csodát, melyet az égtől kapott! Felugrott a kényelmes fotelből, majd egy lépést tett a csábító eleségraktár felé, mikor újabb zörej törte meg a magányt. Egy hatalmas fa doboz követte az elektromos készülék útvonalát, a földel téve egyenlővé a hűtőszekrényt egy hatalmas becsapódás kíséretében. Szinte leolvasható volt róla az átütően erős gonosz aura. Komolyan, a tetején ez állt, átötően erős, világító betűkkel: Gonosz Aura. Bob kinyitotta, de csak egy cetlit talál az üres sötétségben, melyen három rettentő bonyolult kérdés volt. Bob ismételten a régi fizikaóráira gondolt vissza, ott is pont ilyen nehéz teszteket kellett kitölteniük a tanárnővel. Rühellte! Egyszerűen ki nem állta! De mindenképp meg kellett küzdenie ősi félelmével... Előkapta a zseb nélküli egyetemes szpandexöltözékéből a kedvenc Hello Kittys tollát.
    Első Kérdés: Szeretnél hős lenni?
Bob ezt könnyűnek tartotta, de mindig így indult... Először vannak a csalogató kérdések, de a végére bedurvul! Bejelölte az Igent.
    Második Kérdés: ... Ez biztos? Van már belőle elég!
Bob ennek sem dőlt be, ugyanúgy az Igent satírozta át.
    Harmadik Kérdés: A csirke vagy a tojás volt előbb?
Tudta! Megint az a nyamvadt kérdés, mely végig üldözte egész életén keresztül! Képtelen volt választ adni, leblokkolt! Ez volt az ő kriptonitja, a cövek a szívébe, ezüstgolyó a testébe, a majonéz a hot dogra mustár helyett, mind-mind halálos sebek ejtésére voltak képesek a látszólag sérthetetlen testeken. Elege lett, dühében apró cafatokra tépte a papírost, piciny darabok pelyhekként hulltak alább a lábára. Hatalmas, baljós, Impact betűtípussal írt szöveg jelent meg a levegőben, azt írván, hogy helyes választás. Démoni tüzekben égett, majd ezt a tüzet átadta szeretett hősünknek, ki ezek után nem volt már többé hős! Őrült nevetésekbe kezdett, tervezgetésekbe, a világ leigázását tervezgette. A doboz nem hős, hanem főgonosz alkotott, de élvezte a hatalmát, ezt a gyorsan pörgő észt! Kirohant az utcára, vöröslő szemeivel körbetekintett a sivár, pázsitszerűen pázsit nélküli betonúton.
    - A VILÁG AZ ENYÉM! -     ordította az egekbe, remélve, hogy az istenek is meghallják a szavait, de ők jelenleg túlságosan el voltak foglalva a kedd esti mahjong partival. Bob ördögi vigyora alább hagyott. A város kihalt volt, senki sem lehetett tanúja démoni gonoszságának! Elgondolkodott, hogy vajon megérte-e eladni a lelkét mindezért? Vajon a gonosszal teli világ tényleg számára való? Lenézett a földre, egy kisebb szemetest pillantott meg, mely még üres volt, hisz tegnap jártak erre a szemetesek, lakosság híján pedig nehezen töltődhet fel. Bob belerúgott, nézte, ahogy eldől, majd a fém koccanásának a visszhangja töltötte be a sivár légkört. Egy árva chipszes zacskó repül ki a felháborított tartályból, mely békésen a füvön landolt. - WOOOO! - kiáltott fel boldogan Bob. - Gonosz tetteim sorozata itt kezdődik!!! - Szavait gonosz nevetés követte, de belefájdult a torka és erős köhögőrohamba kezdett, így kénytelen volt bevenni egy mentoszt. Fellélegzett, majd elsétált a naplementébe.

Bobról soha többet nem hallott a világ, az a zacskó pedig ott maradt leomblásának a végéig, mert nekem viszont eszem ágában sem volt felvennem helyette...