***

Natasha felvette a zöld köpenyt, maszkot, aztán a következő ajtó mögött a hatalmasnak tűnő ágy rejtette legféltettebb kincsét. Lilly szinte elveszett benne. Mindenhonnan csövek lógtak ki belőle, mellette a monitoron egy zöld csík ugrándozott fel s alá egyenletes pityegéssel jelezve, hogy a parányi szív még ver.

A nő közelebb lépett, a kislány szőke tincsei helyén nagy fehér kötés takarta a sérült részt. Arcán horzsolások, bőre sápadt, szemei csukva. Ahogy Natasha végignézett rajta, azt hitte, menten meghasad a szíve.

- Megfoghatom a kezét? – kérdezte a mögötte álló nővért.

- Igen – felelte a nő.

Natasha közelebb hajolt, óvatosan megsimogatta a számára oly kedves angyalarcot, majd a kis kezet a sajátjába fogta és végigpuszilta az ujjacskáit.

- Itt van a mama – suttogta könnyei fátyolán át. – Nem kell félned, nem hagylak magadra, kicsim.

Lilly nem reagált. A lélegeztető gép biztosította mellkasának egyenletes emelkedését.

- Meg fogsz gyógyulni és haza fogsz jönni hozzánk– mondta könnyeivel küzdve, és komolyan hitt ebben a kijelentésben. – Szeretlek kicsikém.

A nővér figyelmeztette, hogy most mennie kell. Nehezére esett felemelkedni, elengedni a kislány kezét, mintha soha többé nem foghatná meg.

A folyosón Shane nyakába borult és nem bírt gátat szabni feltörő könnyeinek. A férfi hosszasan csitította, ringatta a váróban ülve. Az emberek, akik elhaladtak mellettük, sajnálkozva ingatták fejüket szívbemarkoló fájdalmukat látva.

John McDonald, amint szembesült felelőtlensége következményével, elkeseredett zokogásban tört ki. Ő tette ezt Lillyvel! Miatta van az egész… ha jobban figyelt volna, ha a hülye munka helyett a kislánnyal maradt volna… volna és ha, haszontalan szavak! Nem segítenek, nem változtatnak semmin! Nem bírt közelebb menni Lillyhez, nem bírt hozzáérni… néhány perc elteltével kiviharzott a szobából, Shane és Natasha csak a hátát látta eltűnni a sarkon. John McDonald életében talán először teljesen egyedül volt. Senkije sem volt a világon. Még sosem érezte magát ennyire elveszettnek.

Két egyenruhás rendőr lépett oda Natasha és Shane elé, Jackson serif volt és Ross őrmester az evergreeni rendőrség képviseletében.

- Ne haragudjatok, hogy ilyen pillanatban alkalmatlankodunk – kezdte a serif. Ő és Shane osztálytársak voltak az általános iskolában, ezért jól ismerték egymást. Jackson serifnek is volt két gyermeke, egy Lillyvel egykorú kislánya, tehát át tudta érezni a szörnyű elkeseredettséget és fájdalmat, ami Natasha felnéző szemeiből tükröződött rá.

- Tudjátok ki tette? – kérdezte a nő könnyei fátyolán át. Ha egyszer a kezei közé kapja azt, aki bántotta Lillyt, nem is tudja, mit tesz vele!

- Sajnos nem látta senki. Ismeretlen tettes ellen indítunk nyomozást cserbenhagyásos gázolás miatt – vette át a szót Ross őrmester. Ő amolyan tipikus amerikai fánkzabáló rendőr benyomását keltette, hiszen hatalmas hasától mozogni is alig tudott. Vele ellentétben Jackson magas, vékony, sportos testalkatú volt. Kicsit murisan is festettek egymás mellett, de persze abban a pillanatban ezen senkinek nem volt kedve mosolyogni.

- Nincs is arra forgalom, elvétve látni egy autót – tette hozzá Shane elgondolkozva. – Lehet, hogy valaki szándékosan tette? – ez a gondolat most fordult meg először a fejében.

- Semmit sem zárhatunk ki – mondta a serif. – Ezért, ha bármi elképzelésetek, információtok van, hívjatok bármikor…

- Az jutott eszembe – kezdte Shane. – hogy múltkor, néhány hete, valaki – egy nő - el akarta vinni Lillyt az iskola elől.

- Mi az, hogy el akarta vinni? – kérdezte ezúttal az őrmester.

- Rá akarta venni, hogy beszálljon az autójába és azt mondta, hogy Natasha küldte érte. Hála Isten, Lilly sokkal okosabb ennél és tisztában volt vele, hogy én megyek érte.

- Ki és miért akarta volna elrabolni?

- Tudtok Natasha és John válásáról, hallottátok a sok pletykát a városban. Arra gondoltunk, mivel ez még a gyermek elhelyezési tárgyalás előtt volt, hogy John így próbálja befeketíteni Natashát.

- De ki volt az a nő?

- Fogalmam sincs. Azt már nem láttam – ingatta a fejét Shane.

- Hát ez akkor nem nagy segítség – sóhajtotta. - És hogy van Lilly? – kérdezte a serif.

- Nem jól – suttogta elfúló hangon Shane.

- Nagyon sajnálom, és ha bármiben segíthetünk…

- Kapjátok el, aki ezt tette vele! – vágta rá Natasha.

- Mindent meg fogunk tenni, megígérem. John merre van? Vele is beszélnünk kellene.

- Az előbb kiviharzott, de veletek megyek megkeresni. Itt hagyhatlak kicsit? – kérdezte Shane, Natasha helyeslően bólintott, és a férfi nehéz szívvel, de a rendőrökkel tartott. Hallani akarta, hogy a tulok mit mond.

John McDonald a parkolóban ült a földön, fejét tenyerébe temetve zokogott. Ha Shane nem haragudott volna rá annyira azért, amit a szerelmével tett, még sajnálta is volna… talán egy kicsit így is. Szánalmas képet mutatott a gyermekét sirató apa, főleg azért, mert őszintének tűnt.

- John, - kezdte Jackson serif. – Ne haragudj, de beszélnünk kell veled.

- Nem láttam semmit – védekezett rögtön.

- Elmesélnéd, mi történt?

- Bent voltam a házban, éppen pizzát rendeltem, Lilly az udvaron játszott. Aztán egy autó hangját hallottam, majd Lilly sikolyát és mikor kimentem, ő ott feküdt… minden tiszta vér volt… tiszta vér…ő ott feküdt… hajtogatta. A rendőrök látták, hogy most sokra nem mennek vele.

- De mégis, valami apróság? A kocsi színe… márkája?

- Nem tudom… olyan élénk szín volt, talán narancssárga vagy rózsaszín, valami ilyesmi, csak egy pillanatra láttam. Nem figyeltem rá, Lilly volt a fontos.

- És esetleg nincs ötleted arról, hogy valaki ilyet tenne szándékosan?

John először nem válaszolt, látszott rajta, hogy elgondolkozott. Nem az nem lehet, hessegette el magától az első gondolatot, ami átfutott az agyán, s amitől a hideg is kirázta. Shane le sem vette a pillantását róla. Nem tetszett, amit az arcáról leolvasott.

- Szándékosan? – tért ki a válaszadás alól John.

- Bármi megtörténhet. Nyomozást folytatunk és ki fog derülni az igazság.

Még röviden elmondta a két rendőr, hogy ha Johnnak bármi az eszébe jut, akkor tudja, hogy hol találja őket. Minden apró részlet fontos lehet, tehát ne hezitáljon.

Shane úgy tett, mint aki a rendőrökkel együtt távozik onnan, ám az épület egyik oszlopa mögül figyelte a zavartan viselkedő Johnt. Látta, amint a férfi leint egy taxit, mivel a kórházhoz mentővel ment, Shane pedig reflexszerűen a furgonhoz szaladt és követte Johnt. Az autóból felhívta Saraht és elmesélte neki, hogy mi történt, a nő megígérte, hogy azonnal indul Natashához. Nála jobban most senki sem érthetné meg.