Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Gyenge, pislákoló fény -
ez maradt csak mára a szeretet.
Ha szenvedőt látunk, és önérdekünk tiltja,
már nem nyújtunk egymásnak segédkezet.
Csatározásaink, köznapi harcaink
szélmalom-harcokká váltak, azt hiszem.
Mert vannak ugyan jobbító vágyaink,
de mind-mind - mint maga az élet - értéktelen.
Hosszú-hosszú évek mennek feledésbe,
s esténként a bús emberek felnéznek az égre,
hátha választ kapnak;
egy kis útmutatást
Istentől, az égből:
hogy nincsenek egyedül -
nagy ritkán ez a felelet;
vagy kialszik szívükben
a pislákoló szeretet.
Az erősebbekhez Irónia társul,
a gyengébbik réteg sajnos belefásul
a tehetetlenségbe.
Elfáradt életek,
reménytelen tüzek,
nagy fellángolások,
sosemvolt szerelmek...
Értetek sírok most,
mert önérdekem nincs már,
legyőztem a gonoszt,
rám csak a béke vár.
Ahogy végignézek az életen, a múlton,
be kell látnom: jól történt, hálás volt a sorsom,
hisz megtanított hinni,
hogy a szép perceket igenis
tovább lehet vinni.
És ha egyszer, utam végén összeesem holtan,
tudom majd abban a végső pillanatban,
hogy dacom ellenére végig itthon voltam.
Mert nem szabad kívánni,
mi úgyis lehetetlen.
Nem vagyunk mi semmik -
mit nekünk végtelen?
Elég, ha felnézünk esténként az égre,
s önérdekünk félretéve észrevesszük végre
a csodát, mit még mi sem rontunk el.
Ármány és galádság,
elárult barátság
sem képes tönkretenni -
az isteni díszítést nem
pusztítja el semmi.
Utunk egyszer úgyis véget ér,
megszűnik számunkra az idő és a tér.
Hát csodálkozz rá a világra
először és utoljára!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...
Mi lenne, ha...
Beteg vagyok