Amatőr írók klubja: Átváltozás (újratöltve)- G.P.Smith, Gabriel O'Grande, 10 fejezet, 2.rész

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 435 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7276 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 68 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 435 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7276 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 68 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 435 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7276 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 68 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!

Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 435 fő
  • Képek - 234 db
  • Videók - 63 db
  • Blogbejegyzések - 7276 db
  • Fórumtémák - 171 db
  • Linkek - 68 db

Üdvözlettel,

Amatőr Írók Klubja vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Theresa mélyet sóhajtott, és a mellette ülő William vállára hajtotta a fejét.

– Eseménydús nap volt ez is – suttogta, és mint egy kislány, kuncogott fel.

– Így is mondhatjuk – nevetett vele William, majd komolyra fordította a szót. – Többé ne csinálj ilyet, Tess, kérlek. Nem szabad értem veszélybe sodorni az életed! Rosszul is végződhetett volna!

– William, – nézett egyenesen a férfi sötét szemeibe. – ne is kérj erre. Ha velem valami történne, te is ugyanezt tennéd. Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni!

– Veled ellentétben, nekem nem olyan könnyű ártani. Ha itt valakinek aggódnia kell, hogy elveszíti a másikat, az nem te vagy – azzal gyengéden végigsimított a kipirult arc finom bőrén, titkon hálát adva az égnek ezért a különleges nőért.

– Olyan gyorsan történik minden. Mintha felültem volna a körhintára és soha nem akarna megállni. Te nem érzed ezt?

– Én ebben a világban élek már lassan négyszáz éve.

– Nem a természetfelettire gondolok William, hanem ránk.

– Sajnálom, – sütötte le a szemét. – már kijöttem a gyakorlatból. A mai világban már biztos máshogy mennek ezek a dolgok, mint az én időmben. Akkoriban, ha egy férfi udvarolt egy nőnek, kikérte az apja engedélyét, virágot vitt neki, ha szerencséje volt, kíséret mellett sétálhatott vele a kertben. Ma már egészen más a világ.

– Egy dolog ma sem más William: a szeretet. Ez az érzés sohasem változik.

– Mennyire vagy fáradt? – kérdezte a férfi.

– Miért?

– Eljönnél velem egy helyre?

Tess helyeslően bólintott. Néhány perc múlva már a kertben voltak, haladtak egy William által jól ismert cél felé. Sötétség vette őket körül, a nő mindenhol árnyakat vélt felfedezni, de megnyugodva látta, hogy azok csak bokrok és fák árnyékai. William mellett amúgy is biztonságban érezte magát. A hold fényében kirajzolódott egy aprócska épület, melynek homlokzatán egy angyal tárta szélesre karjait pontosan középen az ajtó felett. William kivette a kulcsot a zsebéből, és elfordította a zárban. Az öreg ajtó hangos nyikorgással tárult fel, nemsokára a férfi kezében már egy lámpás égett. Ekkor jött rá a nő, hogy hol vannak. Rose és George Madison… a családi kriptában voltak, ahol a Madison család tagjai aludták örök álmukat.

Elisabeth Madison – állt a kis táblán, amely előtt megálltak. A kőről a nő elmosódott arcképe köszönt vissza rá. Ismét meg kellett állapítania, hogy elbűvölő szépség volt.

A mellette álló Williamre nézett, látta a fájdalmat az arcára írva. Őszintén sajnálta, hogy ennyit kell ártatlanul szenvednie. Tudta, miért jöttek ide.

– Igazán gyönyörű teremtés volt – suttogta Tess és William keze után nyúlt. Mindig meglepte a férfi érintésének hidegsége.

– A lelke sokkal gyönyörűbb volt – válaszolta William. – Önzetlen volt és jóságos, mindig segíteni akart az embereken. Más mércével mérte őket, mint a legtöbben. Nem ezt a sorsot érdemelte.

– Talán mégis ez volt megírva neki. Ha a dolgok nem úgy alakulnak, akkor mi sosem találkoztunk volna.

– Már pedig ezt nem szívesen hagytam volna ki az életemből – válaszolta William és apró csókot nyomott Tess kezére. – Lehet, hogy ezért kellett a sok fájdalom, mert az mind formált, és jobbá tett. Kiérdemeltem, hogy egy olyan nő szeressen, mint te – az arca azonban hirtelen elkomorult. Könnyek jelentek meg a szemében. – De akkor sem volt jogom megölni őt! Elisabeth nem ezt érdemelte.

William üveges tekintettel lerogyott a kőoszlop lábához, Tess mellékuporodott.

– Mennyivel könnyebb azoknak a vámpíroknak, akik semmit sem éreznek.

– Vannak olyanok is? – kérdezte a nő.

– Ez a vámpírlét lényege. Kizárni minden érzelmet, se szeretet, se bánat. Tess, a vámpírok alapjában gyilkológépek, a vér az egyetlen, ami számít, ami meghatározza a létezésüket. A varázslat nélkül, én is egy lennék közülük.

– Ha nem történik a baleset vele, akkor sosem mentél volna el a boszorkányhoz és akkor…

– Igen, igazad van. Minden összefügg mindennel, mindennek oka van.

– Bocsáss meg magadnak végre! Kétszáz év elég volt a vezeklésre! Elisabeth is megbocsátott neked, ő már békében nyugszik, hagyd őt elmenni.

– Én sosem akartam szörnnyé válni, vezekelni akartam a felelőtlenségemért, nem pedig megölni ártatlan embereket.

– Tudom, tudom – ölelte magához a férfit, aki egészen erőtlennek, szinte kisfiúnak látszott a karjai között. – Ami megtörtént, azon már nem tudsz változtatni, de mindent megtettél, hogy más legyél. Már nem bánthatsz senkit, William. Eleget szenvedtél és megérdemled a boldogságot.

– Te olyan csodálatos vagy Tess, amiért elfogadsz, megértesz és bátorítasz.

– Mert én látom benned a jót! Neked is látnod kell magadban. Hagyd hátra a múltat, és nézz a jövőbe velem! Én már tudom, hogy téged akarlak, bármennyire is félelmetes ez.

– Én is tudom, hogy téged akarlak és bármitől megvédenélek. Sohasem fogom hagyni, hogy bajod essen Tess Harris. Szeretlek – mondta, miközben a kék szempárba nézett. Őszintén és szívből ejtette ki e szavakat, miket eddigi, nem túl rövid élete során, mindössze egyetlen embernek mondott. Immár tudta, hogy készen áll, Theresa mellett akar lenni, ameddig lehet.

– Én is szeretlek, William Taylor – suttogta Tess is. – és egyáltalán nem zavar a köztünk levő korkülönbség – mosolyodott el, mire William a tenyerei közé fogta a nő fejét és ajkait az övére forrasztotta. A csók tele volt vágyakozással és őszinte szeretettel a másik iránt.

– Ezt örömmel hallom – válaszolta William, mikor elváltak. – Mit is számít az a röpke 350 év?

– Gyere, menjünk vissza a házhoz! Álmos vagyok – azzal felálltak egymás kezét fogva.

– Isten veled Elisabeth! – simított végig William a sírkövön. – Többé nem jövök ide. Nyugodj békében!

Kisétáltak a szabadba és a férfi bezárta a kripta ajtaját.

– Hazaviszlek – mondta Tessnek.

– A vámpírok nem alszanak? – kérdezte a nő pajkos mosolyra húzva ajkát.

– De, nekünk is kell pihenni. Miért?

– Hát, arra gondoltam, esetleg maradhatnék…

– Na, látod, erről beszéltem! Az én időmben az apád lelőtt volna még csak a gondolatért is.

– Először is apámnak nincs fegyvere, másodszor huszonnyolc éves elmúltam, tehát nem vagyok gyerek. Harmadszor pedig csak alvásról volt szó. Bármilyen hihetetlen is, vannak dolgok, amikben én is régimódi vagyok – kacsintott Williamre.

– Értettem, Miss Harris. Ebben az esetben készségesen osztom meg az ágyam Önnel.

– Imádok veled romantikázni William Taylor – nevetett a nő. – Ma a kriptába hoztál, holnap hova megyünk?

– Legyen meglepetés!

 

Úgy érezték magukat, mint két kamasz, mialatt végighaladtak a fákkal és virágzó bokrokkal szegélyezett ösvényen. Észre sem vették a két sárgán világító szempárt.

Címkék: g.p.smith misztikus átváltozás

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Légrádi Eloise üzente 9 éve

Sikerült most elolvasni, megyek tovább.:)

Válasz

juhasz aron üzente 10 éve

G. P. Smith üzente 10 éve

Köszönöm mindenkinek az olvasást, hozzászólást!
Norbi, szerintem is ilyennek kell lenni egy kritikának, ezt is vártuk el. Természetes, hogy vannak benne negatívumok is és jó, ha erre rávilágítanak:)
Áron, arkangyal van, igaz csendes figyelő. Jelenleg a második részen dolgozunk, bár nekem még érdemi munkát nem sikerült végeznem. Sok az ötlet, csak nem látom át teljesen, úgy meg nehéz írni.

Válasz

Kozma Norbert üzente 10 éve

Bevallom - gondolom, nem meglepő -, hogy nem igazán szeretem a romantikázást, és én is kicsit erőltetettnek éreztem az elején, ahogy ők ketten egymásra talátak, és amilyen hirtelen egymásba szerettek. Itt ebben a párbeszédben annyi élet volt, hogy helyre tette nálam a szerelmi szálat is, szerintem ez nagyon jól sikerült.

Olvastam a kritikát, nekem is az idézett rész volt eddig a kedvencem, amikor az anyja meglepetéssel várta, igaz, nálam ott a serpenyős rész picit gyengített az összképen. Ezt megjegyztem :) Egyébként az oldalt ismertem, pontosabban a szerkesztők új oldalán már jártam, pedig nem vagyok horrorfan. Hozzám inkább közelebb áll a krimi, illetve a thriller, de ilyen jellegű oldalhoz még nem volt szerencsém, ahol ráadásul írásokat is fogadnak. Bár még könyvem sincs, és nem is lesz még egy darabig, úgyhogy sok értelme nincs ezen rágódni :)

Gratulálok, kifejezetten örömteli, hogy nem csak a pozitívumkat sorolta fel a kritika írója...

Válasz

juhasz aron üzente 10 éve

amúgy mi van gabriel arkangyallal?

Válasz

Bodor Áron üzente 10 éve

Egyrészt jelzem, hogy itt jártam. Másrészt, hogy a következő részeknél is fogok. A kritikát olvastam már korábban, valamiért rákerestem, vagy nem tudom hogy jutottam el oda.

Válasz

G. P. Smith üzente 10 éve

http://horrormirror.blog.hu/2013/02/18/olvasokk_exkluziv_g_p_smith_gabriel_o_grande_atvaltozas

Egy kritika rólunk. Remélem, nem túl spoileres:)

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu