Az írás fikció, a történet kitaláció, nem valódi személyek szerepelnek benne és nem tudunk arról, hogy ezek az események valóban megtörténtek volna. Bár, ki tudja …

Kate Pilloy - Tom Anag: Az érem mindkét oldala

II. fejezet / 1. rész

Júlia mosolyogva nézett végig rajtam, miután elmondta az ajánlatát. Én pénzt kértem, ő munkát ajánlott. Kellett a bíztató mosolya, mert eléggé be voltam gyulladva.

- Tulajdonképpen miért aggódsz? Amit ajánlok, nem rossz! Szopni tudsz, nem?

Elgondolkozva néztem rá. Nem tudtam eldönteni, hogy meg kell-e osztanom az eddigi szerelmeimmel folytatott szexuális életem részleteit ezzel a számomra még ismeretlen, de szimpatikus nővel. Talán öt évvel volt idősebb nálam. Bár mindenki asszonyozta, nekem az nem állt a számra. Viszont hozzá küldtek, mikor óvatosan érdeklődtem, milyen módon lehetne pénzhez jutni. Sürgősen. Azt mondták, ő nagylelkű és szívesen ad kölcsön megszorult egyetemistáknak. Így ott voltam a lakásán, mely Debrecen egyik leggazdagabb negyedében, a Gvadányi utca környékén volt. Nem tudtam igazán, hogy meglepett-e az, hogy ilyen munkát ajánlott a kölcsön helyett. Már korábban hallottam erről, bár az az infó még Pestről származott.

- Figyelj, ez csak üzlet. A vendég tudja, mit akar, te megadod neki. Ő fizet, te dolgozol! – összegezte, majd nekem szegezte a kérdést: - Mennyire vagy leégve?

Végiggondoltam, hogy valójában mekkora a baj. December tizedikéig, a vizsgaidőszak kezdetéig rendeznem kellett az elmaradt kollégiumi költségeket, a tanuláshoz még több, nagyon drága atlaszt és könyvet kellett beszereznem, és tartoztam valamennyivel a szobatársamnak is. Október végén tartottunk.

- Kell a pénz! – mondtam végül. Júlia megértően nézett rám.

- Meglesz! Garantálom neked! Szép és intelligens vagy. Ez bőven elég! – bíztatott, majd felkacagott. - Szopni meg mindenki tud, ne aggódj már! Amit nem tudsz, majd megtanulod! Én intézek mindent, kiválasztom neked a megfelelő vendéget, leellenőrzőm, hogy rendben van-e. Ő fizet nekem és külön neked. Ha többet ad, az a tied. Vegyél ki egy albérletet, mihamarabb. Mikorra állsz készen?

- Nem tudom! – vallottam be.

Júlia a nappalijában fogadott. A családi ház elkápráztató volt. Elegáns és modern. Még sosem voltam ilyen ízlésesen berendezett lakásban. Minden bútoron, szöveten, képen látszott, hogy művészien megtervezett alkotás. Júlia, mint egy királynő, nézett rám a birodalmából, kiskosztümben foglalt helyet velem szemben. Diszkréten sminkelt arca lágyan mosolygott, ékszerei nem voltak hivalkodóak, szolidan csillogott az apró drágakő a fülönfüggőjében. Most felállt, hajszálvékony, magas sarkú topánkájában eltűnt a lakás másik végében. Hagyta, hogy gondolkozzak. Persze az, hogy idáig eljutottam, már magáért beszélt. Belgyógyász akartam lenni. Mindenáron. Még ezen az áron is, pontosabban, akkor még nem is tudtam, hogy milyen áron. De azt igen, hogyha most elbukok, örökre a földön maradok.

Amíg Júlia odakint csörömpölt, nyugodtabban szétnéztem a szobában. Valódi gazdag kéró volt, ízlésesen berendezett, elegáns, kényelmes bútorok, vastag, puha szőnyeg, drága festmények a falon. Gyönyörű lakás volt. Mégsem vágytam arra, hogy nekem ilyen lakásom legyen. És arra sem, hogy úgy öltözzek, mint Júlia. Királynőként, pompázatos eleganciával.

Egy célom volt, az, hogy orvos legyek és gyógyíthassak. És akkor ott álltam egy kapu előtt, ami a célomhoz vezethetett, de egy  „madam” nyitotta ki előttem ezt a lehetőséget.

Júlia visszatért, ezüsttálcán teát szervírozott. Meglepő volt a barokk teáskészlet ebben a modern környezetben. Még életemben nem ittam aranycsíkkal szegélyezett hollóházi porcelánból teát. Féltem még tartani is a csészét, azért aggódtam, hogy ott, a kezem között roppan széjjel. Júlia mesélni kezdett arról, hogy mivel foglalkozik. Gyógyszerész. Elmondta, sosem jutott volna odáig, hogy egy gyógyszertárba társtulajdonos legyen, ha nem végzi el az egyetemet.

- És azon a szakon sem akármilyenek a költségek, nekem elhiheted! – nevetett, majd elkomolyodott. – Ez egy diszkrét munka! Aki minket választ, annak van pénze, megfelelő egzisztenciája és nem kívánja, hogy nagydobra verjük, milyen szolgáltatásért fizet. Maximum egymást közt értékelnek ki, a saját társaságukban. De ezzel nem kérkednek, és nem büszkélkednek! Amelyik úton-útszélen felvágna ezzel, annak nincs pénze ránk!

- Azonban mégis, férfiak! Kíváncsiak. Mindegyikben ott bujkál a kérdés, hogy vajon milyen lehet? Persze, nem vállalják be az utcán a repedtsarkú kurvát. De egy konzumhölgyet, miért ne? – Júlia diszkréten ismét elnevette magát.

- És persze van, amelyik egyszerűen csak lusta, és az udvarlást kihagyva, egy jó szexre vágyik. Te ezt megadhatod neki. Látszik rajtad, hogy tanult, művelt, kedves lány vagy, téged szeretni fognak, és így lesz pénzed! Kezdjük valami egyszerűbbel, egy fiatalocska sráccal, rendben?

Szótlanul bólintottam, miközben a drága teáscsészét szorongattam. Döntenem kellett, egyetem és ez, vagy élelmiszerboltban eladói munka. Még tipródtam magamban, de már tudtam, belevágok.

- Van persze néhány szabály! – figyelmeztetett. – Ne használd a valódi nevedet. Előre kérd a pénzt! Fontos, hogy figyelj az időre, ha fél óra, ha egy óra, akkor azt végig vele töltsd! – sorolta, majd gondolkozott: - És hát persze, mindig zuhannyal kezdjetek! Figyelj a higiéniára! Járj el havonta a nőgyógyászhoz ellenőrzésre, és persze, gondolom, most is szedsz valamilyen tablettát, igaz? – Bólintottam, folytatta. – Jó dolog, ha ragaszkodsz az óvszer használatához, biztonságos, de ahogy gondolod. Mert többet fizetnek, ha nem vagy annyira óvatos. És hát neked a pénz kell, ezt nem felejthetjük! De persze, ezt neked kell eldöntened, ebbe nem szólok bele! – vállat vont és ismét töltött teát mindkettőnknek. Közben újabb szabály jutott eszébe:

- Vigyázz az értékeidre, sose hagyd magára a vendégedet! És persze, ami a legfontosabb: semmi érzelem! Természetesen teljes diszkréciót várnak el tőled! Megbízható legyél, ügyes, kedves. Szeressenek meg téged. Ennyi! Tisztázzuk, mit vállalsz?

- Nem értem! – válaszoltam zavartan.

- Gondolkozz! – szólt rám, és bár szavai kedvesek voltak, hangja határozott, követelőző. – Beszélsz nyelveket, tehát külföldi is szóba jöhet, igaz? És lányok? Egy kis leszbi szex? – nevette el magát, azt gondolom, az ábrázatomon. – Na, jó, lassítsunk! – engedett. – Orális munka, természetes, minőségi munka kell, ezt el is várják, hiszen kézzel kiverni mindegyik tudja magának! Azzal ne is próbálkozz, abból nem lesz tandíj! Anális?

- Nem! – vágtam rá azonnal.

- Jó, még nem! – fogadta el a válaszomat, bár én nem mondtam, hogy „még”. Én határozott „nem”-re gondoltam. – Akkor fokozatos lépkedünk! – összegezte. - Menni fog, igaz?

- És ha nem? – kérdeztem vissza. Elmosolyodott, úgy tűnt, az összes kételyemet ismeri.

- Akkor nem megy. Szólsz és kiszállsz. Ennyi. Nekem semmivel nem tartozol, de azt kérem, ne rontsd az üzletet, a hírnevemet. Ez egy zárt közösség. Akárki nem ismerheti, mivel foglalkozunk, a kuncsaftok köre ajánlások útján bővül. Nem bordélyházat viszünk! Így, amit csinálsz, azt csináld tisztességesen. Nem kell túlzásba vinni, naponta maximum két vendég! Ha beválsz, lesz forgalmad, pénzed és akkor nem a kínaiba kell majd venned az ócska pólóidat! – ígérte. Ha sejtette volna, hogy ez a legkisebb gondom! De azt már tudta, hogy belevágok.

- Szedd rendbe magad! Az alakod csodálatos, ezekkel a mellekkel, és a hosszú combokkal imádni fognak! Azonban figyelj a részletekre is! Például a pihék, szőrszálak eltüntetése a higiénia fontos része. Mindenhonnan! Ismerkedj meg a női borotvával, az epilátorral és használj némi púdert. Ne felejtsd, a sok zuhanyzás is árt a bőrnek, ne sajnáld magadtól a testápolót. Légy diszkréten illatos, az erős parfümöt mellőzd, mert otthon, asszony-pajtás azonnal levágja, hol volt az ura! Ezt a kínai göncöt meg dobd ki a kukába! – mutatott a kedvenc blúzomra. - És menj fodrászhoz! Most a rövid haj a divat! – jegyezte meg, de tudtam, az utolsó kívánságát nem leszek hajlandó teljesíteni. Zsongott a fejem, azt hiszem, azonnal elfelejtettem minden szabályát, amikor kiléptem a gyönyörű lakásából.