Madár Dóra üzente 12 éve
Hmm érdekes vers, alapvetően pozitív az üzenet de a hangulata szerintem is nyomasztó. Ettől még tetszett és gratulálok!
makra árpád üzente 12 éve
Gráma János üzente 12 éve
William Morgenthaler üzente 12 éve
Nagyon jó :-)! Különösen a vége tetszett.
"Utunk egyszer úgyis véget ér,
megszűnik számunkra az idő és a tér.
Hát csodálkozz rá a világra
először és utoljára!"
Kate Pilloy üzente 12 éve
A hangulatahoz hozzaszolva: nekem is szomorkasnak, de harcosnak is tünt. Olyan "kiàlts ram es felkelek" stilusunak.
Tövisi Eszter üzente 12 éve
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Újraolvastam! Rám legalább a fele myomasztóan hatott, de az is lehet , én vagyok pesszimista hangulatban, és akkor az engem minősit , nem téged, és nem a verset!
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Újraolvastam!- lehet , hogy én vagyok peszimista hangulatban,de legalább a fele rám nyomasztóan hatott, és ez engem minősit nem téged!
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Balogh Zoltan üzente 12 éve
Amikor ilyen hangulatú verset , verseket olvasok arra gondolok hogy vajon az itt megjelenő érzések gondolatok, fájdalmak-- egy jobb hangulatban, egy napfényes napon, egy csókos éjszakán , vagy utána , milyen magasságokba tudnának emelkedni ! Tetszik, a szomorkás hangulata ellenére.
Kate Pilloy üzente 12 éve
Olvastam és eszembe jutott az Erőltetett menet. Valamiért összekapcsolódott bennem a két gondolat. Az utolsó négy sor tetszik a legjobban, már ha egyáltalán szabad szétszedni egy ilyen írást.
Nagy Viktória üzente 12 éve
Ez olyan szép volt! :))
És igazad van,sajnos manapság az emberek,nem akarnak máson segíteni :/
És csodálkoznak,ha nekik sem segít senki :S
törlés