Az én városom, és környéke 14.

        Aztán lassan hazafelé vették az irányt , egy darabig még a lányok külön a férfiak is külön mentek, de egy idő után Kálmán fontosnak tartotta , hogy Pólihoz csatlakozzon és Sáráékat maguk elé engedték néhány métert , hogy ők is beszélgessenek még, mert közeledett az elválás pillanata, amit minndkettőjük szeretett volna kitolni  néhány órával. De erre nem volt lehetőség mert Kálmánnak haza kellett menni mert otthon  várta a dolog.

         Póli megpróbálta marasztalni már csak azért is, hogy érezze a legény, hogy  kötődik hozzá. Póli úgy érezte , hogy ezen a röpke napon közelebb kerültek egymással Kálmánnal, mint a gyerekkoripajtásaival,  egész életük során.Úgy érezte  hogy eljött az igazi, bár még erről csak érintőlegesen volt szó, de a legény határozottan kijelentette , hogy őt akarja feleségnek. Egy kicsit gyorsnak ítélte az eseményeket, de a legény magabiztossága feledtette a kételyeit. Abban sikerült megegyezniük , hogy az elkövetkező hét végén meg látogatja újból Pólit. Aztán hazakísérte és elköszöntek a Póli kapujában, de előtte még átölelte a lányt és arcon csókolta. Póli nem is várt többet, de ezt a arc puszit elfogadhatónak ítélte meg az együtt eltöltött  nap után.Elmenőben még biztatólag visszaszólt a lánynak:Aztán légy nyugodt mert beszélek a szüleimmel.

          Azt jól teszed- mondta  csak úgy magába Póli, miközben tekintetével még követte a vissza-vissza pillantgató fiút.

Miután elment Kálmán, Póli azonnal át szaladt Sárához, hogy megérdeklődje, hogy mit szólnak a fiúhoz. Sára elháritotta kérdést -- kérdezd meg az uramtól, mert ők többet bszélgetek , én csak annyit mondhatok , hogy jó kiállású fiú és ha hozzá mégy akkor biztosan jól jársz.

- Ezt meg honnan veszed,  hogy hozzá megyek?

- Hát onnan hogy hallottam, hogy miről beszéltetek.

- De jó füled van!- mondta Póli és hangosan felnevetett. Való igaz , hogy azt mondta  , de én azt nem veszem készpénznek, mert van olyan legény is amelyik mást mond a szemedbe és mást amikor nem vagy ott.De azért remélem , hogy Kálmán nem olyan. Különben is azt mondta -- elmenőben --hogy beszél a szüleivel, és a jövő héten újra meglátogat.

          Aztán Sára férje is bekapcsolódott a beszélgetésbe: Annyit tudok neked mondani , hogy szereti a földet-- van is nekik elég-- ha hozzá mégy akkor híányt ne igen fogsz szenvedni mellette. Dolgozni meg eddig is dolgoztál , és ezután is fogsz.

- Persze , hogy fogok, de itt - én nem megyek sehova innen, én nem hagyom el a házamat a földemet senki fiáért. Kemény szavak voltak ezek, de a Póli szájából nem is hangozhatott el más egyéb , mert amióta magát tudta , mindig itt volt, itt született, itt dolgozott itt épitette a jövőjét, egyszerüen szorgalmasan, még akkor is amikor nem cselekedett tudatosan , csak ösztösen , meg ahogy látta szüleitől, nagyszüleitől

- Na pont ebben látom én a buktatót -- folytatta a Sára férje , mert nekik is nagy gazdaságuk van és ott is szükség van rá, és én nem tudom , hogyan veszed rá , hogy ő idejöjjön, és meg vallom őszintén , hogy nem is nagyon tudok olyat , hogy a legény ment volna a lány házába , csak forditva.

- Hát erre igazán nem gondoltam -- fakadt ki Póli pedig tudta ő nagyon jól , hogy a Sára férjének teljességgel igaza van.

           Miután hazament megitatta jószágokat , de az agyába egyre csak az járt , hogy mivel tudja rávenni a legényt -- hogyha komolyra fordul a dolog-- hogy hozzá költözzön. Ez nem könnyű feladat, de ezzel is megkell bírkózni ,mert ő innen nem megy el, ameddig csak nem viszik koporsóba.

           De mi lesz, ha a fiú meg nem akar idejönni , hiszen éppen elég dolga van odahaza is, és mi lesz ha szüleinek lesz valami kifogásuk ellene. Póli egyre borusabban látta a világot, azt a világot amit talán egy órával korábban még, okkal derüsebben látott -- amikor a fiú átölelte és igéretet tett, hogy rövidesen újra látni szeretné.

           Este mikor lefeküdt édes szüleire és nagy szüleire emlékezett --nagyon elszomorodott és arra gondolt , hogy milyen keserű az ő sorsa , hogy neki nincsenek szülei , akik jó tanáccsal látnák el , hogy mi a teendő az ilyen helyzetben. Aztán rádöbbent , hogy buta gondolattal foglalkozik , mert a szüleit és nagyszüleit már sohasem hozhatja vissza, de amit tanult tőlük amire nevelték elég kell legyen ahhoz , hogy most  ezt a még nem biztos akadályt, is legyőzze.