A mi utcánk 78.

           A kijevi parancsnok komolyan vette kollégája kérését, és már a következő napon végigjárta a tábort azon a cimen , hogy szemlét tart, de sehol sem mulasztotta el  megkérdezni , hogy van-e köztetek Sálikó nevű  fogoly. Többet is talált, de egyik sem volt az akit ő keresett. Már csak szemléje végén találta meg azt a Sálikót akit vidéki kollégája kerestet , és érte közben jár.

           Magához parancsolta  Sálikót, és megkezdődött a kihallgatás. Csak úgy lezserül az udvaron, de kellő szigorral.

-- Tudok mindent rólad!-- a bátyád és városi kapitány kerestet. Miért?

-- Jelentem, én külföldön szolgáltam ott beleszerettem egy nőbe, mikor leszereltem meg igértem neki , hogy vissza megyek. Mindent elkövettem, hogy hivatalos uton, visszamehessek szerelmemhez , de erre nem adtak lehetőséget. Akkori kérelmemnek , biztos nyoma van az ottani  parancsnokságon, és minden bizonnyal ez leellenörizhető.Minekutána szövetségeseink által felügyelt területre akartam menni-- és a határok sem voltak , nagyon szigoruan őrizve visszamentem, visszaszöktem szerelmemhez aki két gyereket szűlt nekem , akik most biztosan hiányolnak engem , mert már iskoláskoruak és nagyon régen nem láttam őket.Hasonló képpen a feleségemet sem --akit nem tudtam hivatalosan elvenn,i mert nem hivatalosan költöztem hozzá. Az ottani hatóságnak semmi kifogása nem volt ellenem. Ez minden bünöm , amit én nem tartok bünnek.

--És a faludbéli komiszár halála?

--Arról nem tudok semmit, azon kivűl , hogy egy gazember volt, és minden valószinűség szerint a népharag végzett vele. De nekem ahhoz semmi közöm!

         Sálikó táborba érkezése óta még sohasem hallgatták ki-- és el sem tudta képzelni , hogy egyszer még valaki meghallgatja, s mi több végighallgatja anélkül, hogy belefojtsa a szót. A parancsnok csak hümmögött-- de azt mondta , hogy pontosan így ismeri az ügyet ahogy elmondta, de még nem  látta Sálikó papirjait, amelyiken Moszkva véleménye is rajta van , és sok minden függ attól is. Mindenesetre utána fog nézni a dolognak, megigéri , hogy amenyiben nincsenek egyéb terhelő biznyitékok Sálikóra nézve-- számithat a kiszabadulására , de hogy az mikor lesz, azt nem tudja megmondani. Mindenesetre , ő értesiteni fogja Sálikó ukrajnai családját  a fogoly állapotáról.

        Sálikó nem hitt a fülének , de még a szemének sem , hogy egy szovjet ezredes egy fogoly táborba-- vele szóba áll és megigéri a szabadulását, még akkor is ha nagyon jól tudta , hogy nem kell mindent készpénznek venni ebbe a zűrzavaros világban. Azt istudta , hogy mindeze csak valakineka közbenjárására történhet meg. Ezért hálálkododott magában mindenkinek , akit eltudott képzelni,hogy a kiszabaditásán munkálkodik, és ezeknek nevét esti imájába is belefoglalta. Álmában is megjelentek jótevői, de megjelent Ánja is, és két gyönyörű szőke lánygyermek kiséretében. Ilyen és ehhez hasonló álmok után kínos, fájdalmas volt az ébredés. 

        Az ezredes a szemle után irodájába parancsolta  irodavezetőit , és kiadta az ukázt, hogy teljes kapcitással keressék meg bizonyos ...... Sálikó papirjait, akit néhány hónapja , hoztak haza Romániából. Ez nem  volt valami sok ismérv, de ettől az ezredes sem tudott sokkal többet.Viszont katonáéknál az jó, hogy szokás a parancsot teljesiteni , és nem kommentelni. És ez a szovjet hadseregben is így volt, mert mindenki inkább dolgozott-- bármit--mintsem , most a háború után kapjon egy golyót valamelyik kedvesebb, nemesebb vagy fontosabb testrészébe. Az ezredes meg értesitette a városi parancsnokot , hogy beszélt Sálikóval és a fíú pontosan úgy mesélte el az esetet, ahogy azt a városi parancsnok is tette. Az ilyesmit nagyon fontosnak tartották , mert nem tartalmazott ellentmondást ezért feltételezték , hogy egész közel áll az igazsághoz, sőt talán még igaz  is lehet-- amit  elmeséltek.

          De még mindig volt két neurotikus pont a Sálikó szabadulásának lehetőségén. Az egyik az volt , hogy még nem voltak meg a papírjai, a másik meg az hogy mit firkáltak a Sálikó  papirjaira Moszkvában. És ez nagyon fontos pont volt,mert a beosztottak , az ilyesmit ígyekeztek betűre betartani, a hatalomtól való félelmükben. Nagyon bátor kellett legyen az aki önálló döntésekre vállalkozott, és annak a következményeit is vállalta.Ez volt a legkevésbé jellemző hivatalnokra katonára.Az események ilyenirányú alakulása,mint egy halvány fénysugár jelentek meg az alagut végén, és ez a hír-- ha lassan is--de  lépésről lépésre, minden felé eljutott.