21. fejezet

Shane Dawson leparkolt a kopott furgonnal az egyetem parkolójában, majd lezárta az autót. Na, nem mintha bárki is el akarná lopni – gondolta. Megtehette volna, hogy vesz egy jobb, mutatósabb kocsit, hiszen a gazdaság jól működött, a Ray-jel közös üzlet beindult, és neki nem volt miért panaszkodnia. Majd ha Lilly jobban lesz, mikor Natasha és ő összeházasodnak, akkor vesz egy másikat – ígérte meg magának.

Belépett a régi épület hatalmas fa bejárati ajtaján, és elindult a Tanulmányi Osztály felé. Volt egy terve, hogy elkapja John McDonaldet és a nőcskéjét. Szerencséjére nem voltak sokan, így hamar sorra került. Két idősödő nő ült az irodában, egyikük a papírjaiba bámult, és vastag szemüvege fölül morcosan nézett Shane-re. Másikuk kedvesen rámosolygott és megkérdezte, miben segíthet.

- Ez egy kényes családi ügy – kezdte a férfi, ahogy előre eltervezte. Tudta jól, hogy idegeneknek nem adnak ki bizalmas információkat. – A húgomat keresem, a neve Barbara Lewis.

- Sajnálom, uram, de nem adhatok ki adatokat – felelte a nő.

- Tudom, tisztában is vagyok vele, csak annyit áruljon el, ide jár-e. Tudja, a szüleim már égen-földön keresték, összeszedett egy félkegyelműt és elszökött otthonról. Kérem…

- Na, jó! – sóhajtotta a nő és Shane-t meglepte, milyen hamar kötélnek állt. – Mondja, mit tanul.

- Képzőművészetet – vágta rá Shane. - Barbara Lewis.

A nő beütött valamit a számítógépbe, majd vártak néhány másodpercet.

- Sajnálom, de nincs ilyen nevű hallgatónk a képzőművészeten – rázta a fejét.

- Köszönöm a segítségét – köszönt el udvariasan Shane és legalább tisztában volt vele, hogy Barbara mindvégig hazudott Natashának a kilétét illetően.

Shane visszament a kocsijához, legbelül dühöngött, amiért a Tulok hülyét csinált belőlük hónapokon keresztül. Elhitette velük, hogy megváltozott, rendes férj és családapa, aki csak sokat dolgozik, ám valójában mindvégig szeretőt tartott! Ha ezt Natasha megtudja, kikaparja a szemét. Most azonban nem akarta ezzel zavarni a nőt. Majd ha többet tud.

Hirtelen ötlettől vezérelve egyenesen Barbara házához hajtott, leparkolt a másik oldalon, majd a szomszéd házba becsengetett.

Egy idős nő nyitott ajtót, Shane remélte, hogy beszédes.

- Bármit is árul, fiam, nem veszek semmit! – morogta a nő, ahogy meglátta az ajtóban álló férfit.

- Az jó, asszonyom, mert nincs semmim, ami eladó lenne – mosolygott a férfi és látta, hogy az asszony megkönnyebbült.

- Akkor miben segíthetek? – kérdezte valamivel barátságosabban.

- Érdeklődni szeretnék a szomszédja felől – kezdte Shane őszintén.

- Barbaráról? Nem rég költözött ide, sokat nem tudok róla – rántotta meg a vállát az öregasszony. – Maga valami zsaruféle?

- Olyasmi. A nevem Shane Dawson – nem tudta, helyes-e, ha megmondja a valódi nevét, de nem volt kenyere a hazudozás. – Megosztaná velem, amit tud?

- Érdekes nő – grimaszolt az asszony. – Nem sokat beszéltem vele, elég udvariatlan. Pár hónapja költözött ide, a fiúja bérli neki a házat, valami John. Van egy kisfia, Sam, ettől a Johntól.

Shane úgy érezte, egy hatalmas ütővel csapták fejbe. Gyereke is van tőle a mocsoknak! Ha ő egyszer a kezei közé kapja ezt az alakot… azt nem teszi zsebre!

- És mivel foglalkozik?

- Semmivel! Naplopó, lusta fehérnép! Ha látná, bent is mi van nála! Egy szemétdomb az a hely! Én csak egyszer voltam ott, mikor ideköltözött, vittem neki egy kis süteményt, tudja errefelé így szokás… - Shane örült neki, hogy az öreg hölgynek megeredt a nyelve. – Na, mindegy is… van nekije bejárónője is! Pénzes ürge lehet ez a John, mindent ő fizet!

- Értem – morogta Shane és ökölbe szorította a kezét. Ezért nagyon megfizet!

- Jaj, meg az anyja! – kiáltott fel az asszony, mintha eszébe jutott volna még valami fontos. – Itt járt nála a múltkor valami ütött kopott rózsaszín autóval! Érti, rózsaszín!!! – forgatta a szemeit rosszallón.  – Micsoda egy nőszemély az is! Ha látná, milyen ízléstelenül öltözik, mint egy vérbeli szajha! Úgy kiabálnak egymással, mint a cigányok!

- Itt van még ez a nő?

- Nem már elment, valami Maude a neve, csak pár szót beszéltünk. – Shane egyre biztosabb volt abban, hogy jó ötlet volt idejönni. Szerencséje is volt persze, hogy az öreglány ilyen nagy dumás. – New Jersey - ben lakik egy lepukkadt lakókocsiban, ha igaz, amit mondott. Alkoholista, éreztem a leheletén!

- És hogy ez a Barbara honnan jött, nem tudja?

- Fogalmam sincs. Ennyit tudok.

- Nagyon sokat segített ezzel is – köszönte meg Shane a sok információt.

- Valami ganéságot művelt ez a nő, igaz? – kérdezte az asszony. – A szeme se áll jól! Csak azt a kisgyereket sajnálom, olyan hányattatott sorsa van… - ingatta a fejét.

Shane rövidesen elköszönt és indult a Ray-jel megbeszélt találkozójára, értékes információkkal a tarsolyában