Ez volt a cél. :) Köszönöm, hogy olvastad, és örülök ha tetszett.

Válasz

Mizantróp, könyörtelen, abszurd... Imádom!

Válasz

A telefonos részt köszi, hogy kifejtetted, én elkövettem ott egy hibát, hogy nem egyben néztem az értelmét, hanem különállóan. Úgyhogy van értelme, teljesen jó. A szépirodalom nem olyan ijesztő, ad lehetőséget bőven a korlátok feszegetésére, és manapság szépen egybe tud olvadni a zsánerirodalomtól kezdve sok minden egyébbel. Ad valami pluszt az olvasónak, igényessége nem a tucat felé mozdítja el a mívelőjét, hanem pont az eredetiség felé.

Válasz

Dehogy veszem ezt sértésnek! Rettentő sokat jelent, hogy ilyen részletességgel megírtad a véleményedet, hogy beszélgetni tudunk a történetről, hiszen engem ez visz előre. Hogy találkozok az emberek véleményével, és abból megpróbálom levonni a megfelelő konzekvenciákat. Azon kívül nagyon tanulságos is, mert én soha nem gondoltam magamra úgy, mint aki szépirodalmi történeteket ír, mi több, olvasni sem nagyon olvasok ilyet. Ez meglepett. Lehet benne igazságtartalom, csak ez esetben sajnos egyáltalán nem úgy sikerülnek a történeteim, mint ahogy szeretném. Nem azért, mert gondom lenne a szépirodalommal, de én azt reméltem magamban, valahol titkon, mélyen, hogy annál kicsit "határfeszegetőbben" írok. Próbálok szlalomozni, de mégis úgy tűnik, hogy egy helyben topogok, egyféle stílusban.
Ezzel a mostanival egyébként egy negatív érzést adtam ki magamból, és jól esett megírni. A túlzó leírások, az oda nem illőnek tűnő jelzők valahol azt voltak hivatottak szolgálni, hogy érződjön ez az irritáló miliő, ami körbelengi a novellát, hogy szinte az ember bőréhez tapadjon. Hogy disszonáns érzést keltsen. Aztán ez vagy sikerült, vagy nem. De elgondolkodóba ejtettél, és kicsit később biztosan előveszem még ezt a történetet, és újra végigolvasom a véleményedet is.
És abban is igazad van, hogy bizony nem egyszer átszivárgok én is a történeteimbe, és olyan szavak kerülnek a főhősök szájába, amiket nem mondanának. De közben azt is szeretném, hogy a narráció és a párbeszéd összhangban legyen az egész képet nézve.
Egy momentum van csak, amit kiegészítenék. "A telefonom után kaptam, aztán meggondoltam magam. Egy hullát csak nem hív fel az ember" A telefonhívás, amit a főhős kap a gyilkostól, épp az áldozat telefonjáról történik (Frank Cabot neve és képe jelenik meg a telefon kijelzőjén, de nem ő szól bele, hanem aki megölte). A gyilkos (Foster) rácsapja a telefont Svessonra. A férfi vissza akarja hívni, mármint Fostert Cabot telefonján, aztán meggondolja magát. Mert nincs értelme.
De én reméltem, hogy a mondatnak lesz. :)

Válasz

Nem ide vág, de az elején kétszer írod, hogy Pénz. Szerintem egyszer is elég lenne megemlíteni.
A nőiességről, vagyis inkább arra egy példa, ami szerintem fura egy férfi szájából:"Megtanultam úszni a korrupció bűzölgő mocsarában, a romlottság rothadó tavában..." A második tagmondat, vagyis a romlottság rothadó tavában. Ezt tartom furcsának, olyan, mintha egy szini előadásból 'kölcsönözted" volna. Önmagában klassz a hasonlat, de ebbe a szövegkörnyezetbe szerintem nem passzol. Persze lehet azon vitatkozni, hogy a narráció - ez úttal maga a mesélő is egyben - valamennyire az író hangja, ami igaz is, és akkor pedig kár lenne kivenni, vagy átírni az általam kifogásolt részt, hiszen pont a fantasztikus és választékos beszélőkéd az egyik erősséged. De ezt már ismerjük, tudjuk, így nem vagyok biztos abban, hogy mindent ilyen patetikus hangvétellel kéne megfogalmaznod.
"Szerencsére nem kispandák képe ragyogott fel a televízió képernyőjén" itt szintén érzek valami megbotlást. A te karaktered biztos, hogy így beszélne? Ez olyan irodalmi szöveg, kevésbé tükrözi a hősöd beszédstílusát. A ragyogott fel helyett az egyszerű tűnt fel is elég lenne. De ismétlem, ezek csak az én meglátásaim, nem biztos, hogy jók.
"A telefonom után kaptam, aztán meggondoltam magam. Egy hullát csak nem hív fel az ember" - ez pedig hihetetlen. Ha én értesülnék valaki haláláról, akit ismertem életében, akkor nem hiszem, hogy hogy pont az értesülés pillanatában, vagyis, amikor meglátom a hulláját a tévében, a telefonomhoz kapnék, hogy felhívjam. Ez abszurd. Hiába, hogy te magad is elvetetted ennek a lehetőségét, de jobb lett volna fel sem vetni. Jól hangzik a mondat, mondhatni hangzatos, de értelmetlen jelentésügyileg.
Ehhez az íráshoz az egyszerűbb megfogalmazás jobban illett volna. Ahol cifráztad, ott szerintem túl hosszúra nyúlnak a mondatok. Ami egy tájleírásnál hatásos, az nem mindig éri el ugyanazt a hatást, mikor egy olyan alakot keltesz életre, mint itt. Viszont azt is figyelembe kell venni, hogy vannak olyan olvasók is, akik ilyen mélyre nem ásnak, mint most én, elég a hangzatos szöveg, a szép fogalmazás. Valahol a kettő között egy köztes utat felfedezve lehetne minden igényt kielégíteni. De csakis úgy, hogy a saját írói hangod ne vesszen el. Imádom az írásaid, de időnként beskatulyázod magad az úgynevezett szépírók táborába. Hát ennyi, ilyesmi gondolataim voltak a mű olvasása közben. Remélem, hogy valamicskét át tudtam adni, és nem sértésnek veszed a kicsit sziszifuszi boncolgatásom. Talán segített is valamit.

Válasz

Köszönöm nektek is Norbi és Eloise hogy olvastátok! Később újraolvasom majd, és akkor talán nekem is szemet szúrnak majd a "nőiesebb" hangvételű részek, mert most még nem tudom kívülállóként szemlélni. Ha esetleg segítenél Eloise, hogy hol voltak még "kritikus" részek, nagyon megköszönném.

Válasz

Az eleje kicsit hosszú lére volt eresztve, de a végén értelmet nyert a lezárással. Férfi narrációban remek vagy, de itt nem mindig hittem el, hogy egy férfi mesél. Olyat, hogy ajkaim, nem ebben a szövegkörnyezetben mondanak, de a pisilős rész az nagyon tetszett. Finoman vulgáris. Az érzések átjöttek, és a hasonlatok is rendben voltak, még gondolkodóba is ejtettek, hogy stoppos vagy gázoló lennék én a történetben. Esetleg felvennék valakit, és hagynám, hogy hozzám csapódjon?

Válasz

Nekem is nagyon tetszett. Ha nem játékon kívül indultál volna, úgy gondolom, nagy eséllyel indulnál a győzelemért.

Válasz

Köszönöm az olvasást! Így igaz Zoltán, örülök, hogy megosztottad a gondolataidat. Itt most kicsit a hiábavalóság is helyet kapott, mert hiába bújik elő a mélyből, nem mindenki tudja, hogy mit kezdjen vele. És van, amikor nem is lehet.

Válasz

Fura dolog a lekiismeret , mert van amikor csak játszik velünk - behunyja a szemét nem veszi tudomásul gaztetteinket, és van amikor neki is elég belőlünk megszólal és megálljt parancsol, bár sok esetben már késő. Nagyon szép köntösbe bujtattad az aljas gondolatokat. Csak egy szó:Remek!

Válasz